V. Kulcsár Ildikó

Jókedvű, hangos és felszabadult volt a középiskolásokból álló csapat. Leterítették a pokrócaikat, viccelődtek, nevettek, majd gyorsan berohantak a békés-melegen locsogó Balatonba.

Fantasztikus a "napapa", még apu sem focizik olyan jól, mint ő! - lelkendezett a tízéves Máté. - Képzeld el, hogy most próbáltuk ki a strandon, mennyit tudunk dekázni! És ő győzött!

Anyukám, értsd meg, a világ legjobb döntését hoztuk meg Petivel! Neki már van állása Dublinban, és biztos, hogy nekem is lesz rövidesen, mert mindenütt szükség van fogorvosra.

A normális nyaralók még az igazak álmát alusszák reggel hétkor - nézett körül Kata az üres balatoni strandon, majd kicsit vacogva, de csak azért is belevetette magát a vízbe, majd erős tempókkal úszni kezdett.

Az ötéves forma kislány zokogva bújt az édesanyjához. Szép arcán elmaszatolódtak a könnyek, a copfja kibomlott, minden mozdulata, gesztusa, szava kétségbeesésről, keserűségről és hatalmas fájdalomról tanúskodott.

Megnézem azt a szép láncot még egyszer - gondolta Erzsébet, miközben visszafordult a Rákóczi út nyári tumultusában. Átverekedte magát egy népes lengyel turistacsoporton, majd kíváncsian állt meg újból a szerény kirakat előtt.