Szász Tamás István Budapesten látta meg a napvilágot jómódú zsidó szülők második gyermekeként. A család az erősödő hazai antiszemitizmus miatt 1938-ban az Egyesült Államokba emigrált, ahol Szász fizikai, majd orvosi tanulmányokat folytatott. 1944-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, ugyanabban az évben szerzett orvosi diplomát a Cincinnati Egyetemen. Belgyógyászatot és pszichiátriát Bostonban és Chicagóban tanult, 1947-től pszichoanalitikai képzésen vett részt a Chicagói Pszichoanalitikus Intézetben. 1951 és 1956 között az intézetben dolgozott, közben két éven keresztül kiküldetésben volt az amerikai haditengerészetnél.
1956-ban a New York-i Állami Egyetem pszichiátria professzorává nevezték ki, élete végéig ott oktatott. 1962-től vendégprofesszor volt a Wisconsin Egyetemen, 1968-tól előadott a Milwaukee-i Marquette Egyetemen. 2012. szeptember 8-én hunyt el a New York állambeli Manliusban.
Belülről akart robbantani
Szász Tamás István a pszichiátria erkölcsi és tudományos alaptételeinek, a modern társadalom felett szerinte gyakorolt kontrolljának kemény kritikusa volt. Egyszer azt nyilatkozta: azért választotta ezt a hivatást, hogy belülről robbantson, felhívja a figyelmet a területet jellemző anomáliákra és tudománytalanságra. Egyik írásában így fogalmazott: "Bár lehet, hogy nem tudunk róla, napjainkban tanúi vagyunk a Terápiás Állam születésének. A pszichiátriának, mint a társadalmi kontroll intézményének talán ez a legfőbb vonatkozása. Amikor a terápiás állam kifejezést használom, ezt iróniával teszem; terápiás azok számára, akik bezárnak, akik a terápiát végzik, de nem terápiás az áldozatok, a páciensek számára."
A gyógyításról alkotott nézetei az "öntulajdonlásnak" nevezett libertárius elvből adódtak, amely szerint mindenkinek megvan a joga saját testének és szellemének birtoklására és az erőszakmentes létre. A pszichiátriáról alkotott gondolatait Karinthy Frigyes 1937-ben megjelent Utazás a koponyám körül című könyve is befolyásolta, amelyben Karinthy agydaganata felismeréséről és a betegség megéléséről ír. Szász a nyugati világot éppúgy bírálta, mint a kommunista államokat pszichiátriai gyakorlatuk miatt: úgy vélte, hogy az állam büntetlenül visszaél a pszichiátriával, egyebek közt a sokkterápia alkalmazásával. Szerinte az öngyilkosságnak, a gyógyszerszedésnek, a drogok használatának és eladásának, a szexuális választásnak személyesnek, szerződésesnek és az állami igazságszolgáltatáson kívülinek kellene lennie.
Számos cikket, könyvet írt, és több díjat is kapott
A személyes szabadság fáradhatatlan védelmezője volt, briliáns szónoki és előadói képességgel, kiváló humorral bírt. Nézeteit több száz cikkben és mintegy háromtucatnyi könyvben írta meg, a legismertebbek Az elmebetegség mítosza (1961) és Az őrültség gyártása (1970), A szertartásos kémia (1973, 2001-ben magyarul is megjelent). Utóbbiban többek között kifejti, hogy a drogok és a droghasználat tanulmányozását jobban szét kellene választani.
Több mint ötven különböző díj birtokosa, az Amerikai Pszichiátriai Társaság örökös tagja, a Nemzetközi Törvényszéki Pszichológiai Akadémia tagja volt. 1969-ben a Szcientológia Egyházzal közösen megalapította az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR) nevű civil szervezetet, amely a pszichiátria területén történő emberi jogsértések, visszaélések kivizsgálásával foglalkozik. A szervezet sikeresen akadályozta meg több olyan amerikai törvény hatályba lépését, amely csökkentette volna a beteg jogait és a pszichiáterek, pszichológusok számára visszaélésekre adott volna lehetőséget. A CCHR-t azonban számos kritika is éri, ezek szerint tagadja a pszichiátria eredményeit.
Szász magát nem tartotta szcientológusnak, csak az intézményes pszichológia elleni küzdelemben működött együtt az egyházzal. Mindez akkor kezdődött, amikor egy magyar menekültet az Egyesült Államokban kényszerrel szállították egy pszichiátriai intézetbe, meztelenre vetkőztették, elkülönítették és akarata ellenére elektrosokkal kezelték. A professzor segítségével derült ki, hogy amit a pszichiáterek skizofréniának bélyegeztek (összefüggéstelen, érthetetlen beszéd), az nem volt más, mint a menekült anyanyelve, a magyar. Az eset precedenst teremtett a pszichiátriai kényszerbeszállítások és a kényszerítő pszichiátriai gyakorlat terén.
A szociológiai ihletettségű radikális pszichológia művelője
1962-ben került először összetűzésbe az amerikai pszichiáterekkel, amikor egy perben kollégái szakvéleményét kétségbe vonva hajlandó volt tanúskodni egy pszichiátriai intézetbe zárt páciens érdekében. A szakma nem is fogadta lelkesen nézeteit, kritikusai arra hivatkoznak, hogy a mentális betegségek létezése tudományos tény, ellenérvként többek között a gyógyszerek hatékonyságát hozzák fel például a depresszió esetében.
Szász egyfajta szociológiai ihletettségű radikális pszichológia művelőjének tekinthető. Egyéni megközelítésével a pszichiátriát identitászavarral küzdő, kettős funkciójú szakmaként fogta fel, amely egyrészt a modern világban élő elidegenedett egyént szolgálja, másrészt viszont segítséget nyújt az államnak az egyén társadalmi kézbentartásában. 2004-ben nagy sikerű előadást tartott Budapesten a Fővárosi Nyírő Gyula Kórházban. A róla elnevezett díjat 1991 óta adják át az emberi szabadságjogokért küzdőknek az Egyesült Államokban.
