Mi a tejallergia?
Tejallergia, avagy tejfehérje-allergia alatt általában a tehéntej egyes fehérjéire adott allergiás reakciót értjük a szervezetben. Ezzel együtt más emlősök tejének fogyasztása is kiválthat ilyen immunválaszt, beleértve például a kecsketejet, juhtejet.
Tünetek
A tejallergia előfordulása
Európai felmérések szerint az egy év alatti gyermekek mintegy 2 százalékánál jelentkezik tehéntej-allergia, ezzel ez az egyik leggyakoribb gyerekkori táplálékallergia. Többségüknél azonban a kor előrehaladtával megszűnnek a panaszok. Az esetek egy kisebb részében az allergia felnőttkorban is fennállhat, illetve ritkán felnőttkorban jelentkezik először.
A tejallergia okai
Mint általában az allergiák, a tejallergia is az immunrendszer túlérzékenységi reakciójából ered: abból, hogy az immunrendszer ártalmatlan fehérjéket azonosít – tévesen – veszélyesként, emiatt támadást indít azok ellen. Ebben az esetben allergénként a tej egyes fehérjéi váltanak ki immunválaszt, aminek során antitestek (Immunglobulin E, IgE), hisztamin és egyéb olyan immunológiai anyagok szabadulhatnak fel a szervezetben, amelyek különféle tüneteket okoznak. A tehéntej legfőbb allergén összetevői közé tartoznak a kazein fehérjecsalád tagjai és a tejsavófehérjék. A tejallergiások többsége mindkét csoportra érzékeny. Kazeint és tejsavófehérjét a tejen és tejtermékeken túl egyéb élelmiszerek is tartalmazhatnak, így azok fogyasztása éppúgy allergiás reakcióhoz vezethet.
A tejallergia tünetei
A tejfehérje-allergia jellemzően a születést követő első hónapok során jelentkezik először, általában a gyermek hat hónapos kora előtt. A tejfogyasztás nyomán fellépő reakciók között megkülönböztetünk úgynevezett IgE-mediált és nem IgE-mediált reakciókat. Előbbiek gyorsan, a tej bevitelét követő egy órán belül jelentkeznek olyan tünetek formájában, mint…
- a testszerte kialakuló csalánkiütés,
- szénanátha,
- nehézlégzés,
- köhögés,
- zihálás,
- az ajkak és a száj környékén fellépő viszkető, bizsergő érzés,
- az ajkakon, a nyelven és a gégében kialakuló vizenyő (ödéma),
- hányás,
- valamint súlyos esetben anafilaxia.
A nem IgE-mediált reakció lassabban, néhány óra vagy nap leforgása alatt produkál olyan tüneteket, mint…
- a hasmenés,
- alhasi görcsök,
- véres széklet (hematoekézia)
- és csecsemőknél a gyakori, nyilvánvaló kiváltó ok nélküli sírás (kólika).
A tejfehérje-allergia tünetei egyénenként nagyon változóak. A kétféle reakció jelentkezhet izoláltan és vegyesen egyaránt. Ezzel együtt a nem IgE-mediált reakciók tekinthetők gyakoribbnak.
A tejallergia diagnózisa
Tejfehérje-allergia gyanúja esetén allergológus szakembert javasolt felkeresni. A diagnózis alapját a tünetelőzmények kikérdezése és fizikai vizsgálat képezi. Ugyancsak hasznos támpontot nyújthat a bőrpróba, avagy Prick-teszt, amelynek során apró karcolást ejtenek az alkar bőrén, majd a potenciális allergént tartalmazó oldatot cseppentenek a sebre. Allergiára utal, ha ezt követően 15-20 percen belül bőrreakció (csalánkiütéses göb) alakul ki az érintett területen. Szintén segítheti a diagnózist az IgE antitestek szintjének vérből történő laboratóriumi kimutatása. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy sem a Prick-teszt, sem a laborvizsgálat nem tekinthető önmagában perdöntőnek tejallergia esetében. Egyik sem igazolja minden kétséget kizáróan a betegség fennállását, ahogy a negatív eredmény sem zárja ki azt teljes mértékben.
