Mióta működik a Spider Mentőcsapat?
A Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoportért Közalapítvány, rövidebb néven a miskolci Spider Mentőcsoport 1996. júniusában alakult meg. Kutyás szakembereink, búvárjaink, alpinistáink, barlangászaink hosszú évek óta karitatív módon mentenek emberi életeket és anyagi javakat földön, vízben, levegőben nemcsak itthon, hanem a világ bármely szegletében.
Miért vette fel a Közalapítvány a Spider nevet?
Ennek csupán praktikussági oka van. Egy külföldi út során döntöttünk úgy, hogy a borzasztó hosszú nevünket (Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoportért Közalapítvány) lerövidítjük, hogy a külföldiek előtt is közérthető és könnyen kiejthető legyen.
A katasztrófahelyzetekben átélt borzalmakat hogyan tudják lelkileg feldolgozni?
Természetesen nagyon nehezen, de egy idő után bizonyos pszichés, mentális edzettség alakul ki az emberben, amit persze nem szabad összetéveszteni a fásultsággal. Ezt csak teljes szívvel és odaadással lehet végezni.
Hogyan lesz valakiből "pókember", azaz speciális mentő?
Nem egyszerű nálunk speciális mentővé válni, mert a sok alkalmassági feltétel mellett egy év próbaidő is van, ami alatt számos kihívásnak kell megfelelnie a jelöltnek. Egy év alatt kiismerjük a jelentkezőket, így könnyebben ki tudjuk szűrni a feladatra nem alkalmas személyeket. Egy speciális mentőnek sokrétű képességgel és készséggel kell rendelkeznie. Egyébként nagy a fluktuáció, persze vannak olyanok, akik kezdettől fogva itt vannak, de vannak olyanok is szép számmal, akik nem bírták ki az egy évet.
Mi a közös a csapat tagjaiban?
A kohéziós erő alapja a segíteni akarás. Itt mindenki egyet akar, segíteni a bajba jutottakon. Mi a mentésért nem kérünk pénzt, a tagok sem részesülnek anyagi díjazásban, és ez így van rendjén.
Milyen mentési feladatokat látnak el?
Gyakorlatilag "mindenevők" vagyunk. Ha riasztást kapunk, megyünk. Munkánkat a katasztrófa kutyás teamekkel, búvárokkal, alpinistákkal, barlangászokkal végezzük. Mind profi szakemberek komoly vizsgákkal a tarsolyukban, és rengeteg tapasztalattal a hátuk mögött.
Egy nagy kiterjedésű természeti katasztrófa esetén fennáll a fertőzés és vírus veszély. Ez ellen mit lehet tenni?
A csapat saját magát úgy tudja védeni, hogy mindenki beoltja magát az adott körülmények között fellépő estleges fertőzések ellen. A mi feladatunk az eltűntek felderítése, az élő személyek biztonságba helyezése. Ez mindig a helyi hatóság együttműködésével, koordinálásával történik. A vírusok és fertőzések elkerülésére tett erőfeszítések nem a mi feladatkörünkbe tartozik, az nem a mi felelősségünk.
Az akciók során gyakran a saját életüket is veszélyeztetik, vagy erre sosem gondolnak?
Működnek bizonyos alapelvek a csapaton belül. Az egyik ilyen, hogy élő emberért a reálisan vállalható kockázatig elmegyünk, viszont a halott személyek előkerüléséért nem vállalunk felesleges kockázatokat. Nem adunk egy életet egy biztosan halott emberért.
Hogy viselik a családtagok, feleségek, gyerekek azt a - talán soha meg nem szokható - érzést, mikor a csapat elutazik a katasztrófa helyszínére?
Általában azok tartanak ki mellettünk, akiknél a családi háttér olyan stabil, hogy elbírja ezt a terhelést. A tapasztalat az, hogy a labilis családi háttérrel rendelkezők előbb-utóbb befejezik nálunk a pályafutásukat.
A csapat majdnem minden tagjának van civil foglalkozása, illetve munkahelye?
