Narancs: napi parancs

Ismerjük meg a naracsot!

A banánnal ellentétben - ami nem éppen sovány eledel - a narancsban (Citrus sinensis) alig van kalória. Energiahordozója egy kevés szőlő- és gyümölcscukor, ezért bátran fogyaszthatjuk éhségűzőnek, leve és rostjai jól telítenek, üdítenek, a szomjat is oltják.

Csaknem közhely a citrusfélék magas vitamintartalma, s valóban: a narancs legfontosabb téli C-vitamin-forrásaink közé tartozik. Egyetlen "Navel" fajtájú narancs 25 százalékkal tartalmaz több C-vitamint, mint amennyi egy átlagos felnőtt napi szükséglete, de két, bármilyen más fajtájú narancs is megteszi. A vegetáriánusok, akik teljesen vagy részben lemondanak az állati fehérjeforrásokról, feltétlenül építsenek be az étrendjükbe sok narancsot. A nagy adag C-vitamin elősegíti a növényi eredetű vas fölvételét. Természetes C-vitaminja hatásosabb, mint a tablettákban adagolt, feltehetőleg azért, mert bioflavonokkal együtt előfordulva hatása erősödik.

Miért jó a narancs?

A narancs A- és B-vitaminokat is nagy mennyiségben tartalmaz. Előbbi a látás épségéért és a bőr egészségéért is felel, míg utóbbi a szénhidrát- és zsíremésztésben fontos. Mindenesetre megfigyelték, hogy segíti a hasnyálmirigy működését, az emésztésben a felszívódást, s végső soron megszüntetheti az esetleg fennálló székrekedést.

Antioxidánsai, a flavonok és a karotinok, az antociánok, valamint a limonén rákmegelőző és rákellenes hatásúak. Ruténtartalma a kapilláris erekre, az idegrendszerre és a szívre hat jótékonyan. A téli depresszió ellen is érdemes narancsot nassolni, sőt az illatos narancsolajok élénkítenek, jó kedvre derítenek.

Fitoösztrogénjei nőgyógyászati panaszokat enyhíthetnek, de nem szabad megfeledkezni vírus- és baktériumellenes hatásáról sem. A narancs segíthet fertőzések alkalmával, mivel a benne lévő természetes antibiotikus hatású anyagok egyben fájdalomcsillapítók is.

Aki szereti a narancsot, bizonyára észrevette, hogy vízhajtónak sem utolsó, s ennél fogva a veséknek jót tesz, továbbá csökkenti a vérnyomást. Kalcium-, magnézium- és káliumtartalmával immunrendszerünket erősíti, savas húsából különösen jól felszívódik kalciumja és káliumja.
A narancs rosttartalma 100 gramm gyümölcsben mintegy 1,5-2,5 gramm.

Hogyan fogyasszuk a narancsot?

A narancs enyhén kesernyés vattáját (a fehér színű belső héjat), ha csak lehet, fogyasszuk el, mondjuk az élvezetesebb gerezdek megevése előtt. A fehér rostok szív- és érrendszervédő, öregedést gátló hatású bioflavonoidokat tartalmaznak.

Narancsbefőttet akkor is érdemes készíteni, ha csak süteménybe belesütve, továbbfeldolgozott formában szeretjük, mert jellegzetes íze különlegessé teszi a gyümölcskenyeret, diós-rumosmeggyes golyócskákat. (Igaz, ha tudnánk, mi mindent tartalmaz a növényvédő szerekkel kezelt héj, inkább lemondanánk róla.) Tehát aki teheti, inkább bionarancsot vásároljon erre a célra. A befőttkészítésre szánt narancshéjakból (v)együk ki a vattát, majd tegyük oda vízbe főzni.

Az első főzővizet öntsük le róla, majd a következővel minden nap forralhatunk rajta egyet. Végül, amikor már nincs rajta sok főzővíz, cukorral főzzük föl. Megjegyzendő, hogy kutatások nyomán egyesek lebeszélnek a narancshéj fogyasztásáról, mondván, szívkárosító. A biztonság kedvéért csak mértékkel ínyenckedjünk.

A kínai emlékekből tudjuk, hogy ott már háromezer éve is ismerték a narancsot, amit aztán a nagy felfedezések korában hoztak el hozzánk a kereskedők. Ma mintegy 400 fajtáját ismerjük.
Az avatott szemű vásárlók megnézik, milyen narancsot vesznek. Nem csak a minőséget nézik - ez természetesen elsődleges -, attól is függ a választás, hogy mire veszik. Gondolta volna, hogy a négyszázból hány különböző fajta jelenik meg piacainkon? Talán még a legtöbben a vérnarancsot ismerik, de akad olyan is, aki azt hiszi, ez pusztán érettebb a többinél.

Bizonyára tanulságos volna a kereskedőket is kifaggatni, hogy tudják-e mit árulnak.
Ha a narancsot evésre vásárolja, a mag nélkülieket érdemes választani: kívülről köldökszerű bemélyedés látszik rajtuk. Ez az úgynevezett Navel narancs, könnyen hámozható, ezért egyébként úti uzsonnának is megteszi. Leveses, édes húsú.

Ha narancslevet akar facsarni a gyümölcsből, akkor a Valencia nevű fajta az ideális, mert kiadós, és ízletes lé nyerhető belőle. Az igazán jó reggelihez hozzátartozik egy nagy pohár narancslé.
A Moro félvérnarancs, elsősorban Olaszországban termesztik. Sötétvörös gyümölcshúsa savanykás-édes. Kevés magja, durván érdes héja van.

A Salustianas lágy és nagyon édes gyümölcs. A Sanguinelli igazi vérnarancs, spanyol és szicíliai földön termesztik. Kívül-belül jellegzetesen sötétvörös, erőteljes íze, kevés magja van.
A Shamouti a Földközi-tengeri országokból származik, nagy, ovális gyümölcs. Egyesek nagyon vastag héja miatt nem tartják gazdaságosnak, pedig fölöttébb ízletes. A Valencia late facsarnivaló, dús levű, de magvas gyümölcs, sima héjjal. A Washington sanguines szintén félvérnarancs, világos pirosas gyümölcshúsa kevés magot rejt. Vékony héja gyakran piros foltos. A sor természetesen nem ér véget.

Érdekességek a narancsról

A narancs színe egyébként szinte semmit sem árul el a gyümölcshús minőségéről, ez csupán arról tájékoztat, hol termett. Az egyenletesen meleg hőmérsékletű területekről, így Brazíliából vagy Floridából származó narancsok halvány sárgák, akár enyhén zöldek is lehetnek. Azokon a területeken, amelyekre nagy hőmérséklet-ingadozás jellemző (pl. Spanyolországban) inkább mély, pirosas narancssárgára érnek a gyümölcsök. Ha a narancs savanyúnak bizonyul, nem érdemes arra várni, hogy majd beérik. Ebben eltér hazai gyümölcseinktől. Hamarabb romlik meg, minthogy egy picit is megédesedne.

A narancsot persze nem csak enni lehet. Kinyomott levét egy teáskanál olajjal, majd két marék durva sóval vegyítjük. Az így keletkezett bőrradír jól eltávolítja az elpusztult felső hámréteget. A meleg zuhanyvízzel mintha a fáradtságot is leöblítenénk.
Fűtőtesten szárított karikái kellemes illatot kölcsönöznek a szobának, megszáradva a barkácsolós kedvű házi dekoratőrök kedvenc nyersanyagai.