A csontritkulás világnapja alkalmából a Budai Egészségközpont szakorvosa összefoglalja a betegséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, tüneteket és megelőzési lehetőségeket.
„A csontritkulás, más néven oszteoporózis, a csontok szerkezetének és sűrűségének fokozatos romlásával járó betegség, amely növeli a csonttörések kockázatát, leginkább a gerinc, a csípő és a csukló területén. Magyaroszágon 700 000 ember küzd csontritkulással, évente 86 000 új oszteoporózis alapú csonttörés fordul elő, naponta 236, és 10 percenként 1 törés. Bár a betegség sokáig tünetmentes maradhat (így a számok becsült értékűek), a későbbi életszakaszokban komoly fájdalmakat és mobilitási problémákat okozhat. A betegek 20 százaléka nem kapja meg a szükséges kezelést, mivel nem fordul orvoshoz, pedig az idejében felfedezett, kezdődő csontleépülési folyamatok visszafordíthatók és a törések megelőzhetők. Az időben történő felismerés és megelőzés tehát kulcsfontosságú a minőségi élet megőrzéséhez” – hangsúlyozta dr. Ferenc Mária, a Budai Egészségközpont reumatológus-fizioterápiás és mozgásszervi rehabilitációs, gerincgyógyász főorvosa.
Kik a legveszélyeztetettebbek?
A csontritkulás leggyakrabban az idősebb nőket érinti, különösen a menopauza utáni időszakban. Nemzetközi adatok alapján a 60 év feletti nők negyedénél kimutatható a csontritkulás. A hormonális változások miatt a nők csontsűrűségének csökkenése felgyorsul, ami különösen a csípő és a gerinc területén okoz bántalmakat. A lényeges változások a menopauza környékén kezdődnek, ami először egy 3-5 éven át tartó, évi 3 százalékos, gyors csontvesztéshez vezet. Ezt követően a progresszió lassul, évi 0,5-1 százalékos a trabekuláris (szivacsos csont) és a kortikalis (csöves csont széli része) csontban is.
Azonban nem csak az életkor a meghatározó: az 50 kg alatti testsúly és a 20 alatti testtömeg-index (BMI) is rizikófaktornak számít. A nők mellett a férfiak is érintettek: a csontritkulás és a törések kétszer gyakrabban fordulnak elő nőknél, mint férfiaknál. A férfiak esetében a 70 év fölötti életkor, a mozgásszegény életmód és a férfi nemi hormonok hiánya sorolható a hajlamosító tényezők közé. Nemtől függetlenül a dohányzás, a rendszeres alkoholfogyasztás, az elégtelen kalcium- és D-vitamin-bevitel, és a mozgásszegény életmód is a csontszövet felépülésének csökkenését és a bontási folyamatok túlsúlyba kerülését eredményezi. Rizikótényezőnek számít még bizonyos üdítőitalok túlzott fogyasztása a foszforsav miatt, az újabb kutatások szerint pedig a stressz.
Ezenfelül vannak olyan betegségek, melyek szekunder oszteoporózist okozva gyakran társulnak oszteoporózissal vagy idéznek elő csontvesztést. Ilyen például a pajzsmirigy-túlműködés, a felszívódási zavarral járó gyomor-bélrendszeri bántalmak, a krónikus veseelégtelenség, az alkoholos májbetegség, a rheumatoid arthritis, a dohányzás okozta COPD (krónikus tüdőbetegség), vagy a cukorbetegség és a vérképzőrendszeri betegségek. Továbbá bizonyos gyógyszerek tartós alkalmazása rontja a csontanyagcserét, úgy, mint a szteroidok, a reflux betegség kezelésére használt protonpumpa-gátlók 3 hónapnál hosszabb idejű szedése, egyes vízhajtók, methotrexat, tiazolimidek, PM hormonok, továbbá az epilepsziák és a daganatos betegek kezelésére használt szerek.
