"Ne szórakozzunk már, hát kemény vagyok, mint a koporsószög" - gondoltam magamban, amikor április végén több hónapnyi kihagyás után ismét azon tanakodtam, milyen edzésformát válasszak szabadidőm hasznos elütésére. Percekkel később már heves zihálás közepette kaptattam felfelé az emelkedőn két utcával arrébb szülőfalum változatos domborzati adottságaival dacolva. A nem egészen két kilométeres bemelegítő kardiózás végeztével minden erőmet és kitartásomat latba kellett vetnem, hogy elhessegessem szemem elől a csillagokat, hogy aztán hallatlan vakmerőséggel feszüljek neki a TRX-kötélnek és a fekvenyomásnak. Másnap persze mozdulni sem bírtam, olyan izmaim is sajogtak, amelyekről mindaddig nem is tudtam, hogy egyáltalán léteznek. Hogy mi a tanulság? Már mondom is.
Lelkes kezdés után idült visszaesés
Először is érdemes kontextusba helyezni a történteket. A tavalyi évben másodmagammal publikus életmódváltásba kezdtem a HáziPatika.com égiszén belül, így márciustól júniusig Bodon Judit , a NoSalty dietetikus szakértője segített normális mederbe terelni addigi csapongó és duhaj étkezésem, a sport terén pedig Kiss Gergelytől, az Életmódváltók program szakértőjétől kaptam kulcsfontosságú útmutatást. A végeredmény a magam szempontjából egészen parádés lett , hiszen a három hónap alatt megszabadultam több mint tíz kilogrammnyi súlyfeleslegtől, márpedig bőven volt miből leadnom. Azóta is változatlanul tartom a profi szakembertől eltanult alapszabályokat az étrendem összeállítása során, aminek köszönhetően mára hellyel-közzel egészséges szinten stagnál a testtömegem - a kiindulási ponthoz képest mintegy 18-20 kilogrammal alacsonyabban. Csak az a fránya fizikai aktivitás kopott ki a mindennapi rutinomból idővel.
Szabadkozhatnék azzal, hogy tavaly nyáron egy kisebb hátsérülés miatt két-három hétre kidőltem a sorból, ahogy ráfoghatnám az eleinte szezonálisan forró, majd később téliesen hideg időjárásra is, hogy miért álltam le a rendszeres testmozgással. A lényegen azonban egyetlen kifogás sem változtat: tavaly július óta háborítatlanul porosodtak otthon a súlyzóim. Nem is volt tehát kérdés, hogy mit vállaljak be, amikor a szerkesztőség tagjaival úgy döntöttünk, egy teljes hónapon át szigorú szabályokat vezetünk be napjainkba az egészséges életmód jegyében. Kapva az alkalmon ismét elkezdtem edzeni, és egyelőre heti két alkalmat tűztem ki célul magam elé. Ennek első lépéseként vettem le a polcról a már említett áprilisi napon a TRX-kötelet, ami egyáltalán nem volt jó ötlet.
A nosztalgikus erőnlét hátrányai
Annak idején Kiss Geri a fokozatosság elvét - és az erőnléti állapotomat - abszolút szem előtt tartva állította össze az edzésprogramomat , végig hangsúlyozva, hogy ne vállaljam túl a dolgot, máskülönben megnézhetem magam. Utólag a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, mennyire igaza volt. Abból ugyanis, hogy az ember egyszer valamikor képes volt különösebb megerőltetés nélkül megmozgatni bizonyos súlyokat és elvégezni haladóbb gyakorlatokat, még nem következik, hogy ezt a teljesítményt hónapokig tartó lazsálás után is azonnal meg tudja ismételni. Az újrakezdés eleinte éppúgy az óvatos felvezetésről kell, hogy szóljon, márpedig a TRX távolról sem egy könnyed edzéstípus.
Nem is emlékszem, mikor éreztem utoljára olyan erős izomlázat, mint másnap, és még szerencse, hogy nem lett a felelőtlenségemből sérülés. Néhány napig sajogtak a tagjaim, aztán legközelebb már kézi súlyzókkal és kevésbé megerőltető gyakorlatokkal igyekeztem felvenni a tempót. Három hét elteltével kezdem is lassan visszanyerni a régi formám, miközben egyre inkább érzem a mozgás pozitív hatásait magamon. Ezzel együtt a fájdalmas lecke megmutatta, mennyire fontos a tudatosság, ha sportról van szó.
