A legfrissebb, 2021. február elsejei adatok szerint 458 településen 609 betöltetlen háziorvosi praxis volt az országban, ebből 157 helyre több mint öt éve, 59 helyre több mint tíz éve, míg 16 helyre közel 15 éve nem találnak szakembert - olvasható a GKI összesítése a hvg.hu cikkében . A legtöbb háziorvos Borsod-Abaúj-Zemplén megyében hiányzik, itt 75 szakembert keresnek, de Pest, Jász-Nagykun-Szolnok, Fejér és Bács-Kiskun megyében is átlag feletti az üresen álló háziorvosi praxisok száma. A legjobban Baranya-megye áll, itt összesen 14 háziorvos hiányzik.
Nincs utánpótlás
A háziorvosok körében jelentős az elöregedés, a nyugdíjba vonuló orvosok helyett azonban nincs kellő utánpótlás. Ezt bizonyítja az az adat is, hogy 2010 és 2019 között 7 százalékkal, mintegy 438 fővel csökkent a praktizáló háziorvosok száma. Ennek eredményeképpen a jelenleg is aktív háziorvosok munkája a többszörösére növekszik - a KSH 2019-es adatai szerint a 6013 praktizáló háziorvos több mint 64 millió esetet látott el, ami körülbelül napi 43 pácienst jelent. Ez 4,7 százalékkal több mint 2010-ben. A munkaidő azonban nem növekedett ezzel párhuzamosan, így érthető, hogy a vizsgálatokra fordított idő rövidült le, egy-egy betegre átlagosan maximum 12 percet tudnak szánni a háziorvosok, ami a betegek ellátásának romlásához vezet.
Praxisközösségek alakulnak
Bár 2010 óta a háziorvosok bére 85 százalékkal nőtt - miközben az átlagkereset közel 100 százalékkal -, úgy tűnik a bérek emelkedése sem volt elegendő vonzerő a praxisok betöltésére. A kormány új támogatási politikája ezért 2021-től úgynevezett praxisközösségbe lépésre ösztönzi a háziorvosokat. Ezek célja, hogy a helyi alapellátásban dolgozók egy csapatba szerveződve magasabb szintű ellátást nyújtsanak például azáltal, hogy közösen olyan eszközök beszerzését is megengedhetik maguknak, amit egyénenként nem tudnának megvenni.
Jelenleg 126 praxisközösség működik, körülbelül 600 praxissal - ezeket 2019-től költségvetési forrásból támogatják. A GKI szerint ugyanakkor a praxisközösségek kialakítása önmagában nem elegendő a háziorvosi rendszer problémáinak megoldásához, hiszen ezektől nem lesz több orvos, és a betegekre fordítható idő sem növekszik. Ráadásul a praxisközösség nehezen működtethető az olyan ellátási körzetekben (például aprófalvas vagy tanya jellegű területeken), ahol a betegek nem tudnak önállóan eljutni a rendelőkbe.
