Magyarországon szabad orvosválasztás van, a körzetesedés lassan megszűnik. A kórházból hazaérkező kisbabához a szülők értesítése alapján megy ki az általuk választott gyermekorvos. Ha valaki tanácstalan, a védőnő általában azt az orvost ajánlja, akivel ő dolgozik együtt, mert ez megkönnyíti az adminisztrációt. A tanácsadások idején ugyanis az orvos saját védőnője látja el a csecsemőt, míg házhoz a körzetes védőnő jár ki. Megoldható, és általában nem okoz gondot, de sokak szerint jobb a tiszta helyzet.
Szabad a választás
Ha a szomszédság gyerekeit olyan gyerekorvos gyógyítja, akivel a családok meg vannak elégedve, akkor a kismama rendszerint nem jár be ungot-berket egy doktorért a szülés előtt - legfeljebb beugrik a rendelőbe bemutatkozni, megbeszélni, hogy szeretné, ha ő lenne az orvosuk. És végleg meg van győzve, ha az újszülötthöz érkező doktor neki is szimpatikusnak, alaposnak és türelmesnek tűnik. A szabad orvosválasztás - vagyis az alapos keresgélés - lehetőségével így többnyire azok élnek, akik az első találkozáskor legszívesebben sikítva mentenék ki csemetéjüket az orvos karjaiból:
- Remélem, ritka eset, amit elmesélek - mondja egy fiatal édesanya, aki természetesen nem adja nevét a történethez. - Egyedül voltam otthon a kicsivel, aki úgy fél órával a szoptatás után békésen aludt a kiságyban, amikor csöngettek. Az első "gyerekorvosunk" becsörtetett a lakásba, kezet sem mosva kivette az alvó gyereket, összevissza "vizsgálgatta", majd az üvöltő csecsemőt odaadta nekem, hogy tegyem mellre, mert látni akarja, hogyan szopik. Hiába magyaráztam, hogy nemrég szopott, semmit sem fog enni, ragaszkodott az álláspontjához. A gyerek persze ordított, hogy miért nem hagyják aludni, a doktornő pedig sok dolgára hivatkozva kiviharzott a lakásból. Másnap körbetelefonáltam az összes ismerősömet, és egy nagyon remek doktor bácsit találtunk a környéken. A "körzeti" orvosunktól elköszöntünk, de nagyon meg volt sértődve.
Beteg? Nem beteg?
Természetesen családja válogatja, ki mit tart fontosnak, amikor gyerekorvost keresgél. Ám kétségtelen, hogy az egyik legdöntőbb szempont az elérhetőség - már az észszerűség határain belül. Éjszaka az ügyeletet kell hívni vagy a kórházba rohanni, nem pedig a gyerekorvos telefonszámát keresgélni. Ám az aggódó szülő jogosan sérelmezi, ha koradélután azt mondják neki a rendelőben, csak másnap beszélhet az orvosával, holott kezében egy lelet, amiből egy szót sem ért. Hogyan is tudná nyugalomban kivárni a holnapot, amikor a gyerek vérképén három helyen is csillag jelzi a normálistól való eltérést - akkor most halálos beteg vagy csak vérszegény? Az ideális gyerekorvos ilyen esetekben készségesen ad felvilágosítást telefonon, hiszen nem egy köhögésről van szó!
A másik fontos szempont az alaposság, a türelem, a magyarázatok. Az sem jó, ha lekicsinylik, az sem, ha felnagyítják a problémát. A szülők ma már szeretik pontosan tudni, mi ez a betegség, milyen szövődményekre számíthatnak, mennyi ideig tart, és mennyire fertőző.
Ahol az édesanya egész nap egyedül van a picivel, azt is meg kell tudakolnia, eltolhatja-e a közértig a kis beteget vagy máshogyan kell megoldania az elkövetkező pár napon a bevásárlást. A gyerekorvosnak a legbanálisabbnak tűnő kérdésre is érdemben kell felelnie, hiszen a szülőnek ez a legfontosabb. Egyre több családban kerül előtérbe a homeopátia, így a gyógyszerek kérdésében is meg kell egyezniük a nézeteknek.
Végeredményben pedig az sem árt, ha a gyerek szereti az orvosát. Menynyivel könnyebb úgy gyógyulni, hogy a kicsi is rámosolyog a doktorra, mint ha egy üvöltő dervist kell berángatni a rendelőbe.
Akkor jó a gyerekorvos, ha
- teljes mértékben megbízom a döntéseiben,
- bármikor elérhető telefonon,
- kijön a gyerekhez, ha nem tudom bevinni a rendelőbe,
- megnyugtat, minden kérdésre felel,
- elmondja a véleményét, ha szerinte semmiség az, ami aggaszt, de kivizsgáltatja a gyereket az anyai aggodalom miatt is,
- nem ad gyógyszert feleslegesen,
- barátságos, ügyel rá, hogy a gyerek ne féljen tőle,
- közel van a rendelője, de egy jó orvosért messzire is elmegyek.
VI.évf./5.sz.
