„Hat éve sokkolták a közvéleményt azok a német kutatások, amelyek kimutatták, hogy nem véletlen, hogy ritkábban kell autóablakot mosni egy hosszú úton, ugyanis a repülő rovarok egyedszáma 27 év alatt 75 százalékkal csökkent a németországi védett területeken” – írja közleményében az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat (ELKH). A rovarapokalipszisnek is nevezett jelenség valódiságát több további vizsgálat is megerősítette.
Ezúttal az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) és Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói egy 23 évvel ezelőtti kétéves vizsgálat megismétlésével tanulmányozták a mezőgazdaságban hasznos szerepet betöltő pókok állományainak hosszú távú változását. A vizsgálatok eredményeinek összevetése azt mutatta, hogy a pókállomány jelentősen, mintegy 50 százalékkal csökkent a hazai mezőgazdasági területeken a közel negyed évszázados időtávban. Bár az összfajszám csak minimálisan változott, számos korábban gyakori mezőgazdasági faj létszáma drasztikusan lecsökkent.
A rovarok és más ízeltlábúak éppen óriási biomasszájuk és fajgazdagságuk miatt játszanak kulcsszerepet a földi bioszféra működésében és különféle ökoszisztéma-szolgáltatások révén az emberiség létének biztosításában is. Elég csak a beporzásra vagy a lebontásban, talajképződésben játszott szerepükre gondolni. A pókok különféle mezőgazdasági kultúrákban számos rovarkártevő fontos természetes ellenségei. Ugyanakkor az ízeltlábúak e csoportjának populációváltozásai más rovarokhoz képest világviszonylatban is alulkutatottak, és ebben az esetben sem egyértelmű, hogy a változások a globális klímaváltozásra vagy a helyi tényezők megváltozására vezethetők-e vissza.
A klímaváltozás is közrejátszik
E kérdésre kereste tehát a választ az ATK Növényvédelmi Intézetének (NÖVI) Samu Ferenc vezette kutatócsoportja az ÖK Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportjának bevonásával. A kutatók a 23 évvel ezelőtti vizsgálatot egy peszticidekkel nem kezelt lucernaföldön és füves szegélyében ismételték meg, a helyi változások hatásainak kiküszöbölésére törekedve. A gyűjtési időszak, a módszerek és a mintavétel tekintetében az akkor alkalmazott protokollt követték újfent.
A vizsgálatok eredményeinek összevetése a pókállomány drasztikus fogyatkozását mutatta: a lucernában 45 százalékkal, míg a földet övező természetközeli füves szegélyben 59 százalékkal kevesebb pókegyedet találtak. Ugyanakkor a fajgazdagságot illetően csak minimális csökkenést, inkább egyes fajok kicserélődését és sok gyakori faj állományának megtizedelődését tapasztalták. E folyamat eredményeként a természetközeli és az agrárélőhelyek korábban markánsan elkülönült pókközösségei mára hasonlóbbá váltak, ami a változatosság csökkenését jelzi, különösen a hálóépítő mezőgazdasági pókfajok esetében.
A vizsgálat nemcsak a hasznos pókok visszaszorulásának veszélyére hívja fel a figyelmet, hanem egyúttal arra is rámutat, hogy a jelenség nem vezethető vissza esetleges lokális változásokra, hanem nagyobb léptékű folyamatok leképeződése okozza. „A klímaváltozás, az intenzív tájhasználat és a természet visszaszorulásának problémaköre jól ismert. A mostani kutatás azonban újabb érvekkel támasztja alá, hogy e kedvezőtlen folyamatok megállításához sürgős cselekvésre van szükség” – figyelmeztettek a vizsgálat eredményei alapján a kutatók. Az eredményeket bemutató tanulmány a Scientific Reports című tudományos folyóiratban jelent meg.
