Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) szerint az ipari, valamint a természetes folyamatok során 570 millió tonna üvegházhatású gáz szabadul fel évente, emiatt rekordsebességgel nő a metán koncentrációja a légkörben. Az Egyesült Államokban mindezért nagyrészt az olaj- és gázipar a felelős, de egyes országokban a mezőgazdasági területek és a haszonállatok – a szarvasmarhák és a szárnyasok – a legnagyobb kibocsátók. Ám mindezek mellett van egy másik jelentős globális forrás is: a szemét. Egy új kutatás szerint ugyanis a Buenos Aires-i, delhi, mumbai és lahori lerakókban bomló élelmiszerhulladékból jelentős mennyiségű metán szabadul fel, amely a bolygó felmelegedéséért felelős egyik gáz.
A szeméttelepek is óriási metánforrások
Egy tudóscsoport egy műholdra telepített detektor adatai alapján közelebbről is megvizsgálta a kibocsátási forrásokat. Az eszközök különösen magas metánszintet mutattak India, Pakisztán és Argentína városai felett. A tanulmány szerint a 2020-ban készített nagyfelbontású műholdfelvételek kimutatták, hogy a metán az argentin főváros, Buenos Aires, az indiai Újdelhi és Mumbai, valamint Pakisztán második legnagyobb városa, Lahor szeméttelepeiről származik.
A tanulmány megállapításai szerint egy mumbai hulladéklerakó például óránként mintegy 9,8 tonna, azaz évente 85 ezer tonna metánt bocsátott ki. A Buenos Aires-i hulladéklerakó évente mintegy 250 ezer tonna kibocsátásért felelős, ami amúgy a város teljes metánkibocsátásának fele.
Mit lehet tenni?
A megfigyelések alapján meg lehet mondani, honnan származnak extra metánkibocsátások, és hol szükséges intézkedéseket tenni ezek hatásainak enyhítésére. Olyan megoldásokról lehet szó, mint például az élelmiszerek komposztálása, vagy a metán biogázként való megkötése – ismertette Joannes Maasakkers, a Holland Űrkutatási Intézet környezetvédelmi kutatója, aki egyben a tanulmány társszerzője.
A műholdas eszközök nagy segítséget jelentenek a tudósok számára – véli Jean Bogner, az Illinois-i Egyetem környezetvédelmi tudósa, aki nem vett részt a kutatásban. Ahogy fogalmazott, ez a technológia segít abban, hogy „megfelelően be lehessen azonosítani a helyspecifikus kibocsátásokat, amelyek a hulladéklerakók esetében nagyságrendekkel változhatnak” a kibocsátáscsökkentő intézkedésekkel.
