A koronavírus harmadik hulláma már lecsengett, hétvégétől hivatalosan is lazíthatunk: zárt térben sem kötelező maszkot viselni - kivéve az egészségügyi intézményeket és a szociális otthonokat -, és a távolságtartás sem előírás. Tapasztalatok szerint Magyarországon a legtöbb ember örömmel vált meg a maszktól, noha epidemiológusok és vezető járványügyi szakemberek továbbra is arra figyelmeztetnek, hogy hiába emelkedik az oltottak száma, a világszerte egyre gyorsabban terjedő új koronavírus-variánsok és a még mindig védtelen, oltatlan emberek miatt továbbra is szükséges (lenne) a járványügyi szabályok betartása.
A megszokás nagy úr
Azok számára, akik több mint egy éve szigorúan ezeket betartva éltek, társas érintkezéseiket a lehető legminimálisabb szintre korlátozva, most egy kötetlen családi vagy baráti összejövetel is félelmetesnek tűnhet. Még akkor is, ha vágynak rá, és minden feltétel adott a biztonságos találkozóhoz. A maszk nélküli tömegközlekedésről, bevásárlásról, vagy munkahelyi benttartózkodásról már nem is beszélve. A nyitással, a lazításokkal járó bizonytalanság, szorongás valós probléma, amivel cikkében a health.com is behatóan foglalkozik.
"Ezek az érzések teljesen normálisak, számolni kell azzal, hogy az új helyzethez való alkalmazkodás időbe telik" - mondja Cynthia Ackrill, az Amerikai Stressz Intézet magazinjának szerkesztője. Ő ahhoz az érzéshez hasonlítja a maszk nélküli érintkezés okozta stresszt, mint amikor kisgyerekként nyilvános helyen egy idegen segítségével próbáltunk tájékozódni.
Mivel az elmúlt közel másfél évben azzal kellett együtt élnünk, hogy a saját kis buborékunkon kívül - amelybe az egy háztartásban élők tartoztak, vagy azok, akik szigorúan csak egymással tartották a személyes kapcsolatot - mindenki potenciális veszélyt jelent számunkra (vagy mi jelentünk mások számára), nem véletlen, hogy sokan még a szeretteikkel is bizalmatlanok lettek, tétováznak, mit szabad, és mit nem - részletezi Ackrill. Véleménye szerint éppen az ambivalens érzések miatt tűnhet kontraproduktívnak a normális életünkhöz való visszatérés .
Mire számíthatnak a szorongók?
Változó, hogy az érintettek hogyan és mennyi idő alatt tudják feldolgozni a korlátozások feloldását kísérő szorongást - fejti ki Ackrill. Ennek az lehet az egyik oka, hogy míg az is eltartott egy darabig, hogy agyunk feldolgozta a kötelező maszkviselést, az is időbe telik, amíg feldolgozza, hogy erre már nincs szükség. (Természetesen vannak, akiknek az átállás egyáltalán nem okoz problémát vagy dilemmát.)
Chivonna Childs, a Cleveland Clinic orvosi központjának klinikai pszichológusa szerint hiperérzékenyek lettünk a körülöttünk lévő emberekre: úgy érezzük, hogy folyamatosan résen kell lennünk, mert megszoktuk, hogy monitorozzuk környezetünket, attól tartva, hogy mások fertőzés szempontjából veszélyt jelenthetnek ránk. Ezért még akkor is idő kell az alkalamazkodáshoz, ha megkaptuk a koronavírus elleni védőoltást, és gyakorlatilag védettek vagyunk.
Miközben a szakértők mindent megtesznek, hogy kiderítsék, hogyan lehet biztonságosan továbblépni, a bizonytalanság egyes embereket szinte felőröl. "A bizonytalanság, hogy nem tudjuk, mire számíthatunk, táplálhatja a szorongást" - nyilatkozta a health.com-nak Shannon O'Neill pszichiáter, hozzátéve, hogy mindez károsan hathat mentális egészségünkre.
Hogyan lehet továbblépni?
O'Neill azt tanácsolja, hogy ne akarjuk elfelejteni, mit éltünk át az elmúlt évben. Vannak, akik ezt sajnos eleve képtelenek megtenni, mert közvetlen hozzátartozójukat vagy barátjuk veszítették el, esetleg maguk is annyira megszenvedték a COVID-19 okozta megbetegedést, hogy még mindig hordozzák testi-lelki nyomait. Sokaknál nehezíti a helyzetet a túlélők bűntudata: hogy míg mások belehaltak a fertőzésbe, ők élnek. Hogy van, aki elvesztette a munkáját a járvány miatt, de az övék megmaradt. "Abban, hogy tétován fogadjuk el az új, oltás utáni valóságot, szerepet játszhat az is, hogy úgy érezzük, ha simán továbblépünk, azzal az elmúlt egy év szenvedése értelmét veszti" - teszi hozzá O'Neill. A helyzet tehát sokak számára rendkívül összetett.
Szakemberek szerint érzéseink feldolgozásában segíthet, ha átgondoljuk, hol tartottunk egy évvel ezelőtt, amikor még nem volt egyetlen vakcina sem, és csak úgy csökkenthettük minimálisra a megfertőződés esélyét, ha bezárkóztunk. Ha agyunkat racionális érvekkel nem sikerül meggyőzni, adjunk időt magunknak, és igyekezzünk előre felkészülni az előttünk álló helyzetekre.
Amikor kellemetlenül érezzük magunkat, mert több emberrel kell érintkeznünk, fontos, hogy ezt beismerjük magunknak, hogy ezzel tisztában legyünk - tanácsolja Ackrill. Hogy pontosan ismerjük határainkat és korlátainkat. Kérdezzük meg magunktól, hogy mit vagyunk hajlandóak tolerálni, hogy hány embert viselünk el magunk körül, és mennyi időt szeretnénk/ tudunk a társaságukban eltölteni. A szakember szerint ha ezekre ismerjük a választ, és azokat szem előtt is tartjuk, amikor végül kimozdulunk, nagyban megkönnyíthetjük az átmenetet.
