Új laboratóriumi eszközök és technikák segítségével a tudósok azonosították a belső fül és a csigaszerv fájdalomrostjait. Eközben új fogalmakat is létrehoztak, köztük a noxakúzist (hang által kiváltott fülfájás) és az auditorikus nocicepciót (hallási fájdalom) a zaj miatti fülfájás újonnan felismert érzésére - írja a Stat egészségügyi portál .
Az ilyen betegségben szenvedők egy részének állapota javul, mások viszont állapotuk további romlását kockáztatják, valahányszor a legkisebb zajt meghallják. "Az érintettek életét gyökeresen megváltoztatta ez a ritkán előforduló, zaj miatti bénító fájdalom" - jelentette ki Bryan Pollard, a Hyperacusis Research nonprofit kutatószervezet elnöke. A betegek által leírt fájdalom figyelemre méltóan hasonló, mint ami a testi sebeknél tapasztalható: a hangot általában úgy érzékelik, mintha éles kést vagy nyársat döfnének beléjük. A nehezen múló, gyötrő, égő fülfájdalom gyakran jár az aurális teltségnek nevezett nyomással és a tinnitus néven ismert fülzúgással.
Úgy fáj, mint a fizikai sérülések
"Amit még a legtöbb hallással foglalkozó tudós sem ért a fájdalommal járó hiperakúzisról, hogy a testi sérülésekhez hasonlóan a kínzó érzés a hang eltűnése után még sokáig fennmarad" - mondta M. Charles Liberman otológus professzor. A problémák a borsó méretű csiga szervvel (cochlea) kezdődnek. Ez az apró érzékszerv a koponyacsontba van ágyazódva. Nehéz elérni és lehetetlen biopsziával szövetmintát venni belőle, ami hátráltatja a kutatási munkát. Az e szerven belül található idegrostok egyik fajtája régóta zavarba ejti a tudósokat, mert ezek a rejtélyes szálak a test más részein található fájdalomrostokra hasonlítanak.
Jaime García-Añoveros, a Northwestern egyetem orvosi karának aneszteziológus docense 15 évnyi kutatással végül igazolta, hogy az intenzív zaj aktivitást okoz ezekben a rostokban. Erről szóló, Libermannal közös tanulmányukat tavaly márciusban tették közzé a Current Biology folyóiratban. Körülbelül ugyanabban az időben a Johns Hopkins Egyetem laboratóriuma azt állapította meg, hogy amikor a csigaszerv bizonyos sejtjei megsérülnek - ami a nagyon hangos zaj esetén előfordulhat -, felszabadítanak egy vegyi anyagot, amely aktiválja a titokzatos fájdalomrostokat. Úgy tűnik, néhány embernél ezek a szálak aktiválódnak, aztán soha nem kapcsolódnak ki.
Olyan nagy a zajt, ami azonnali fájdalmat okoz - például közeli lövéssel vagy a közelben felrobbanó petárdával - csak nagyon kevesen találkoznak, kivéve a katonaságnál szolgálókat. De idővel az is károsíthatja a hallást , ha szerényebb zajnak vagyunk tartósan kitéve. A hangos zene, a szirénák, fűnyírók és ezer más hétköznapi dolog károsíthatja a hallást és bekapcsolhatja a fájdalomrostokat.
Bajban vannak a zenészek
A zaj akkor is kárt okozhat, ha közben nem érezzük kellemetlenül hangosnak. "A fiataloknak nem jelent fájdalmas élményt egy rockkoncert" - jelentette ki Paul Fuchs, a Johns Hopkins Egyetem fül-orr-gégész professzora, akinek kutatását novemberben a PNAS folyóirat publikálta . Persze a túl hangos zene azért veszélyes. Ezt bizonyítja, hogy nem csak süket tüzérek vannak, hanem hallássérült rockerek is. Egy német tanulmány szerint, amely 7 millió ember 2004 és 2008 közötti egészségbiztosítási nyilvántartását elemezte, a zenészként dolgozók közel négyszer nagyobb eséllyel szenvednek el zaj okozta halláskárosodást, mint bármely más szakma művelői. A munkájukkal összefüggésben megjelenő fülzúgásra pedig 57 százalékkal nagyobb esélyük van az átlagnál.
Az egyéni érzékenység a zajra való kitettség szempontjából nagyon eltérő és genetikailag meghatározott lehet. Nincs pontos becslés arról, hogy hány ember szenvedhet a zajkárosodástól. Kevés orvos vagy audiológus ismeri még ezt az állapotot, bár az új eredmények arra ösztönözhetik őket, hogy vegyék komolyabban a fülfájásra panaszkodó betegeket. "Itt az ideje, hogy a fájdalommal járó hiperakúzist valós tünetként ismerjék fel, és ne pszichoszomatikus jelenségként. Ez bizonyos értelemben egy új szenzoros érzékelés, ami a fájdalom és a hallás hibridje" - jelentette ki García-Añoveros.
