A gyermek arca viaszfehér, bőre verejtékes, szeme fennakad, ébreszthetetlen. Keze, lába lóg, tónustalan, olyan, mintha meghalt volna. Az első nagy izgalom után, lélekjelenléttel bíró társa észreveszi, hogy van pulzusa, lélegzik is, még ha kissé gyengén is. Az ájult pedig, miután vízszintesbe került, netán lábát is égnek emelték, visszatér e világba, szemeit kinyitja, ébredezik.
Arca még sápadt, de bőre már száraz, igen gyengének érzi magát. Nem tudja, hogy mi is történt vele, talán még arra sem emlékszik, hogy hol van. Kap némi cukros vizet, elviszik a tömegből, lefektetik, lábát felpolcolják, hogy az agy több vért kapjon. Még néhány perces pihenés és a beteg magához tér. Izmaiba lassan visszatér az erő, arca kezd pirosodni, s emlékezete is rendeződik. Az egészből arra emlékezik, hogy hirtelen gyengeség fogta el, elsötétült a világ és elájult. Kiderül, nem reggelizett, nem is ivott eleget. A szakavatott már tudja, hogy a gyermeknél az elégtelen folyadékbevitel csökkentette a keringő vérmennyiséget, a reggeli elmulasztása miatt pedig leesett a vércukorszintje. Ezeket fokozta a tartós állás, amikor is a láb izmai a mozdulatlanság miatt nem pumpáltak elegendő vért a szív felé. A vér az állás miatt a láb vénáiban rekedt, s a vérnyomás lezuhant.
Az ájulás az agy elégtelen oxigén- és tápanyagellátásának tünete. Legtöbbször a vérellátás átmeneti csökkenése idézi elő. A véráramlás csökkenését számos ok kiválthatja. Oka lehet szívritmuszavar, mint például a hirtelen fellépő szapora szívverés, de lehet ez gyors, rendetlen szívverés is. Okozhatja halmozottan fellépő kamrai korai ütés - főként idősebb betegeknél - s vezetési blokk miatti lassú szívverés is. Sokszor a fellépő szívritmuszavar fekve nem okoz keringésmegingást, csak akkor, ha a beteg felkel és tevékenykedik. Ilyenkor a megnőtt oxigénigényt nem tudja a beteg szív kielégíteni és ezért következik be az ájulás. Ezt nevezzük terhelésre jelentkező ájulásnak, latinul effort szinkópénak. Gyakran a beteg a munkavégzés után ájul el. Ennek az az oka, hogy a terhelés alatt a szív csak alig képes biztosítani a megfelelő vérnyomást, és a terhelés megszűnésekor a szívverés percenkénti száma leesik. Ám az izomban levő erek még tágultak a munkavégzés következtében megnövekedett vérellátási igény s a keletkezett anyagcseretermékek kellő mértékű elszállítása miatt. Ez pedig a szívverés csökkenésével együtt a vérnyomás gyors esését idézi elő, ami ájuláshoz vezet. Ezért erőteljes fizikai megterhelés, például futás után nem szabad hirtelen leállni, egy lassú, levezető sétát célszerű végezni.
A keringő vérmennyiség csökkenhet nagyfokú izzadás következtében, de vérvesztés kapcsán is. Előidézheti hasmenés, nagy mennyiségű vizeletürítés. Ájuláshoz vezethet - a perctérfogat csökkenése révén - a kóros szívritmuson kívül a szívizom károsodása, de szívbillentyű-betegség, tüdőembólia is. Az erek kitágulása révén pedig a meleg, de egy fertőzés okozta sokk is előidézheti a bajt.
A pitvarból kiinduló ritmuszavar okozta ájulás gyorsan kezdődik és gyorsan meg is szűnhet. Néha a beteg az ájulás előtt közvetlenül szívdobogást, szívdobbanást érez. A kamrai tachycardia okozta eszméletvesztés lehet tartósabb, s a ritmuszavar a keringés összeomlásához is vezethet. Hirtelen felálláskor is felléphet ájulás. Ilyenkor a vérnyomás-szabályozás zavara miatt, a felálláskor hirtelen leeső vérnyomás idézi elő az agyi keringészavart. Ez lehet a vérnyomásközpont keringészavarának a következménye, de előidézheti vérnyomáscsökkentő gyógyszer is.
Az olyan ájulás, ami viszonylag lassan következik be, s figyelmeztető jelek előzik meg, mint az émelygés, rossz közérzet, verejtékezés, gyors légzés, a vér kémiai összetételében bekövetkezett változások okaként lép fel. Ilyen a vércukorszint esése vagy a hiperventilláció - igen szapora légzés - következtében fellépő csökkent vérszéndioxidszint.
A hisztériás ájulás nem valódi. Ilyenkor a beteg csak látszólag veszti el az eszméletét, arcbőre nem válik kifejezetten sápadttá, s vérnyomása, pulzusa sem változik, nem izzad.
Minden ájulás hátterét orvosi vizsgálatnak kell tisztáznia. Ideggyógyászati vizsgálattal ki kell zárni az ájulás idegrendszeri eredetét, mint például az epilepszia esetleges jelenlétét. Emellett a kardiológus vizsgálja a szívműködést, a szívverés ritmusát. Megnézi, van-e embóliaforrás a szívben, vagyis van-e vérrög a szív üregeiben. Innen ugyanis egy leszakadó vérrög könnyen okozhat agy- vagy tüdőembóliát, melyek első tüneteként szintén ájulás következhet be. A vérvizsgálattal megnézzük, van-e vérszegénység, nem áll-e alacsony vércukorszint a panaszok hátterében.
Fiatal, egészséges emberek ájulása általában nem súlyos. Ha azonban betegséget fedezünk fel a tünet mögött, csak annak gyógyításával fog a panasz megoldódni. Például, ha túl lassú szívműködés váltotta ki a panaszt, pacemaker beültetésével serkenthetjük a szívverést. Gyors szívműködés esetén pedig a gyógyszeres kezelés a megoldás.
Egészséges gyermekeinknél vigyázzunk arra, hogy kellő mennyiségű folyadékot fogyasszanak napközben, soha ne menjenek el otthonról reggeli nélkül. Sportoljanak, mert a rendszeres testmozgás is segít az állóképesség és a vérkeringés javításában. X.évf./5.szám
