Újabb adatok szerint a csontritkulásra visszavezethető halálozás világméretekben már összemérhető a mell- és nőgyógyászati daganatok okozta halálozással. A csontritkulás ügyében tehát akad bőven tennivaló. De hol kezdődik, hol kezdődhet a cselekvés? A csontritkulás legfőképpen nőket érintő probléma. Ezért nagyon fontos, hogy elsősorban ők ismerjék meg a csontok egészségével, a csontritkulás megelőzésével kapcsolatos alapvető információkat.
Szilárdít, támaszt és véd
Az emberi testet alkotó 206 csont mindegyike jellemző alakjánál, elhelyezkedésénél és működésénél fogva egy-egy egységet képvisel. A csontok - mint különálló szervek - egymással folytonosan, vagy ízületeken át (megszakítottan) összekapcsolódva alkotják a csontvázat. A csontvázrendszer szerepe röviden összefoglalva a következő:
- A szervezet szilárd vázát alkotja.
- Passzív mozgásszerv: a mozgások jelentős része úgy lehetséges, hogy a csontokon tapadó izmok megváltoztatják a csontok egymáshoz viszonyított helyzetét.
- Védi a külső behatásokra érzékeny szerveket (pl. agy- és gerincvelő).
- A vérképzés helyéül szolgál és az anyagcserében központi szerepet játszó elemek tárolója (pl. kalcium, foszfor).
Csontjaink tehát fontos funkciókkal bíró, nagyon is élő szervek, amelyek érzékenyek minden külső behatásra, és amelyek - amennyiben egészségesek - hosszútávon biztosítják mozgásszabadságunkat.
A néma járvány
- Csontritkulásos beteg a családban, mert a csontritkulásra való hajlam öröklődhet.
- Bizonyos betegségek hajlamosítanak csontritkulásra: pajzsmirigy-túlműködés, idült vesebetegség, anorexia, inzulinfüggő cukorbetegség, rheumatoid arthritis, idült tüdőbetegség esetén növekszik a kockázat.
- Bizonyos gyógyszerek szedése ugyancsak fokozhatja a csontritkulás kockázatát: a pajzsmirigy-hormonok, véralvadásgátlók, kemoterápiás készítmények, de még a viszonylag sokak által szedett szteroidok is ezek körébe tartoznak.
A mérleghinta két oldala
Csontrendszerünk nem csupán szilárd és változatlan vázszerkezet, hanem élő szövet, mely folyamatosan bomlik, és helyette új csont képződik. A gyermek-, a serdülő-, s a fiatal felnőttkorban több új a csonttörés veszélyével járó csontritkulás. 30 éves kor után a csontlebontás mindenképpen nagyobb mértékű, mint az új csontképződés, ezért a csontok tömege, vagyis szerves- és ásványianyag-tartalma egyaránt folyamatosan csökken.
40 éves kor után a csontépítési-csontbontási folyamatok egyensúlya "felborul": a csontépítő sejtek már nem tudnak lépést tartani a csontbontó sejtekkel. Elkezdődik a csonttömeg-vesztés, amit a nőknél fokoznak a menopauza hormonális változásai által okozott kalcium-háztartási zavarok.
Amikor már roppan...
A csontritkulás tünetei leggyakrabban minden előzmény nélkül, hirtelen bukkannak fel, ha nem figyelünk az apróbb jelekre korábban. A csontritkulásra jellemző a csigolyák összenyomódása miatti hát- és derékfájdalom, csigolyatörések, csukló- és csípőtáji törések. A test meggörnyed, a hát meggörbül, a mellkas besüllyed, a testmagasság csökken. Leggyakrabban megelőző tünetek nélkül, combnyaktörés, csuklótörés vagy csigolyatörés hívja fel a figyelmet az akkor már előrehaladott betegségre.
Létezik úgynevezett másodlagos csontritkulás, amely ritkábban fordul elő, és mindig valamilyen alapbetegség következményeként jön létre. (ilyenek lehetnek a gyulladásos ízületi betegségek, cukorbetegség, fokozott pajzsmirigyműködés, hematológiai kórképek, alkoholizmus, gyógyszerártalmak vagy felszívódási zavarok a bélben).
Előzzük meg!
A csontritkulás megelőzését már gyermekkorban meg kell kezdeni. Megfelelő testmozgással, fizikai aktivitással el kell érni azt a csúcs-csonttömeget, amiből később mindenki elkerülhetetlenül veszíteni fog. A csontokra ható állandó, váltakozó terhelés (a mozgás) hatására ugyanis a nagyobb mechanikai terhelésnek kitett területeken a csontképzés fokozódik. A mozgás mellett komoly szerepe van a megelőzésben a helyes táplálkozásnak, a kalcium- és fehérjedús étrendnek, a megfelelő D-vitamin ellátottságnak, melyekre az erről szóló cikkben részletesen is kitérünk.
A másodlagos megelőzéshez tartozik a veszélyeztető tényezők korai felismerése, és a korai kezelés elkezdése, a nőknél a menopauza hormonális változásainak megfelelő kezelése. A harmadlagos megelőzés lényegében már a betegség folyamatának lassítása, a megfelelő kezelési módok alkalmazása, melynek folyamán természetesen az életmód megváltoztatására is szükség van. Ez már igazából nem a csontritkulást előzi meg, hanem annak tüneteit és következményeit.
Kezeljük!
A csontritkulás terápiájának fontos, elengedhetetlen - és elsőként választandó - eleme a kalcium- és a D-vitamin pótlása . Ezt pusztán étrendi változtatásokkal lehetetlen végrehajtani, ezért speciális készítmények használatát javasolják. A legnagyobb segítséget a kalciumkészítmények jelentik, amelyek segítségével kiegészíthető a szükségletektől jelentősen elmaradó napi kalciumbevitel. Felmérések szerint ma ugyanis a hazai nők átlagosan mindössze 655, míg a férfiak sem sokkal több, 716 mg kalciumot fogyasztanak, ami közel egyharmadával kevesebb a szükségesnél.
Jelentős szerepe van még a mozgásterápiának is, amivel csonttömeg-vesztést mérsékelhetjük. Idős korban a rendszeres testmozgás, gyógytorna jelentősen csökkentheti a combnyaktörés gyakoriságát, de az általános közérzetet is javítja, összességében sokat javulhat az életminőség. A közepes erősségű terhelés nem veszélyezteti a csontokat, de jót tesz a légzésnek és a keringésnek is.
A mozgásterápia csökkenti a fájdalmat, megelőzi vagy helyreállítja a gerinc formájának kóros megváltozását , javítja a tartást, mozgékonyabb lesz az ember, és idős korban az sem elhanyagolható, hogy még az egyensúlyérzéket is javítja. A mozgásprogramot - melyet legjobb esetben gyógytornász állít össze - érdemes mindenkinek egyénileg is rendszeresen kell végeznie. Az ízületi fájdalom és az izomfájdalmak enyhítésére ezen kívül elektromos kezelést, jégpakolást, masszázst szoktak javasolni.
