„A vizelet olyan, mint egy szemeteskuka” – írja a The Conversation oldalán Matthew Barton, az ausztráliai Griffith Egyetem és Michael Todorovic, a Bond Egyetem kutatóorvosa. Testünk ugyanis nagyjából 60 százalékban folyadékból áll. A belső környezet egyensúlyi állapotának fenntartása érdekében pedig veséink naponta mintegy 180 liter vérplazmát szűrnek át. Ennek zöme, körülbelül 99 százaléka visszakerül a véráramba, ami pedig fennakad a szűrőn, az a vizelettel távozik. Mindazonáltal a vizelet pontos összetételét sokféle tényező befolyásolja, beleértve a folyadékfogyasztást, az anyagcsere aktivitását, de még az étrendet is. Végeredményben a vizelet jellemzően 95 százalékban vízből áll, 2 százalékban a fehérjék lebomlásából származó karbamidból, 0,1 százalékban az izmok anyagcseréjének melléktermékeként képződő kreatininből, továbbá különböző sókból és fehérjékből.
Saját vizelet ivása: biztonságos vagy sem?
Barton és Todorovic szerint arra a kérdésre, hogy saját vizeletünk megivása biztonságos módja-e a folyadékpótlásnak, az a válasz, hogy igen is, meg nem is. Éppen azért nehéz erre egyértelmű igennel vagy nemmel felelni, mert a vizelet összetétele nagyban függ attól, hogy veséink mi mindent választanak ki vele. Egy máskülönben egészséges és jól hidratált személy vizelete azért szalmasárga színű, mert nagyrészt víz alkotja. Az ilyen vizelet pedig bizonyos fokig alkalmas lehet a szervezet folyadékigényének biztosítására.
Ha viszont például a világhírű Bear Grylls esetét vesszük alapul, aki túlélési módszerként hirdeti a vizeletivást a vadonban, akkor egészen más a helyzet. A szervezet az izzadáson és a légzésen keresztül ugyanis eleve mintegy 750 milliliter vizet veszít naponta. Meleg, páradús környezetben ez a szám jelentősen magasabb is lehet. Végeredményben tehát a veséktől is megfeszített munkát igényel, hogy az értékes vizet a véráramban tudják tartani. A vizelet emiatt koncentráltabb lesz, több salakanyag kerül bele. Az olyan melléktermékek pedig, mint a karbamid, a szervezetben felhalmozódva toxikus hatást fejthetnek ki, károsítva a sejteket, különösen az idegrendszert. Mindebből olyan tünetek alakulhatnak ki, mint a hányás, izomgörcsök, viszketés, módosult tudatállapot. Kezelés nélkül pedig az ilyen típusú mérgezés, az úgynevezett urémia vagy húgyvérűség közvetlen életveszélyt idézhet elő.
Kapcsolódó cikk
Ráadásul nem a méreganyagok jelentik az egyetlen problémát. A veséből távozva a vizelet még jó eséllyel steril. Ellenben a húgyutak további részei, így a húgyhólyag és a húgycső, már közel sem az. Számos baktérium él itt, amelyek fontos szerepet játszanak szervezetünk egészséges működésében – de csak addig, amíg a megfelelő helyen maradnak. Ha a vizelettel elegyedve bekerülnek a tápcsatornába, ott már bajt okozhatnak. Normál esetben a gyomorsav elpusztítaná őket, de egy olyan környezetben, ahol az ember a túlélésért küzd, dacolva kiszáradással, hőséggel és alultápláltsággal, az említett baktériumok könnyebben bejuthatnak a véráramba. Ebből aztán életveszélyes fertőzések jöhetnek létre.
Mindent egybevetve Barton és Todorovic még akkor sem javasolja a vizeletivást, ha valaki a vadonban eltévedve igyekszik folyadékhoz jutni. Valójában ugyanis ez olyan, mintha egy kukából inna.
