A cukorfüggőség gondolata természetesen nem új, de sokáig senki sem gondolt drogként erre az anyagra, hiszen végső soron cukrok lebontásából nyert energiával üzemel a szervezetünk. Arról nem is beszélve, hogy a cukorfogyasztásnak nincsenek látható tudatmódosító hatásai, például részegség, pszichedelikus látomások, módosult érzékelés stb. Ha a cukor függőséget okoz, az kívülről nézve inkább hasonlít a nikotin hatására, amely nem zavarja meg az érzékelésünket vagy az ítélőképességünket, mégis rendkívül erős kötődést alakít ki.
Egyes adatok - számolt be a Time magazin - azt sugallják, hogy az étel ugyanolyan addiktív lehet, mint a drogok, vagy egyes esetekben még erősebb függőségre képesek. A heroint kipróbáló emberek mintegy 30 százaléka függő, és ugyanez a helyzet a kokainhasználók körülbelül 16 százalékánál. A Frontiers in Psychology tanulmánykötetben viszont az olvasható , hogy amikor a függőség fogalmát elhízott vagy túlsúlyos alanyoknak elmagyarázzák, közülük az új ismeretek birtokában akár 29 százalék jellemzi magát ételfüggőnek.
Ezért az sem meglepő, hogy amerikai kutatók a BMJ Journal of Sports Medicine folyóiratban arról írtak, hogy állatkísérletek szerint a cukor több tünetet okoz, mint amennyi ahhoz kell, hogy függőséget okozó anyagnak tekinthessük. Az adatok jelentős átfedést mutatnak a hozzáadott cukrok fogyasztása és a drogokra jellemző hatások között, ideértve a habzsolást, a vágyat, a toleranciát, az elvonási tüneteket, a keresztérzékenységet, a kereszttoleranciát, a keresztfüggést, a jutalmazást és az opioid hatásokat. A cukorfüggőség úgy tűnik, hogy a természetes endogén opioidokkal kapcsolatos, amelyek a cukorbevitel során szabadulnak fel. A szakirodalomban szereplő bizonyítékok mind az állatok, mind pedig az emberek esetében jelentős párhuzamokat és átfedéseket mutatnak a tiltott drogok és a cukor között.
Nemrégiben jelent meg e tárgyban egy újabb kutatási beszámoló a Scientific Reports folyóiratban . Dán tudósok minisertéseken kísérleteztek, és arra jutottak, hogy a cukor olyan módon befolyásolhatja az agy jutalmazási rendszerét, ahogy azt a tiltott kábítószerek teszik. A tanulmány nem terjedt ki annak bizonyítására, hogy a cukor önmagában addiktív-e. Anne Landau, a cikk vezető szerzője, az Inverse magazinnak viszont arról beszélt , hogy megállapításaik szerint a cukor az agyat olyan módon változtatja meg, hogy nyugodtan említhetjük együtt a hírhedt szerekkel. "A cukor úgy módosítja az agyi áramkörök működését, mint például a kokain, amelyről ismert, hogy megváltoztatja az agyban a dopamin- és opioid-rendszereket" - mutatott rá az Aarhusi Egyetem kutatója.
A cukor befolyása a jutalmazásközpontra
A jutalmazási rendszerre gyakorolt hatás az agy dopamin- és az opioidreceptorait érinti. A boldogsághormonként ismert dopamin az agy jutalmazási rendszerének központi szereplője, amely kellemes tevékenységek során szabadul fel. Az opioidreceptorok pedig az agynak azon a területén fordulnak elő elsősorban, amelyek az étkezéssel kapcsolatos jutalmazásban játszanak szerepet. A tanulmányban mindkét receptor érzékenysége csökkent, amikor a sertéseknek napi egy órás korlátlan hozzáférést adtak a cukorhoz, tizenkét napon át. A malacok egyébként normál étrenden voltak, tehát a cukorfogyasztás felesleges volt kalóriaszükségletük kielégítéséhez.
Az első nap után megállapították, hogy a cukorbevitel gyengítette az opioid - és dopaminreceptorok "rendelkezésre állását" a sertések agyában. Ez azt mutatja, hogy a cukor alapvetően csökkentette e receptorok képességét, hogy kötődjenek természetes kapcsolódási pontjaikhoz. Összességében mindkét típusú receptor elérhetősége 14 százalékkal csökkent az elülső cinguláris kéregben és a jutalmazási központban (nucleus accumbens) egyaránt. A 12 nap leteltével a megállapították, hogy a cukor okozta minta megmaradt, mindkét típusú receptor elérhetősége továbbra is jelentősen alacsonyabb volt a kiindulási állapothoz képest.
Michael Winterdahl, a tanulmány másik szerzője az Aarhusi Egyetem kommünikéjében azt állította, hogy a receptorok elérhetőségének ez a változása utalhat a cukor addiktív jellegére. "Ha a cukor mindössze tizenkét nap után megváltoztathatja az agy jutalmazási rendszerét, amint azt a sertések esetében láttuk, akkor elképzelhető, hogy a természetes ingereket, például a tanulást vagy a társadalmi interakciót a háttérbe szorítja, és helyébe a cukor vagy más mesterséges ingerültekeltők lépnek" - mondta Winderdahl. Magyarán, aki túl sok cukrot eszik, elveszítheti az érdeklődését más emberek vagy új ismeretek iránt, és inkább valami édesség után néz, amely erősebben stimulálja az agyát. Rosszul hangzik.
Mennyire addiktív a cukor valójában?
A tanulmány megállapításai nem tükrözik pontosan a cukor hatásait, mert a sertések agyának szkenneléséhez a tudósoknak kénytelen voltak ketaminnal lenyugtatni az állatokat. A főemlősökkel kapcsolatos korábbi vizsgálatok szerint azonban a ketamin csökkentheti a dopaminreceptorok elérhetőségét, és ez a hatás tükröződik a dán kutatók eredményeiben is.
Ugyanakkor, csak azért, mert a cukor változásokat idézhet elő az agy jutalmazási rendszerében, lehet, hogy nem okoz ugyanúgy függőséget, mint a kábítószerek, mint például a kokain. A kokain arról híres, hogy szinte felrobbantja az agyat a megjelenése nyomán felgyűlő rengeteg dopamin. Valójában blokkolja az agyban azt a transzportert, amely eltávolítaná a dopamint, s így lehetővé válik a hormon felhalmozódása és magas szintű eufória kialakulása. A tartós kokainhasználat hosszú távú változásokat idézhet elő az agy jutalmazási rendszerében, ideértve a gének átírásának módját is. A krónikus használat elvonási tünetekhez és kábítószer-kereső magatartáshoz vezethet.
"Nem akarunk olyan messzire menni, hogy a cukrot addiktívnak nevezzük, hiszen nem vizsgáltuk a sertések viselkedését, és nem foglalkoztunk az elvonási tünetekkel" - ismerte el Landau is eredményeik korlátait. A tanulmány azonban ad némi szilárd alapot azoknak az embereknek az anekdotikus tapasztalataihoz, akik úgy érzik, hogy a cukorral folytatott harcukban nem csupán a vágyukkal kell megküzdeni, de maga a tudomány ezt még messze nem igazolta.
