Az ülő életmód igen negatív hatással van az egészségre. Mint Annemarie Koster, a Maastrichti és Julianne van der Berg, a Radboud Egyetem kutatója már korábban kimutatta, minél többet ül valaki, annál nagyobb kockázatot visel az anyagcsere-szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásáért. Az ülő életmód összefüggésben áll a magasabb halálozási kockázatokkal , a szív- és érrendszeri betegségek és a rákos megbetegedések fokozott kockázatával.
Nyilvánvaló, hogy csökkenteni kell az ülve töltött időt. Ami egyben azt is jelenti, hogy többet kell állni vagy sétálni. Az állás egészségi előnyei azonban eltérhetnek a séta vagy a gyaloglás előnyeitől. Tehát a hatás, amelyet az ülés időtartamának csökkentésével érünk el, attól függ, hogy milyen tevékenységre cseréljük. Az ilyen hatások jobb megértéséhez egy izotemporális helyettesítési modell használható. Ez egy statisztikai megközelítés, amely az egyik viselkedés (például az ülés) helyettesítésének elméleti hatását adja egy másikra (például állásra). Koster és van der Berg tanulmányukban egy ilyen modellt alkalmaztak a metabolikus szindróma és a 2-es típusú cukorbetegség helyettesítő hatásainak vizsgálatára.
Egy holland kutatás adatait használták, amelyben 2213 résztvevőt (átlagéletkoruk 60 év, 51 százalékuk pedig férfi volt) hét egymást követő napon gyorsulásmérővel figyeltek meg a nap 24 órájában. Ebből számították ki, hogy mennyit ültek, álltak vagy járkáltak egy nap. A cukorbetegség állapotának meghatározásához a résztvevőkön orális glükóztolerancia tesztet végeztek. A metabolikus szindrómát úgy határozták meg, hogy a következő kockázati tényezők közül legalább 3-nak fenn kellett állnia egy embernél: nagy derékkörméret, magas éhomi glükózszint , alacsony HDL-koleszterinszint, magas trigliceridszint és magas vérnyomás.
A résztvevők ébren töltött idejükből átlagosan 9,4 órát (60 százalékot) töltötték el ülő helyzetben. A fennmaradó éber órák közül 4,3-at állással, 2-t pedig gyalogos helyváltoztatással töltöttek. Amikor az ülő időt 30 perccel csökkentették és 30 perces sétával pótolták, az anyagcsere-szindróma veszélye 28 százalékkal csökkent. Ez a kis változás a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát is meghökkentően magas mértékben, 21 százalékkal csökkentette. Figyelemreméltó, hogy a 30 perces ülésidő 30 perces állásra cseréje is jelentősen, 7 százalékkal csökkentette az anyagcsere-szindróma kockázatát, és 6 százalékkal a cukorbetegségét.
Tehát az eredmények azt mutatják, hogy mindössze 30 perccel kevesebb nappali ülésidő jelentősen csökkentheti az anyagcsere-betegség kockázatát. Ami azt jelzi, hogy kis életmódbeli változások is nagy különbséget jelenthetnek az emberek egészségét illetően. Ez pedig azért fontos, mert sokkal könnyebben beépíthetővé teszi az emberek életébe a változásokat, amelyekkel jelentősen csökkenthetik a betegségek kialakulásának rizikóját, illetve javítják egészséges állapotuk fenntartásának esélyét.
Forrás: plos.org
