Mindenkinek ártunk, ha nem figyelünk magunkra
A stressz mindennapjaink része - ezt tudjuk jól -, és egy bizonyos mértékig szükség is van rá, hogy a lehető legjobb teljesítmény nyújtsuk. Azonban vannak olyan különleges élethelyzetek, amikor a stressz komolyan veszélyeztetheti a testi és a lelki egészségünket.
Ilyen helyzet az is, amikor egy idős, beteg, néha magatehetetlen családtagot, rokont otthon kell ápolni. Az otthoni ápolás ugyanis nemcsak fizikai, de lelki áldozathozatalt is követel - ezt pedig tudni kell kezelni. Ha ugyanis saját magunkat, a saját lelki jól-létünket elhanyagoljuk, akkor az sajnos nemcsak a gondozottra, de az egész családunkra negatív hatással lehet; nem is beszélve a stresszel összefüggő , komoly egészségügyi kockázatokról.
Depressziót is okozhat az ápolás
A Granadai Egyetem végzett kutatásból kiderült, hogy rokonaik ápolása nagymértékben okoz stresszt, szorongást, szélsőséges esetekben depressziót a gondozóknál. A spanyol tudósok korábban 203 olyan embert vontak be vizsgálatukba, akik valamennyien egy-egy idős ember nem hivatalos gondozói voltak. Minden tíz résztvevőből nyolc szorongástól és stressztől szenvedett , ez független volt a társadalmi és demográfiai tényezőktől. Bizonyos esetekben a gondozás befolyásolja negatívan a kapcsolatot, bár ez nagyban függ a korábbi viszonyoktól, továbbá attól is, hogy a gondozó mennyire érzi magát társadalmilag elszigeteltnek.
A Ruth M. Calero Pérez által vezetett kutatás feltárta, hogy számos kognitív változó, többek között a család és az intézmények nagyban támogatása befolyásolja a gondozó és a gondozott közötti kapcsolatot. Emellett a kulturális tényezők, például a nevelési minták és a képzettség is rányomja bélyegét a kapcsolatra.
"De hát én mindent megteszek!"
A gondozói stressz jól ismert "kórkép" a szakemberek között. Az otthon ápolók közel 75 százalékát érinti kisebb-nagyobb mértékben, és elsősorban a gondozás követelte állandó mentális, fizikai, anyagi és érzelmi készenléttel magyarázható. Gyakran jelentkeznek olyan érzelmek, melyeket nehéz feldolgozni, melyek miatt lelkiismeret-furdalása van a gondozónak: dühös, frusztrált, tehetetlen vagy kétségbeesett, mert a gondozott nem "úgy" viselkedik, ahogy ő azt szeretné, közben természetesen tudja, hogy erről nem a gondozott tehet. Ehhez társulhat az állandó félelem, aggódás a beteg állapota miatt.
A magány és elszigeteltség érzése szintén igen jelentős: a gondozás gyakran 24 órás feladat, ami állandó figyelmet igényel. A gondozók gyakran áldozzák fel a saját társadalmi életüket, hobbijukat, gyakran a munkájukat is, hogy idős, elesett hozzátartozóikkal törődjenek. Ennek következménye az állandó egyedüllét, a bezárkózás - és persze az, hogy a gondozó nem tud kikapcsolódni, lazítani, feltöltődni.
Ne hanyagoljuk el magunkat!
Ha figyelmen kívül hagyjuk a tüneteket, ha nem pihenünk eleget és nem törődünk néha saját magunkkal is, azzal komoly egészségügyi kockázatnak tesszük ki saját magunkat. Mint fentebb is írtuk, kutatások bizonyítják, hogy a gondozók, ápolók között gyakoribb a depresszió, a szorongás, a krónikus betegségek (szív- és érrendszeri betegségek, diabétesz ), a daganatos betegségek és az elhízás. A stresszel összefüggésbe hozható az is, hogy lassabban gyógyulnak a sebek, sérülések, gyengül az immunrendszer és a fertőző betegségek is jobban hatnak rájuk.
Ráadásul a gondozók hajlamosak saját magukat elhanyagolni, az egészségügyi problémáikat lekicsinyellni: nem járnak szűrővizsgálatokra, nem mennek orvoshoz a panaszaikkal, nem váltják ki vagy nem szedik be a felírt gyógyszereket. Törődjünk tehát saját magunkkal is! Nemcsak a mi, hanem a családtagjaink, szeretteink érdekében!
