A pánikroham hirtelen érkező szorongással jár, melynek látszólag semmiféle külső kiváltó oka nincsen. Hogyha ezek a rohamok állandó jelleggel megismétlődnek, és a páciens folyamatosan annak kiújulástól retteg, pánikbetegségről beszélhetünk. Egyértelműen meghatározható oka a betegségnek nem ismert, illetve egyénenként változó a gyakorisága és intenzitása. Kialakulásával kapcsolatban több elmélet is született.
Létezik egy biológiai elmélet, amely a betegség tüneteit a noradrenalin nevű neurotranszmitterrel hozták összefüggésbe. Ezek olyan agyi vegyületek, amelyek az idegsejtek között szállítanak információkat, aktivitásuk pedig a pánik tüneteit váltja ki a betegben. Bizonyos genetikai tényezőket is összefüggésbe hoztak a pánikbetegséggel, egyértelműen azonban nem sikerült ezidáig bizonyítani a kapcsolatot.
A pánikroham hirtelen érkező szorongással jár, melynek látszólag semmiféle külső oka nincsen
A pszichológiai megközelítés szerint ugyanakkor a betegség előfordulása és intenzitása ahhoz köthető, hogy a beteg hogyan ítéli meg a testében zajló folyamatokat. A tünetek gyakran a szívinfarktushoz, vagy egyéb életveszélyes állapotokhoz hasonlítanak, a rohamokat pedig tartós szorongás kíséri. A beteg ilyenkor csak arra tud gondolni, hogy a következő roham hamarosan ismét lecsap rá, bebeszéli magának a tüneteket, az aggodalmaskodásról pedig józan érvekkel sem lehet lebeszélni. Ez elősegíti az újabb rohamok kialakulását, így a szorongásukkal tulajdonképpen az ismétlődő rohamok ördögi körébe keverednek.
A szociális támasz hiánya, rossz stresszkezelési technikák, illetve a szülők túlságosan féltő magatartása is hozzájárulhat a betegség kialakulásához. A túlzott szorongásérzet egyfajta hipochonder szemléletet kölcsönöz a páciensnek, aki az enyhébb tünetek mögött is súlyos panaszokat vél látni.
