Száz évvel ezelőtt fedezte fel Wilhelm C. Röntgen a róla elnevezett elektromágneses sugárzást, mely korábban soha nem sejtett betekintést engedett az emberi szervezetbe. E század közepéig a hagyományos röntgenvizsgálati módszerek jelentették a mindennapos diagnosztikát. A hagyományos eljárásokhoz az utóbbi időben csatlakozott az elektronikus képerősítő, jelentősen csökkentve a betegek sugárterhelését, és alapvetően javítva a képminőséget.
Computertomográfia
A számítógépes rétegvizsgálat (CT) a röntgensugár és a számítógép házasságából született: az adott testrész spirálszerűen, szorosan egybefüggő rétegeinek vizsgálatáról van szó, számítógépes adatfeldolgozással egyidejűleg. A vizsgálat egy fémalagútban történik, ahol elenyésző mennyiségű röntgensugár sugárnyalábonként (a röntgencső forog a vizsgálandó terület felett) jut az ember szervezetébe. Az adatokat a számítógéppel összekapcsolt érzékelők segítségével gyűjtik össze - ezek érzékelik a különböző szervek röntgensugár-áteresztő képességét -, majd rétegfelvétellé alakítják. A kép pontosítására kontrasztanyagot használnak, ami felgyülemlik a vizsgálandó szervben, lehetővé téve körvonalainak és kórós elváltozásainak pontosabb felismerését. Az eljárás előnye a hézagmentes ábrázolódás, bár a vizsgálat során a mozgó vagy elmozduló szervek kisméretű elváltozása rejtve maradhat, mert az egyenlőtlen mélységű légzés miatt egyik szeletben sem kerül leképezésre.
Az első CT készülékeket a koponya vizsgálatáralatára fejlesztették ki, forradalmasítva bizonyos agyi megbetegedések (vérzések, érkatasztrófák, daganatok, tályogok) diagnosztikáját. Ma már az egész test vizsgálatára alkalmazzák, főleg olyan daganatok kimutatására, amelyek kis kiterjedésűek és a hagyományos röntgenvizsgálatok számára elérhetetlenek. Ilyenek például az agy-, máj-, tüdő-, vesedaganatok és a nagy erek - aorta, agyi erek stb. - betegségeinek feltárása.
A CT-vizsgálatok során nyert szeletekből számítógépes eljárással térbeli kép készíthető, ami hozzájárul például a máj vagy az agy sebészeti beavatkozásainak tervezéséhez, illetve a szomszédos szervekhez szorosan kapcsolódó szervek (például a hasnyálmirigy) képi elkülönítéséhez. Ily módon a szöveti mintavételek (biopsziák) is könnyebben kivitelezhetők.
Az erek vizsgálata
A digitális angiográfia (érfestés) segítségével tanulmányozható az adott verő- vagy visszér elágazódásának mérete, alakja, ágrendszere. Az angiográfia nem magukat az ereket teszi láthatóvá, hanem a bennük áramló véroszlopot.
Az eljárás lényege, hogy katéter segítségével a röntgensugár számára átjárhatatlan anyagot fecskendeznek be egy vénába vagy artériába, egészen a szívig vagy az érrendszer egyéb rendellenes területéig vezetve fel a vékony műanyag csövet. A katéter bejuttatását lépésről lépésre röntgenkép-erősítőn ellenőrzik. A sugárelnyelődési képet számítógép rögzíti, elemzi és teszi láthatóvá. E vizsgálati eljárások kiemelkedő jelentőségűek a nagy számban előforduló érrendszeri és daganatos megbetegedések miatt. A rákos daganatok gazdagon erezettek, a megbetegedett szerv érhálózatát gyakran teljesen felismerhetetlenné teszik. A digitális angiográfia képes élesen, kivehetően ábrázolni a rosszindulatú daganat erezettségét is. Ez azért fontos, mert a sebész a daganat eltávolítása előtt lekötheti a daganatot ellátó ereket, csökkentve ezzel a műtéti vérzést és megakadályozva a tumorsejtek bejutását a vérkeringésbe.
A trombózis és érelzáródás, vagyis az éren belüli vérrögképződés és a meszes plakkok okozta szűkület diagnosztizálása is angiográfiával történik. Az érfestés során felismerhetővé válik az artéria kitágulása és a veleszületett rendellenességre vagy daganatra utaló szabálytalan ércsomók kialakulása is.
A legismertebb érfestéses vizsgálat a koszorúérfestés, amellyel ellenőrizhető a koszorúerek (a szív izomzatát vérrel és oxigénnel ellátó erek) állapota. Az eljárást főleg a mellkasi szorító fájdalmakra (angina pektorisz) panaszkodó betegeknél, vagy azoknál alkalmazzák, akik már átestek egy szívinfarktuson.
Mágneses magrezonancia
A mágneses magrezonancia a szövetek víztartalmának eltérését mutatja. Az MR-készülék a Föld mágneses terének 60 000-szeresével működik. A vizsgálandó szövetek (víz) protonjait egy irányba fordítja, majd a mágneses mező megszűntekor ezek visszarendeződnek természetes állapotukba, miközben rádió-elektromos jeleket bocsátanak ki, amelyeket a számítógéppel ellátott MR-készülék érzékel, és képpé alakít. A képek a CT-hez hasonlóan az emberi testről készült rétegfelvételek. Néhány szelet alapján lehetséges háromdimenziós kép előállítása is. A felvételek élessége messze felülmúlja a CT-ét, az agy MR-képén pl. elkülöníthető a fehér- és a szürkeállomány is. Az MR fontos vizsgáló eljárás a daganatok kimutatásában, és minden eddiginél több információt nyújt az idegrendszer tanulmányozásához. Előnye, hogy nincs a röntgensugárhoz hasonlóan káros hatása, és általában kontrasztanyagot sem kell használni. Hátránya, hogy a vizsgálat viszonylag hosszú ideig tart, és egy 2 m hosszú, 60 cm átmérőjű csőben zajlik, ezért klausztrofóbiás betegeknél szinte kivitelezhetetlen. A vizsgálatot megakadályozó másik tényező a nem MR-ezhető fémprotézis. 14. szám
