Egy felnőtt ember szervezete testsúlytól függően mintegy 3-5 gramm vasat tartalmaz, aminek túlnyomó többsége, nagyjából kétharmada a vörösvérsejtek hemoglobinjában van jelen. A légzés során felvett oxigén szervekhez, sejtekhez történő kiszállítása során ugyanis szükség van vasra, akárcsak számos egyéb szervezeti folyamat zavartalan működéséhez. Alapesetben egy átlagos felnőtt férfi beviteli szükséglete naponta 8 milligramm körüli, míg a nőknek - a menstruáció okozta vérveszteség miatt - jelentősebb mennyiségre, nagyjából napi 18 milligrammra van szükségük, a terhesség során pedig közel 30 milligrammra.
Ahogy sok más vitamin és ásványi anyag esetében, úgy a vaspótlásra is igaz, hogy a legjobb forrást a táplálkozás jelenti. Egyes növények, mint például a spenót, igen magas vastartalommal rendelkeznek, ami ugyanakkor megtévesztő lehet, ugyanis a nyomelem felszívódása kevésbé hatékony ezekből, mint az állati eredetű élelmiszerekből. A legideálisabb tehát e szempontból az, ha az étrendünk a zöldségek és gyümölcsök mellett vegyesen húsokat, májat és egyéb belsőségeket is tartalmaz. Emellett az is fontos, hogy a vas felszívódását a C-vitamin jelentősen elősegíti. A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert nevével összefonódott aszkorbinsav vízben oldódó vitaminként szintén napi szintű pótlást igényel, sőt, szervezetünknek erre a vitaminra van a legnagyobb mennyiségben szüksége.
A vashiány jelei
Bizonyos - megnövekedett vasigénnyel járó - állapotok és betegségek, vérzések, továbbá a helytelen, egysíkú táplálkozás egyaránt hozzájárulhatnak a vashiány kialakulásához. Ennek legsúlyosabb következménye a vérszegénység kialakulása. A vashiányos anémiaként ismert kórkép lényegében bármely korosztályban és nemnél felléphet, de különösen gyakori a gyermekek és a fiatal nők körében. A betegség legjellemzőbb tünetei közé tartozik a fáradékonyság és a gyengeség, a fejfájás, a szédülés, a fokozott szívdobogás, valamint a sápadtság. Időnként felléphetnek nyelési zavarok is, illetve igen jellemző a terhelhetőség csökkenése.
A kórkép diagnózisához többféle paramétert is meg kell mérni laborvizsgálat során, előfordulhat ugyanis, hogy a vérszegénység valójában nem vashiány eredménye. Ez a nyomelem a hemoglobin mellett különböző fehérjékben is megtalálható, így a szérumvas szintjén túl ezek szintjét és telítettségét is figyelembe kell venni, akárcsak a szervezet által az ásványi anyag raktározásához használt ferritin szintjét. Vashiányos anémiát jelez a szérumvas és a ferritin koncentrációjának csökkenése, valamint ezzel egyidejűleg a transzferrin és a szolubilis transzferrin receptor koncentrációjának emelkedése.
Hogyan kezelhető a hiány?
Amennyiben beigazolódik a vashiány, úgy a kiváltó okok felkutatása és kezelése, megszüntetése a legfontosabb feladat. Emellett természetesen pótolni kell a hiányt is, ami enyhe esetekben történhet akár a táplálkozás korrigálásával vagy étrendkiegészítők szedésével. Ha ezek nem bizonyulnak elegendőnek, akkor orvosi javaslat alapján gyógyszeres vaspótlásra lehet szükség. A vényre kapható készítmények az egészséges emberek számára ajánlott napi beviteli mennyiség többszörösét tartalmazzák. A gyógyszeres kúrák hosszú hetekig, hónapokig tarthatnak, és hatásukra, a szervezet vastartalékainak feltöltődésére több hónapot kell várni. A kezelés eredményessége szintén laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizhető. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tesztek akkor adnak pontos képet a vasháztartás alakulásáról, ha a minták levétele előtt legalább két hónapig nem szed semmilyen vastartalmú készítményt a páciens.
Mint általában véve a gyógyszerek, a vastartalmú készítmények alkalmazása is különböző mellékhatásokkal járhat együtt. Leggyakrabban székrekedés és a széklet feketés elszíneződése lép fel, de előfordulhatnak egyéb emésztőrendszeri panaszok, továbbá ritkán allergiás bőrreakciók is. Emellett a szirup formájában kapható vaspótló termékek átmenetileg feketés árnyalatúvá színezhetik a gyermekek fogait.
A lehetséges kölcsönhatások elkerülése érdekében az egyéb gyógyszerek szedéséről minden esetben tájékoztatni kell a kezelőorvost. Érdemes megemlíteni továbbá, hogy a túlzott vasbevitel vagy a vas túlzott mértékű felszívódása is gondot jelenthet. Mindkét esetben vaslerakódások jöhetnek létre a szervezetben, ami szövet- és szervkárosodáshoz vezet, beleértve a májat, a tüdőt, vagy éppen a szívet. A túlzott bevitel nyomán fellépő vasmérgezés súlyos gyomor- és bélrendszeri tünetekkel, így hasi fájdalommal, hányingerrel és hányással, hasmenéssel jár, valamint olyan szisztémás panaszokat válthat ki, mint a gyengeség, a fáradékonyság vagy a vérzékenység.
