A világon mindenhol komoly gondot okoznak a kórházi fertőzések. Európában 37 ezerre tehető azok száma, akik kórházi fertőzés miatt kerültek súlyos állapotba. A prognózisok szerint 2020-ra már többen fognak meghalni bakteriális fertőzések, mint daganatos megbetegedések miatt. A hivatalos adatokból pedig az olvasható ki, hogy az elmúlt hét évben ötszörösére emelkedett a kórházi fertőzések száma Magyarországon, ráadásul a halálesetek 15 százaléka hozható összefüggésbe a kórházban szerzett fertőzésekkel.
Függetlenül attól, hogy a kórházi fertőzések megelőzése érdekében milyen intézkedéseket lehet vagy szükséges tenni, az orvosoknak meg kell érteniük e fertőzések természetét, amihez az Enterococcus faecalis, egy ártalmatlan béllakó baktérium esete sok segítséget adhat. Ez a mikroba ugyanis olykor egy olyan mutációt hoz létre, amely otthagyja megszokott környezetét, bejut a véráramba, ahol toxinokat termel, és ezzel megölheti a gazdatestet. Sem a jelenség okát, sem annak folyamatát nem ismerték az orvosok. Pedig e kitörések - ha nem is túl gyakran - újra és újra megjelentek a kórházakban. Nemrégiben a Science Translational Medicine folyóiratban jelent meg egy tanulmány, amely magyarázatul szolgál a mikroba kétarcúságára.
Rejtélyes járvány
Az E. faecalis egyik törzse még az 1980-as években a Wisconsini Egyetem Kórházában és Klinikáin számos furcsán tartós fertőzést okozott, s az ismertetett módon, az antibiotikumoknak ellenállva több beteg halálát okozta. A járvány kifulladt, de az eredete rejtély maradt. Az orvosoknak elképzelésük sem volt, hogy a baktérium, amely az emberek többségének bélrendszerében megtalálható, hogyan vált egyszerre életveszélyes fenyegetéssé? Szerencsére Mark Huycke, az egyetem orvosa úgy gondolta, hogy érdemes a mintákat lefagyasztani, hogy később ismét elemezni lehessen őket a megoldás érdekében - írja a The Atlantic magazin.
"Nagyszerű, hogy néha a mikrobiológusok nem dobják ki a dolgokat" - mondta Daria Van Tyne, a Pittsburghi Egyetemen fertőző betegségekkel foglalkozó kutatója, aki az 1980-as évek kitöréséről szóló új tanulmány vezető szerzője. Van Tyne és kollégái 62 fagyasztott mintát vettek elő, hogy megfejtsék a történetüket, hiszen az antibiotikum-rezisztens E. faecalis még mindig sokfelé okoz problémát a kórházakban. Végül részletesen feltárták, hogy az E. faecalis hogyan képes a betegek szervezetében mutálódni, és ártalmatlan bentlakóból a halálos ellenséggé átformálódni.
Először is megállapították, hogy a vizsgált E. faecalis törzs valóban kivételes volt. Olyan képességeket szerzett ugyanis, amelyeket a bélben élő E. faecalis nem tud felmutatni. Képes toxint termelni, több antibiotikummal szemben rezisztens, ellenáll a kórházakban használt különböző fertőtlenítőszereknek , valamint tolerálja a savas pH-értéket. Ez a tolerancia magyarázza Van Tyne szerint, hogy az E. faecalis át tud terjedni egyik betegről a másikra a székletből a szájon át. Ha ugyanis a betegek véletlenül lenyelik a baktériumokat a szennyezett felületek megérintése után, a kórokozók képesek átjutni a savas gyomron, mielőtt elérnék a kedvenc környezetüket a belekben.
Specifikus géneket használnak
Azt gondolhatnánk, hogy ezzel még nem történt meg a baj, hiszen E. faecalis baktériumok egyébként is élnek a bélben . Csakhogy ez a törzs tovább fejlődött minden olyan személyben, akit meg tudott fertőzni. A nagyon súlyos betegeknél a baktériumok átszivároghattak a bélből a véráramba. Egy ilyen változás azonban a kórokozóknak - amelyek a bélben lévő körülményekhez alkalmazkodtak - komoly kihívást jelent. Ahhoz, hogy a véráramban is képesek legyenek megélni, és ott jelentős fertőzést okozhassanak, alaposan meg kellett változniuk.
E változások ezen felül is meglepő tulajdonságokat mutattak. Nem minden beteg E. faecalis-ának volt azonos a mutációja. A baktériumok különböző mutációkat mutatnak, de sokat ugyanazon a helyen. Ez azt jelenti, hogy a bélre optimalizálódott E. faecalis a különböző betegekben függetlenül fejlődik, hogy megfertőzze a vérüket. Minden alkalommal ugyanazt a stratégiát és ugyanazt a génkészletet használja, de kissé eltérő változatokat kifejlesztve. Ma már a tudósok génszekvenálással képesek ezt az evolúciót újra és újra megnézni az egyes betegek vérében.
Az 1980-as években megismert E. faecalis okozta fertőzésekben érintett betegek kórtörténete sajnálatosan elveszett. De hasonló folyamatot más jóindulatú baktériumok esetében is ki lehet mutatni, ahol a betegek kórtörténete is jól dokumentált. Van Tyne ezért most egy olyan tanulmányon dolgozik a Pittsburghi Egyetem kórházi központjának orvosaival, amely a Klebsiella pneumoniae baktériumot vizsgálja. Ez az ártalmatlan mikroba a bőrön és a bélben él, de néha tüdőfertőzést okozhat. Ebben az esetben már össze tudják hasonlítani a különböző minták genomjait, hogy kiderüljön, melyek okoznak betegséget, és melyek halálosak.
A bélbaktériumok szemszögéből a vér halálos megfertőzése nem jó üzlet, hiszen a gazdatest elpusztulása a mikroorganizmusnak is a véget jelenti, hacsak nem képes még valakit megfertőzni. Évtizedeken át a bélben élni megfelelőbb volna a számukra. De egyetlen kórokozó sem gondol a holnapra. Az E. faecalis fajra egy ilyen járvány nem gyakorol különösebb hatást, a megfertőzött emberek azonban nagyon szerencsétlenek, hogy egy ennyire halálos baktériumvonal útjába kerültek.
