Harc az egy százalékért

Ez természetesnek tekinthető és nem is lenne velük baj, ha arról szólnának, hogy a segítő civil megnyilvánulások mennyire fontosak azoknak, akik a támogatásokra szorulnak. Sajnos - a számos segítő szándékú honfitársunk mellett-még mindig sokan vannak, akik figyelmetlenségből, nemtörődömségből nem rendelkeznek adójuk 1 százalékról pedig megtehetnék.

Ha őket megérintenék ezek a vélemények, akkor egyértelműen pozitívnak tartanám azokat. Sajnos azonban a cikkek egy része arról szól, hogy a másik alapítványt lejárassa olyan vádakkal, amiket senki nem bizonyított, viszont alkalmasak a negatív hangulat keltésére, aminek az a végeredménye, hogy a potenciális adakozó senkinek sem fog adni egy fillért sem. Ezzel azok fognak rosszul járni, akiknek pedig nagy szükségük van minden forintra. Nem az fog történni tehát, hogy a másik alapítvány lejáratása miatt a vádaskodó alapítvány fog többet kapni, hanem mindkettő - és ezáltal az egész 1 százalékos mozgalom - rosszul jár.

Ma már a törvényi szabályozások olyannyira szigorúak, hogy nagyon nehéz saját zsebre kivonni a pénzt az alapítványokból. Ha valakinek bármilyen szabálytalanságra van gyanúja, megvannak a megfelelő fórumok azok kiderítésére. Nem egymás ellen kell acsarkodni tehát - lejáratva ezzel a tisztességesen dolgozó alapítványokat is -, hanem konkrét gyanú esetén, bizonyítékokkal alátámasztva az illetékeseknél be kell jelenteni az észlelt szabálytalanságokat, lehetőséget biztosítva ezzel az embereknek arra, hogy nyugodt lelkiismerettel - természetesen kellő körültekintéssel - válasszák ki a támogatandó alapítványt. Adott esetben tehát ne a beteg, daganatos gyerekek igyák meg a levét az alapítványok egymás elleni küzdelmének, hanem azért harcoljunk, hogy minél többen ajánlják fel adójuk 1 százalékát a rászorultaknak.

dr. Bakanek György orvos szaktanácsadó