Autóval munkába járni a legkézenfekvőbb megoldás, hiszen reggel csak beülünk a kocsiba a lakásunknál, és a munkahelynél kiszállunk. A munkaidő végén pedig éppen fordítva. Azzal nyugtatjuk magunkat, hogy egy modern, motorizált társadalomban ez belefér még akkor is, ha egymagunkban, utas nélkül pöfögünk a forgalomban. Valójában ez nem igaz, sőt: az autózásnak ez a formája kifejezetten káros .
Először számoljunk kicsit!
Ha valaki nem túl messzire jár dolgozni, de éppen elég nagy távolságra, hogy a gyaloglás már kényelmetlen vagy időigényes legyen, akkor szívesen ül autóba. Nézzük, hogy mit nyer vele! Budapesten vagy például a dugóiról híres Debrecenben (de a nagyobb városokban általában) egy 5 kilométeres táv megtétele csúcsforgalomban (amikor tipikusan munkába vagy hazafelé tartunk) fél órába is telhet. Ez nem kevesebb, mint ameddig az utazás tömegközlekedéssel tartana. A napi 10 kilométeres munkába és haza autózás havonta 220 kilométeres futásteljesítményt jelent a gyakori elindulások és megállások következtében magas, 8-10 literes 100 kilométerenkénti fogyasztás mellett. Ez a jelenlegi árak mellett 7-8 ezer forintos üzemanyagköltséget jelent, amelyre rájön arányosan a gépkocsi-fenntartás többi költsége. Azaz nagyjából annyi, mint egy havi bérlet ára.
Az autózással megvan az élményünk, hogy akkor és oda megyünk, ahová csak akarunk. Ez igaz, de az autó be is zár bennünket. Ha gyalog és tömegközlekedéssel járunk munkába, akkor találkozunk más emberekkel, informálódunk a környezetünk hangulatáról, felcsíphetünk híreket, felfedezhetünk új üzleteket, kulturális ajánlatokat, és feltűnnek olyan hatások és információk, amelyek a kocsiból kinézve észrevételnek maradnak. Azaz gyalogosan jobban benne érezhetjük magunkat a dolgok sűrűjében, ami jobban fel is pörgeti az érzékszerveinket , gondolatainkat, azaz tettre készebben érkezünk munkába, és több mondanivalóval térünk haza.
Tudat alatti testedzés
A gyaloglás és a tömegközlekedés egyben testgyakorlás is. Ha valaki használt valaha futópadot, tudhatja, hogy még az ütemesebb gyaloglótempóra állított gumiszalagon is legalább tíz percbe telik megtenni egy kilométert, amitől már egy kis átmozgatást érez az ember. Munkába járás során az egy kilométeres távot szinte észrevétlenül teljesítjük. Mivel busszal vagy más tömegközlekedési eszközzel ritkán lehet háztól-házig menni, illetve hazafelé gyakran elsétálunk bevásárolni is a napi szükségleteink miatt, a megtett távolság átlagosan bőven két kilométer felett lehet. Ráadásul villamoson, trolin, buszon, héven, vonaton zötyögni szintén munka a testünknek, mert ellen kell állni a különféle irányú erőhatásoknak. Akárhogy is, ez testedzés. Nem véletlen, hogy a "gyalogos" ingázókról kimutatták, hogy jobb az egészségi állapotuk , mint az autósoknak.
A gyaloglás és a közösségi utazás a testmozgás miatt javítja a vérkeringést és megelőzi a szívbetegségeket a pulzus emelésével, a vérnyomás csökkentésével és a szív megerősítésével. Ráadásul a gyalogos közlekedés komolyan javítja a hangulatot, kutatások szerint ugyanis a mozgás miatt növekszik szervezetünk endorfintermelése , ami boldogságérzetet okoz. A boldogabb állapot alacsonyabb stressz-szinthez vezet, így lazábban, lendületesebben tudunk dolgozni. Mindez a nap végére még azt is eredményezi, hogy jobban fogunk aludni, aminek számos további pozitív következménye van.
Egészségesebb életmód
Bármilyen meglepő, a munkába járás során megszerzett gyaloglási rutin oly mértékben beépül az életünkbe, hogy nem kevesebbet, hanem többet akarunk majd gyalogolni. Könnyebben mozdulunk ki esti programokra, de egy kis könnyű sétára is a párunkkal (ami jó beszélgetésekre ad alkalmat a személyes kapcsolatot erősítve), és hétvégi kirándulásokra is - akár az egész családdal vagy nagyobb baráti társasággal. Mindez összességében javítja az életminőséget .
A gyaloglás persze nem helyettesítheti fiatalabb emberek esetében a komolyabb intenzitású testedzést. Hiszen olyan gyakorlatokat kell végezni, amelyek megemelik a pulzusszámot. Ez azonban jelentős mértékben függ a fizikai állapottól és például ezzel összefüggésben az életkortól is. Középkorú vagy idősebb emberek számára egy jól átmozgató gyaloglás komoly értéket jelent, hiszen előfordulhat, hogy ízületi problémák vagy más okok miatt nem végezhetnek túlságosan megterhelő mozdulatsorokat. Az orvosi ajánlások napi 15 perc intenzív vagy 30 perc közepesen intenzív mozgást irányoznak elő. Ez pedig gyaloglással is teljesíthető. Tulajdonképpen kis szerencsével a munkába járás és a hazatérés közben végzett séta, ha nem fogjuk túl andalgósra, már teljesíti testünk szükségleteit. És ha ezt az egyórányi sétát fürge tempóban tesszük meg, akkor mintegy 300 kalóriát is elégetünk, ami lassú, de tartós fogyáshoz segíthet.
Számoljunk a cipővel is!
Persze, a gyaloglásnak vannak veszélyei is. Ha kemény felületen (például aszfalton vagy betonon) gyalogolunk, akkor ez megviselheti a lábfejünket és a lábszárunkat is. Bőrkeményedéseket szedhetünk össze vagy kisebb izomsérüléseket. Ezért fontos, hogy olyan cipőt viseljünk, amely képes ellensúlyozni a káros hatásokat. Egy jó cipő bizony elég drága, de a jobb minőségű lábbelik általában tovább is tartanak, azaz egy kilométerre eső költségük kisebb lehet egy olcsóbb darabénál, így ez a beruházás megéri. Mivel egy jó cipő akár 900 kilométer gyaloglást is kibír, napi 2,5 kilométeres távval számolva, amely félóra sétának felel meg, 360 napig nyüstölhetjük a lábbelit, azaz egy egész éven át. Beruházási döntésünkkor azt se feledjük, hogy a gyaloglás számos pozitív hatást gyakorol életünk minden egyes területére!
