Berlin, 2007. november 11. (MTI) - Csaknem 50 évesek az úgynevezett "Contergan"-gyermekek, akik az ötvenes évek végén az azonos nevű gyógyszer következtében torzszülötten, kezek, vagy lábak, sokszor mindkettő nélkül jöttek a világra, vagy egyéb testi torzulásokkal, a belső szervek rendellenességével, több esetben pedig pszichés, illetve érzékszervi deformációkkal.
Számuk Németországban meghaladta az 5 ezret, s körülbelül ugyanennyi született több más országban, ahol a Grünenthal nevű düsseldorfi cég 1957 késő őszén piacra dobta a Contergan nevű gyógyszert, amelyet elsősorban pánikbetegség és migrén ellen, nyugtató-, s altatószerként, valamint hányinger ellen ajánlottak. A gyógyszer akkoriban még csak vényköteles sem volt, így azt mindenki megvásárolhatta. A kismamák számára egyáltalán nem volt ellenjavalt, sőt a Contergan egyik legfőbb célcsoportja - a nyugodt alvás érdekében és a hányinger ellen - az áldott állapotban lévő anyák voltak.
A rendkívül széles hatásterület miatt a gyógyszer felettébb "népszerűvé" vált, ugyanakkor a szabad vásárlás óriási profitot biztosított a Grünentahl számára. Egészen addig amíg 1958 második felétől jelentősen megnövekedett a súlyos fejlődési rendellenességgel - vagy halva - született gyermekek száma. A gyanú kezdettől fogva a Conterganra terelődött, hiszen a kismamák életében a "közös nevező" a szóban forgó gyógyszer volt. Mindennek ellenére - valószínűleg a cég jelentős politikai befolyásának köszönhetően - első menetben csak vénykötelessé tették a gyógyszert, majd miután egy Widukind Lenz nevű orvoskutató nyilvánosságra hozta a gyógyszer, s annak legfőbb alapanyaga, a thalidomid bizonyítottan súlyos mellékhatásait, a Contergant 1961 novemberében betiltották.
A szülők és a gyártó cég között több mint egy évtizedig tartó bírósági hercehurca kezdődött, de a Grünentahl mind a mai napig nem volt hajlandó elismerni felelősségét (bár az áldozatait segítő állami pénzalapba hajdanán befizetett 110 millió márkát). Arra sem hajlandó, hogy akár egy Contergan-"bébi"-vel is találkozzon, vagy válaszra méltassa a leveleket, amelyeket a többnyire csak testileg "torz" - de lélekben teljesen egészséges - áldozatok, olykor csak erkölcsi kártérítést követelve küldtek. Bírósági úton egyébként a vállalatot soha nem marasztalták el, "dorgálást" csak a kutatók kaptak.
Az ügy már-már kezdett feledésbe merülni, mígnem a napokban az ARD közszolgálati televízió kétrészes "Contergan-krimivel" állt elő.
A televízió azt állította, hogy nem dokumentum-, hanem játékfilmet készített, s egy - neves színészek által alakított - család életén keresztül egy Contergan-bébi első tizenöt évének alakulását mutatta be.
A filmet több millióan nézték, drámaisága minden határt felülmúlt. S ahogy az lenni szokott, a hét végére megindult a szakértők, a politikusok vita-, vagy még inkább beszélgetéssorozata. Természetesen szót kaptak a ma ötven év körüli Contergan-áldozatok is, akiknek száma ma Németországban 3000 körül mozog. Kétezren már nem élnek.
A film a nézőket ismételten rádöbbentette arra, hogy a Grünentahl gyógyszere milyen mérhetetlen szenvedést okozott több ezer embernek, akiknek jelentős része azóta szüleit is elvesztette.
Legtöbbjük állandó segítségre, illetve teljes ellátásra utalt, de kevesen közülük - páratlan hősiességgel, önuralommal és példamutatással - igyekeznek megállni saját, nem létező lábaikon. A hét végén televíziós epizódok sora mutatta be, hogy immár "meglett" Contergan-gyermekek hogyan vásárolnak a tolószékből fogaik segítségével, vagy hogyan próbálják a számítógépet használni kéz nélkül, vagy csonka kézzel, s hogyan örülnek, nevetnek minden szenvedés ellenére is.
Az áldozatok ma egy állami alapból kapnak csekély megélhetési segítséget, amelybe annak idején 110 millió márkát (ma mintegy 50 millió euró) befizetett a düsseldorfi cég is. A havi "Contergan-"pótlék" maximum 545 euró (137 ezer forint), ami rendkívül csekély a megélhetéshez Németországban. A Grünentahl azonban az ügyet lezártnak tekinti.
(MTI-Panoráma-Pietsch Lajos, Berlin)
