Sajnos, rengetegen vannak, akiknél az álmatlanság és a vele együtt járó kialvatlanság állandósult állapot, mert nem képesek elaludni, vagy nem tudják végigaludni az éjszakát. Ilyenkor beszélünk alvászavarról, amely nemcsak kedélyünket, munkateljesítményünket rontja, hanem számos súlyos betegség jele is lehet.
Stressz, életmódbeli sajátosságok, de igen gyakran valamilyen testi-, lelki kór is állhat az alvási elégtelenség (inszomnia) háttérében. A kezeletlen, krónikus alvászavar elősegítheti egyes betegségek kialakulását, súlyosbíthatja a már meglévő társbetegségeket (depresszió, hipertónia, agyér- és szív-érrendszeri betegségek, stb.), és növelheti a baleseti kockázatot. Egyértelmű tehát, hogy foglalkozni kell vele.
Sajnos, az inszomnia enyhítésére még ma is ijesztően sokan olyan korszerűtlen készítményeket szednek, melyek rontják a természetes alvás folyamatát és számos kedvezőtlen mellékhatásuk lehet: memóriazavar, a koncentráló képesség csökkenése, a mozgás összerendezetlensége, elesés, a stroke rizikójának megnövekedése és a szer iránti függőség kialakulása.
Az alvászavar gyógyításában áttörést hoztak a bizonyítottan hatékony, nem gyógyszeres terápiák, valamint az újgenerációs altatószerek. Ezeknek az alvásbarát altatóknak jóval kevesebb a mellékhatása, és miután az alvás folyamatára is kedvezőbben hatnak, mint a régebbi szerek, pihentetőbb alvást, frissebb másnapi ébrenlétet nyújtanak. A hozzászokás esélye is minimálisra csökken, mert "szükség szerint" alkalmazhatóak: nem kell minden este bevenni őket, és így a panaszok elmúltával könnyen elhagyhatóak.
A közelmúltban megalakult Inszomnia Munkacsoport felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy az alvászavaruk mögött rejlő okok tisztázására minél előbb beszéljenek orvosukkal, akinek segítségével még a nagyobb bajokat megelőzve hozzájuthatnak a korszerű terápiákhoz, illetve hogy az esetek jelentős részében az életmód-változtatás is nagyon sokat segíthet a panaszok leküzdésében!
Az alvászavar a stroke előjele lehet
Hazánkban az alvászavar, azaz az insomnia a lakosság 30 százalékát érinti. Ilyenkor a betegek nehezen alszanak el, vagy átalvási problémáik lehetnek, ami azt jelenti, hogy ha valaki egy rossz álom, vagy bármi egyéb miatt felriad, képtelen újból elaludni. A másik igen súlyos népegészségügyi probléma az agyi vérkeringési zavar, amely Magyarországon az 55 évnél fiatalabbaknál az Európai Uniós átlag hatszorosát éri el, a teljes lakosságra kivetítve pedig a dupláját. Kialakulásában a kezeletlen hipertónia, cukorbetegség és a magas koleszterinszint játssza a főszerepet.
A két betegség összefügg egymással, ugyanis amikor csökken az agy felé áramló vér mennyisége, az agyi kis vérerek kitágulnak, hogy minél több vért minél hosszabb ideig tudjanak befogadni: így biztosítva van az agysejtek vérellátása. Károsodásuk azzal a veszéllyel járhat, hogy az átáramló vér mennyiségének éjszakai csökkenésekor nem tudják biztosítani az agysejteknek szükséges oxigént és cukrot. Enyhébb esetekben ez vészreakciót vált ki, így az agy riadóztatja a beteget, aki felébred, azonban súlyosabb helyzetekben stroke alakulhat ki, és a beteg reggelre megbénulhat.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy hogyan kezelik az insomniát. Szem előtt kell tartani, hogy olyan gyógyszert szedjen a beteg, ami nem csökkenti az agyon átáramló vér mennyiségét, valamint ami nincs sokáig a szervezetben, ugyanis az altatónak csak akkor kell hatni, amikor szükséges, és nem szabad, hogy hozzászokjon a páciens. Továbbá azok használatát is kerülni kell, amelyeket Magyarországon még altatónak írnak fel, pedig már más országokban csak műtéteknél használnak.
A Magyar Pszichiátriai Társaság keretében működő Insomnia Munkacsoport irányelvekben fogalmazta meg, hogy hogyan kell az alvászavart kezelni. Céljuk, hogy az orvosok olyan alvásbarát altatókat írjanak fel, amelyeknek kevés a mellékhatása, pihentetőbb alvást, frissebb másnapi ébrenlétet nyújtanak és a panaszok megszűnését követően elhagyhatóak.