A legjellemzőbb tünetek
Mivel a csontritkulás lassan alakul ki, sokáig rejtve maradhat. Az első jelek gyakran csak akkor jelentkeznek, amikor már történt egy törés, amely jelentős fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okoz. A jellemző tünetek közé tartoznak:
- Hátfájás, amit a gerinccsigolyák fokozatos összeroppanása okozhat;
- Testmagasság csökkenése;
- Rossz testtartás, púposodás (kyphosis);
- A bordák és a csípőlapát közti távolság csökkenése;
- Előre domborodó has;
- Csökkent tüdő funkció;
- Vesekövesség;
- Könnyen bekövetkező csonttörések.
Az oszteoporózis azonban az első (csekély behatást követő) csonttörés bekövetkeztéig csak műszeres vizsgálattal, csontsűrűség-méréssel mutatható ki. Az erre alkalmas DEXA-vizsgálattal a fiatal felnőttek átlagos csontsűrűségéhez viszonyítják a mérési eredményt. A -1 és -2.5 közötti T-score érték az ágyéki gerincen és combnyakon mérve a csonttömeg vesztésének megindulását jelzi, a -2.5 alatti érték pedig már kialakult, kezelésre szoruló csontritkulást jelent. A törési kockázat (a FRAX-érték) ugyanilyen fontos a csontritkulás létének megítéléséhez. A tíz éven belüli csonttörési kockázat értéke 20 százalék felett kóros, a combnyaktörés kockázata pedig 3 százalék fölött. A terápia beállításához szükség van még a labor paraméterekre, a csontanyagcsere-markerek vizsgálatára, és a terápia választáshoz alapvető a vesefunkció ismerete is.
Hogyan előzhetjük meg a csontritkulást?
A megelőzés kulcsa a megfelelő életmód, amely segít fenntartani a csontok egészségét. A Budai Egészségközpont szakértője az alábbiakat tanácsolja:
- Figyeljünk a kalcium- és D-vitamin bevitelre: a kiegyensúlyozott táplálkozás részeként ne feledkezzünk meg a csontok számára legfontosabb tápanyagokról. A tej és a tejtermékek, a mák és olaja, az olajos magvak, a szója és a szardínia mind kalciumban gazdag élelmiszerek. Az olajos halak, a máj és egyéb belsőségek, valamint a tojássárgája pedig kiváló D-vitamin forrás. A kalcium hozzájárul a csontok erősségéhez, míg a D-vitamin segíti annak felszívódását.
- Mozogjunk rendszeresen: az olyan tevékenységek, mint a séta, futás, tánc vagy erősítő edzések, fokozzák a csontok terhelését, ami hozzájárul a csontsűrűség megőrzéséhez.
- Kerüljük a dohányzást és alkoholt: a dohányzás és az alkoholfogyasztás is negatívan befolyásolja a csontok állapotát és növeli a csontritkulás kialakulásának esélyét.
- Járjunk szűrővizsgálatokra: a csontritkulás-mérés segítségével időben felismerhetők a betegség jelei, a DEXA-vizsgálat ugyanis már akkor figyelmeztet a csontritkulás veszélyére, mielőtt az komoly panaszokat okozna. Így a megfelelő orvosi kezelés időben, a súlyosabb problémák kialakulása előtt megkezdhető. 50 éves kor felett ez különösen ajánlott vagy a kockázati tényezők, és a szekunder oszteoporózist okozó alapbetegségek esetén.
Mit tehetünk, ha már kialakult a csontritkulás?
„A csontritkulás kezelése magában foglalja a gyógyszeres terápiát, amelynek alapja a kalcium pótlás napi 1000-1200 mg mennyiségben, és a D-vitamin szinttől függő D-vitamin pótlás átlag napi 2000 NE mennyiségben. Vannak készítmények, amelyek lassítják a csontvesztést, és vannak, amelyek elősegítik az új csontképződést. A gyógyszeres terápia beállítása szakorvos feladata. Emellett a fizioterápia, a gyógytorna, és a megfelelő életmódbeli változtatások is segíthetnek a tünetek enyhítésében és a további törések megelőzésében, de fontos a rizikótényezők kiiktatása az életünkből” – mondta dr. Ferenc Mária.