A legbiztosabb diagnosztikai módszert táplálékallergiák gyanúja mellett ma az eliminációs diéta és az azt követő visszaterhelés jelenti. Ennek során először egy-egy élelmiszercsoportot ki kell zárni a beteg étrendjéből, megfigyelve, hogy javulnak-e a panaszai a változtatás hatására. Amennyiben igen, majd az adott élelmiszercsoport fogyasztásához visszatérve ismét súlyosbodik az állapota, kimondható az allergia diagnózisa.
A tejallergia kezelése
Tejfehérje-allergia esetén, akárcsak más táplálékallergiáknál, az allergiás reakció megelőzése a cél. Erre az allergénnel való érintkezés kerülése kínál megoldást. Magyarán az allergiás gyermek étrendjéből ki kell zárni minden olyan élelmiszert, amely tejfehérjét tartalmazhat. Javasolt dietetikussal konzultálni arról, hogy milyen alternatívákkal lehet kiváltani ezeket, elkerülve a tápanyaghiányok kialakulását, különös tekintettel a kalciumra és D-vitaminra.
Tehéntej-allergiás csecsemőknél az anyatejes táplálás nem ellenjavallt. Mi több, egyes megfigyelések szerint a szoptatott gyermekek körében eleve alacsonyabb arányban fordul elő tejallergia, mint a tápszerrel táplált gyermekeknél. Fontos azonban, hogy az édesanya étrendjéből száműzni kell a tejfehérjét tartalmazó élelmiszereket, amennyiben gyermeke tejallergiás, mert azokat fogyasztva az allergén tápanyagok az anyatejben is megjelenhetnek, majd allergiás reakciót provokálhatnak a kicsinél.
Ha a gyermek mégis tehéntejet vagy azt tartalmazó élelmiszert fogyaszt, enyhébb allergiás tünetei antihisztaminos készítményekkel enyhíthetők. Súlyos allergiás reakció, anafilaxia gyanúja esetén azonban feltétlenül mentőt kell hívni! Amennyiben ismert, hogy a betegnél fennáll a súlyos anafilaxia kockázata, a kezelőorvos adrenalinjekciót írhat fel. Az előre feltöltött autoinjektort a betegnek mindig magánál kell tartania, szükség esetén pedig azonnal be kell adni a comb külső részébe, majd megvárni a mentők kiérkezését. Tünetként anafilaxiára figyelmeztethet a szorító mellkasi érzés, nehézlégzés, légszomj, zihálás, nyelési nehézség, szédülés és eszméletvesztés, vérnyomáscsökkenés.
A tejallergia gyógyulási esélyei
A csecsemő- és gyermekkori tejallergia prognózisa általában véve jó. Egyéves korára az érintett gyerekek mintegy felénél kialakul tolerancia a panaszokat okozó allergénnel szemben, hatéves korra pedig mintegy 90 százalékuk tünetmentesen tud tejet és tejtermékeket fogyasztani.
Hasznos tudnivalók a tejallergiáról
Noha a köztudatban gyakran összekeveredik a két fogalom, érdemes hangsúlyozni, hogy a tejallergia és a laktózérzékenység két teljesen különböző állapot. Előbbi egy immunológiai eredetű, akár életveszélyes állapotot előidéző betegség, míg utóbbi egy emésztőrendszeri eredetű zavar. Laktózintolerancia esetén a szervezet nem tudja kellően megemészteni a tejben és tejtermékekben előforduló tejcukrot, avagy laktózt, mert nem elégséges az azt lebontó laktáz enzim termelődése a vékonybélben. Mindez olyan tüneteket okozhat, mint a bélgázosság, hasmenés és alhasi fájdalom.