Jó, ha a csapat tagjainak van valamilyen megszokott, fix tevékenysége, mert - mint már említettem- mi a mentésért nem kérünk pénzt, és ebből nem tudnánk megélni. Ez egy nonprofit szervezet, így a támogatókból és az állampolgárok adójának 1%-ából gazdálkodhatunk. A felszerelések, eszközök horribilis összegekbe kerülnek, és mi itt is a minőségre törekszünk, hisz a mentők élete nagyon fontos.
Egy-egy nagyobb katasztrófa-elhárítás alkalmával 15-20 órát dolgoznak naponta. Hogyan lehet felkészülni fizikálisan és lelkileg ezekre a kihívásokra?
Külföldi mentés ritkán adódik, de mivel ezek nagy horderejű katasztrófák, ezek kerülnek a nyilvánosság homlokterébe. Évente egyébként 80-90 riasztásunk van, gyakorlatilag minden 3 -4 napra esik egy. Ez megfelelő edzettséget biztosít számunkra, hisz sokszor az ember felkutatása bonyolultabb feladat, mint a katasztrófa helyszínén végzett munka.
Mitől jó a Spider mentőcsapat, miért hívják Önöket a katasztrófa helyszínétől akár több 1000 km-ről is?
Kezdetben a katasztrófavédelmi kutyások szereztek elévülhetetlen hírnevet a csapatnak, s ehhez mindenki szépen lassan hozzátette a saját teljesítményét.
Lehoczki Lászlónak, a csapat vezetőjének olyan képességei vannak, mint ami olvasható Konrad Lorenz Salamon király gyűrűje c. könyvében: szinte beszélgetni tud az állatokkal. Lehoczki úr a kutyák minden jelzését és rezdülését észreveszi. Ehhez intuíció kell, ezt nem lehet csak úgy megtanulni. Ő ilyen képességeket kapott az élettől.
A csapatnak büszkeségei a négylábú segítőtársak. Rájuk akkor van szükség, amikor kutya nagy baj van.
Igen, sokan köszönhetik nekik az életüket. A csapat jelenleg négy, mentésre kiképzett kutyával rendelkezik.
Olyan távoli országok, mint India, Salvador hogyan szereznek tudomást az Önök tevékenységeiről?
Ha van egy esemény külföldön, akkor mi tájékoztatjuk az illető ország külképviseletét, és felajánljuk segítségünket. Ilyenkor természetesen csatoljuk a referencia jegyzékünket. Ezek után már ők döntenek, hogy szükség van-e ránk, vagy sem.
Egy távoli országból kapott riasztás esetén mi a teendő, hogyan működik a logisztika?
Borzasztó körülményes a csapat útra bocsátása, rengeteg a tenni való. Egy külföldön bekövetkezett katasztrófát követően megállás nélkül szervezkedünk, telefonálunk, hogy a csapat minél hamarabb el tudjon indulni: az utazási irodával a repülőút megszervezése zajlik, intézzük a biztosításokat, kijárjuk a légitársaságnál, hogy a kutyák utazhassanak az utastérben, stb. Továbbá az adott országban kell keresni egy kontakt személyt, aki fogadja a csapatot a repülőtéren, és a válságstábnál beregisztráltatja őket. Szóval akad intézni való bőven. Szerencsére a diplomáciai szervezetek mindig segítőkészek, és minden országban találunk ott élő magyarokat is, akikre számíthatunk.
Mindig elérhetők, éjjel-nappal ügyel valaki?
Természetesen. Én mindig olyan környezetben dolgoztam, ahol megkívánták az állandó készenlétet, már hosszú évek óta jól adaptálódtam ehhez az állapothoz. Meg lehet szokni.
Mit gondol, elismerik a munkájukat?
Kapunk-e hivatalos elismerést, vagy sem, én azt másodlagosnak tartom. Természetesen jól esik, ha elismerik a munkánkat, de a legfontosabb, hogy érezzük az emberek szeretetét és élvezzük a bizalmukat. Az emberek tudatában él, hogy van egy ilyen csapat, akikre számíthatnak, és ez fontos. Nem hagyjuk cserben őket.
A bányászok, ha lemennek a bányába Jó szerencsét!-tel üdvözlik egymást. Önöknél van-e hasonló rituálé riasztás esetén?
Mi mindig azt mondjuk egymásnak, "Vigyázzatok magatokra!", hisz az életnél nincs semmi fontosabb.
