Undorodva nézett a döglött bálnaként heverő (amúgy csinos) cipőre, aztán a párját is utána küldte.
– Haj, Ferikém, biztosan látod odaföntről, hogy a bolond feleséged nagy szomorúságában cipőket röptet a nappaliban – mondta a férjének hangosan. Ha egy idegen látta volna, milyen magtól értetődően szólt a párjához – aki már három éve elköltözött a farkasréti temetőbe, pontosabban abba a távoli, égi világba – valószínűleg bolondnak tartotta volna. Pedig Sára nem volt bolond, legfeljebb a temetés óta rászokott, hogy az otthonában fennhangon beszéljen a párjával. Nem hallotta, legfeljebb érezte a férje válaszait, de a "beszélgetéseik" után mindig megnyugodott. Sára egy csöppet sem volt bolond, aminek ékes bizonyítéka, hogy tavaly decemberben, rögtön a nyugdíjazása után, beiratkozott egy angol nyelvtanfolyamra, mert már a fia júniusi esküvőjén megfogadta, hogy megtanul angolul. Hogyne igyekezett volna, amikor a menye egy londoni lány lett – "szakmai gyakorlatra ment a fiam, aztán lecsapott a jóképű magyar gyerekre egy okos rendes, ám elég hervadt angol leányzó", mondogatta a barátnőinek –, akit épp idén karácsonykor akart meglepni azzal, hogy már képes kifejezni a gondolatait Shakespeare nyelvén. – Jaj, uramisten, mi lesz velem karácsonykor? – gondolta némi aggodalommal, míg teát készített magának. Kortyolgatta forró italt, közben megcsörrent a mobilja.
– Remélem, jó kedvedben talállak, barátném – hadarta Mónika, akivel középiskolás koruk óta ismerték egymást –, mert lelki vigaszra van szükségem.
– Ne mesélj még – kiáltotta Sára –, inkább ülj le, nagy hírem van! – Nem jön haza a fiam, mert a karácsonyi időszakban átkozottul drága a repülőjegy, ettől teljesen kikészültem... Ám tudnod kell, hogy este még várom, hogy hívjon skype-on, ugyanis épp a délutáni beszélgetésünk után indult a feleségével nőgyógyászhoz, mert talán...
– Talán nagymama leszel... – fejezte be a mondatot Mónika, majd nagyot rikkantott. – Hú, az csodás lesz! Nekem ugyan nincs gyerekem, de azt látom a kolléganőimen, hogy elszállnak a boldogságtól, amikor beléphetnek a nagymamák csapatába... Azért meg ne bánkódj, hogy december huszonnegyedikén nem lesz itthon a gyereked – majd örülsz neki januárban –, a karácsonyi magány miatti szomorúságot hagyd meg nekem!
Aztán nagy levegőt vett, és Sárára borította minden fájdalmát. Hogy fél a rohamosan közeledő karácsonytól, mert az ünnep szembesíti azzal, hogy gyerektelen elvált asszony, és nincs kedve ahhoz, hogy megint az öccse háromgyerekes családjával töltse a szentestét. – Olyan vagyok ott, mint elefánt a porcelánboltban! – magyarázta. – A sógornőm a boldog nagycsaládos anyukát alakítja – szívből kívánom, hogy legyen boldog! –, én pedig megtűrt "aggleányként" téblábolok, és már a vacsora kezdetén azt várom, hogy indulhassak haza. Ugye, érted?
Sára épp válaszolni akart, amikor megcsörrent a városi telefonja is. Felkapta, majd fülig szaladt a szája, mert meghallotta a "Kicsi" hangját, tehát gyorsan megígérte Mónikának, hogy visszahívja, és lezárta mobilját. A "Kicsi" a barátnő trió legfiatalabb (negyvennégy éves) tagja – szabad, vidám, öntörvényű ember –, általában jókedvre derítette őt és a melankóliára hajlamos Mónikát.
– Képzeld el, a zenész páromat turnéra hívták Finnországba a retro jegyében! Tehát december tizennyolcadikától harmincegyedikéig nem lesz itthon. Ezúttal magával viszi a fiunkat is, hiszen a húszéves gyerekünk kiválóan szaxofonozik. Szóval szalma leszek december huszonnegyedikén! – magyarázta a Kicsi. – Ezért gondoltam, hogy meghívlak téged Mónikával együtt. No, mit szólsz?
– A fiam nem jön haza, jó ötlet, csakhogy a karácsony családi ünnep...
– Lárifári, mi nem vagyunk valamiféle család immáron tizenöt esztendeje!? Nem tartunk ki egymás mellett jóban-rosszban? Mózes törvénye, hogy három barátnő nem ünnepelheti együtt a karácsonyt? Eljöttök reggel, aztán főzünk-sütünk, eszünk-iszunk, játszunk, és megajándékozzuk egymást.
Sára két perc múlva hívta Mónikát, aki először meglepődött, majd boldog rikkantással mondott igent. Este tíz körül, amikor megtudta a fiától, a csoda-hírt, igen, nagymama lesz, a következő e-mailt küldte a Kicsinek és Mónikának. "Drága csajok! Végtelenül boldog vagyok, hogy a huszonnegyedikét a választott családommal tölthetem. Egy potenciális nagymama, akitől távol karácsonyozik a valódi családja."
