Demencia vagy Alzheimer-kór?
Lelkesen labdázó, önfeledten éneklő nagymama-, nagypapa korú emberek, akik nem tudják, hol laknak, hogy hívják a gyermeküket, milyen évet írunk. Nincsenek tisztában azzal, hogy betegek. Ez már a betegség középső stádiuma, ilyenkor már állandó felügyeletre van szükség, de még van életereje a betegnek. Ezután már a testi leépülés jön.
Dr. Nagy Tamás Gergely neurológus sorolja, melyek azok a jelek, amelyeknél gyanakodni kell.
Először a memória és a tanulási képességek romlanak. Idős korban gyakori persze, hogy könnyebben felejt az ember, de ha arra sem emlékszik valaki, hogy valamit 5 perce megbeszéltük vele, akkor érdemes megfigyelni, hogy más területeken nincs-e probléma.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A számolási képességek csökkenése lehet figyelmeztető, illetve a tájékozódási képesség romlása.
Ha már ismerős helyen is eltéved, akkor szinte biztos, hogy baj van.
Amikor távolabbi rokonok és ismerősök arcát összetéveszti, de a közeli hozzátartozóit és magát a tükörben még megismeri, akkor még csak a korai stádiumában van a betegségnek.
Aztán időben is tájékozatlanná válik, nem tudja azt sem megmondani, melyik évben vagyunk.
A finom mozdulatok nehezen mennek, például a sakkozás, kártyázás, szerelés, kézimunka nehézzé válik. A napi tevékenységek egyre több segítséget igényelnek, nem megy az önálló evés, öltözködés, borotválkozás, mosakodás. Az illető egyre kevesebbet beszél, magába fordul.
- Ilyenkor demencia szindrómáról beszélünk - mondja a főorvos.
Az illetőt általában neuropszichológushoz küldik.
- Ebben az esetben különböző vizsgálatokat végzünk, mivel van néhány más betegség is, amelynek ilyen tünetei vannak - teszi hozzá dr. Nagy Tamás Gergely.
A pajzsmirigy-alulműködés, különböző gyulladásos és daganatos betegségek, agyvérzés, agykamratágulat, alkohol és drog is okozhat hasonló problémákat. Sőt, dr. Nagy Tamás Gergely praxisában olyan előfordult, hogy az illető idős embernek "csupán csak" rossz volt a látása és hallása, és azért nem tudott pontosan fizetni a boltban, nem látott el az utca szemközti oldalán lévő házig, így nem tudta, pontosan hova kell mennie, nem látta a szembejövők arcát tisztán, így úgy tűnt, mintha nem ismerné fel őket. Nem hallotta jól a kérdéseket, így válaszai nem voltak jók, magába húzódott, mert a külvilág egyre kevésbé volt érzékelhető számára.
Ha megvan a diagnózis
Ha minden más betegséget kizártak, akkor maradt az Alzheimer-kór gyanúja.
- Az agy tehát még ilyen sokáig jól teljesít, kompenzál, más, még működő részei vesznek át funkciókat. Amikor azonban az érintett területek 90 százaléka megsemmisül, az agy képtelen ellátni a feladatait - tette hozzá a főorvos.
A leépülés fordított sorrendben történik, mint ahogy a képességeket, tudást annak idején megszereztük.
Először a tanulás képessége vész el, majd az eddig megtanult dolgok tűnnek el.
Aztán a szocializáció során megszerzett információ tűnik el a semmibe. Ilyenkor azt lehet látni, hogy a beteg elveszíti az önkontrollját.
Megváltozik a személyisége, esetleg mindent a szájába vesz, nappal pihen, éjjel bolyong. Csúnyán beszél, erőszakos lesz, visszaél mások helyzetével, követelőzik, szexuálisan agresszív lesz. Mivel már nem tudja, hogy mit szabad és mi a tabu, képes akár a saját rokonait is szexuálisan zaklatni. Ösztönlénnyé válik.
A végső stádiumban testi ereje megfogyatkozik, beszéd helyett már csak gügyög, állandóan fekszik, etetni kell, pelenkázni vagy katéterezni. Olyan lesz, mint egy újszülött, aki teljesen magatehetetlen, ki van szolgáltatva másoknak. Egyáltalán nem képes uralni sem a testét, sem a gondolkodását.
Az Alzheimer-kóros emberek kísérőbetegségekben, szövődményekben halnak meg.
Az állandó fekvés miatt tüdőgyulladást, húgyúti fertőzéseket kapnak és felfekvésük lesz.
Hozzátartozók nehéz helyzetben
Az Alzheimer-kóros beteg családjára nehéz évek várnak.
A kezdeti időszakban arra kell figyelni, hogy rendszeresen látogassa valaki, ellenőrizni, hogy nincs-e baj. Előfordul, hogy az illető elfelejti elzárni a gázt vagy az étel alatt a lángot, a fürdőszobában a vizet. A lakását biztonságosabbá kell tenni, de úgy, hogy nem szabad nagyon átalakítani, mert az további feszültséget okoz számára, és ronthat az állapotán.
A középső stádiumban már sok olyan dolgot tesz, ami nem helyénvaló, de mivel a fizikai ereje még megvan, így a családtagok feladata az illető féken tartása. Mivel a beteg már elveszíti önkontrollját és például képes a szoba közepére pisilni, ez érzelmileg nagyon megviseli a családot.
A végstádiumban állandó jelenlétet igényel a beteg. Vagy gondozót fizet a család, vagy valaki feladja a munkahelyét és maga gondozza a hozzátartozóját.
Alzheimer-kóros betegeket ellátó intézmény kevés van, és sok pénzbe kerülnek a családnak.
A főorvos elmondta, hogy a betegségnek csupán a tüneteit lehet kezelni, magát a bajt nem lehet gyógyítani.
Az első stádiumban sok helyütt próbálkoznak pszicho- és szocioterápiával, memóriatréninggel, hogy lassabb legyen a leépülés.
Vannak igen drága gyógyszerek is, amelyek a betegek egy részénél lassítják a romlást. És vannak gyógyszerek, amelyek a tüneteket enyhítik, tehát fékezik az agressziót, csökkentik a szorongást és a depressziót, javítják a beteg, és ezáltal a hozzátartozók életminőségét.
De mégis miért?
A tudósok szerint kétféle oka van annak, ha valakinél kialakul az Alzheimer-kór.
Igen ritkán, csupán az esetek 1-2 százalékában örökletes a hajlam. Ebben az esetben a betegség nem idős korban, hanem jóval hamarabb, 50 éves kor alatt jelenik meg. Ilyenkor a kór lefolyása is gyorsabb.
A betegek túlnyomó többsége 60 - 65 feletti. Ebben az esetben maga az életkor a legnagyobb kockázati tényező. A 60 évesek 1-2 százaléka szenved demenciában, ez az arány 5 évente megduplázódik.
Biztató lehet azonban, és sokakat talán életmódváltásra sarkall fiatalon, hogy ritkább a a betegség azoknál, akik magasabban iskolázottabbak, magasabb végzettségűek, többet és tovább tanultak, később is aktívan használják az agyukat, keresztrejtvényt fejtenek, tanulnak, új ismereteket sajátítanak el.
És a kutatók szerint a reumások is védettebbek.
Azok, akik a reumájuk miatt rendszeresen gyulladáscsökkentőt szednek, az agyukban lévő gyulladásos folyamatokra is hatnak, de ennek pontos hatását még nem ismerik az orvosok.
Legjobban: