"Az antibiotikum egy mesterségesen előállított vegyület, amely több kárt okoz a szervezetben, mint amennyi hasznot termel a baktériumok elpusztításával" - ilyen és hasonló szövegekkel rettentik el a gyógyszerektől az embereket azok, akik természetes alternatívákat kínálnak a betegségek orvoslására. Mik is pontosan az antibiotikumok, és milyen természetes szerek ajánlhatóak helyettük? Ezt a témát járta körbe a Ködpiszkáló .
Mitől lesz valami antibiotikum?
Az "antibiotikum-jelöltek" egyik legalapvetőbb feltétele természetesen az, hogy elpusztítsa a kórokozókat. Sok tízezer olyan anyag, vegyület, kivonat létezik, amely lombikban megöli a kórokozókat, de sokuk esetén irreálisan nagy dózist kellene beadni a hatás kialakulásához, ha fertőzött embereket akarnánk kezelni. Így bizonyos esetben csak laboratóriumi körülmények között látja el valóban funkcióját a készítmény.
Fontos az is, hogy célzottan alkalmazható legyen a betegségért felelős kórokozók ellen, és ne a szervezet egészséges sejtjeit mérgezze. Az antibiotikumok kiválasztásánál az alkalmazásból eredő veszélyeket mindig összevetik az elérhető eredménnyel, a komolyabb mellékhatásokat okozó szereket csak szoros orvosi kontroll mellett használják.
Legtöbbször az első pillantásra ígéretesnek tűnő (azaz lombikban baktériumokat jól pusztító) jelöltek zöméből sosem lesz antibiotikum, mert nem elég erős a hatása, vagy súlyos mellékhatásokkal jár. Probléma lehet az is, hogy nem szívódik fel megfelelő arányban a hatóanyag, így nem képes feldúsulni ott, ahol a kórokozók tanyáznak (például a vérplazmában, szövetekben).
Miért nem antibiotikum a hipó vagy a foghagyma?
A fentiek miatt számos, a bulvársajtóban sztárolt anyag, növény nem tekinthető antibiotikumnak, ugyanis nem alkalmasak bakteriális fertőzések kezelésére, a kórokozók elpusztítására az élő szervezetben. Értelemszerűen nem minősülhet antibiotikumnak a baktériumölő hipó, vagy tömény alkohol, de a fokhagyma sem, amely ugyan kiváló antibakteriális szer, de a fertőzés helyén (a különböző szervekben) nem ér el olyan koncentrációt, hogy az lehetővé tegye a kórokozók elpusztítását.
Nem helytálló az antibiotikumokat mesterséges szerekként sem kezelni, ezek alapvetően természetes vegyületek: jellemzően gombák állítják elő, hogy elpusztítsák a velük vetélkedő baktériumokat. A gombák és a baktériumok "együttélése" ezért a baktériumok számára kellemetlenné válhat - ezt hívják antibiózisnak. Az első antibiotikumot, a penicillint is véletlenül fedezte fel Alexander Fleming skót kutató, miközben a penészgombákat vizsgálta, azóta pedig számos készítmény bővítette a szerek családját.
Az antibiotikum veszélyei
Részben igazuk van ugyanakkor az antibiotikumot ellenzőknek is, elsősorban azért, mert a szükségesnél több antibiotikumot használunk fel, és azt sem mindig szakszerűen. Az antibiotikumok túlzott, indokolatlan alkalmazása számos probléma forrása. Ha a szükségesnél rövidebb ideig alkalmazzuk (csak addig, amíg a súlyosabb tünetek mérséklődnek), a kórokozók egy része megerősödve, a kezelésre rezisztensen túlél, és egyre nehezebben kezelhető fertőzések forrásává válik.
Nagyobb bajt jelent világszerte az antibiotikum túlzott használata, mint annak elutasítása. Az antibiotikumokat elutasítók ugyanakkor valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy hányan haltak meg ma már banálisnak tekintett fertőzésekben a gyógyszercsoport kifejlesztése előtt. A század elején nem volt ritka, hogy egy egyszerű megfázás talaján kialakuló tüdőgyulladás emberéleteket követelt. A fokhagyma és a többi, egyéb célokra hasznos gyógynövény ilyen esetben nem segített - ezt nagyszüleink tudták, de az internetkorszak emberei kezdik elfelejteni.
Az új antibiotikumokra nagy igény van a terápiában, főleg azért, mert egyre gyakoribb a rezisztencia a már forgalomban lévő szerekre. Épp ezért aktívan folyik a potenciálisan antibiotikumként felhasználható anyagok, köztük növényi kivonatok, vegyületek vizsgálata is. Az internet kétes forrásaiban hirdetett "természetes antibiotikumok" (például fokhagyma, ginzeng, fahéj, gyömbér, almaecet, citrom) azonban nem alkalmasak a valóban hatásos szerek helyettesítésére, például egy tüdőgyulladás esetén.
