Visszaállította a kötelező kamarai tagságot az orvosoknak, fogorvosoknak és egészségügyi szakdolgozóknak az Országgyűlés, az egészségügyről szóló törvény és az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló jogszabály módosításával. Az előterjesztést 135 igen, 50 nem szavazattal, tartózkodás nélkül fogadta el a parlament.
Kötelező kamarai tagság
Az indoklás szerint a magas színvonalú, biztonságos és betegközpontú egészségügyi ellátás alapvető feltétele egyebek mellett az egészségügyi dolgozók szakmai önkormányzathoz való joga és függetlensége, a szakmai önkormányzatiság hatékony működése, valamint az egészségügyi tevékenység szakmai és etikai követelményeinek következetes érvényesülése. E célok megvalósítása érdekében a jogszabály helyreállítja valamennyi egészségügyi szakképesítéshez kötött tevékenység esetén a szakmai kamarai tagság általános kötelezettségét, az orvosi hivatás gyakorlásával összefüggésben az etikai eljárások kamarai feladatkörben történő lefolytatását.
Hatályon kívül helyezték azt a 2023-ban bevezetett szabályt, miszerint az orvosok, fogorvosok, továbbá a nem orvos- és egészségtudományi képzési területen szerzett alap szakképesítéssel rendelkező, de egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésben egészségügyi szakképesítést szerzett egészségügyi dolgozók akkor is végezhetnek egészségügyi tevékenységet, ha nem tagjai a szakképesítésük szerint illetékes szakmai kamarának. Az új szabály szerint egészségügyi tevékenységet csak az végezhet, aki tagja az adott tevékenység végzésének feltételeként előírt szakképesítés szerint illetékes szakmai kamarának.
Álmos Péter, a Magyar Orvos Kamara elnöke nemrég azt mondta a Kossuth Rádióban, hogy igencsak megérezték a kötelező kamarai tagság hiányát az elmúlt időszakban.
A kamarai tagság elsősorban nem az orvosok érdekvédelmét szolgálja, ahogyan sokan gondolják. Alapvetően a kamarákat a társadalom hozza létre azért, hogy egy adott szakterület jól működjön, meglegyen a minőségi kontroll – ez a fő funkciója, ezért fontos a társadalomnak” – fogalmazott.
A törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba. A kamarai alaptagdíj összege havonta 4100 forint a MOK budapesti szervezetének internetes oldalán szereplő adat szerint.
Miért volt erre szükség?
A módosítás megerősíti az egészségügyi szakmai kamarák köztestületi szerepét, és bővíti közreműködési jogosítványaikat annak érdekében, hogy az egészségügyi ellátórendszert érintő szakmai döntések előkészítésében és véleményezésében érdemben részt vehessenek. A kamarák a feladatkörüket érintő jogszabályokat és jogszabály-módosításokat kezdeményezhetnek, továbbá véleményezési jogot gyakorolnak az egészségpolitikát, az egészségügyi tevékenység szervezeti vagy működési rendjét, illetve fejlesztési irányait érintő állami, egészségbiztosítási vagy helyi önkormányzati döntések meghozatalánál.
A köztestületek emellett jogosultak lettek egészségügyi szakmai irányelvek, ellátási protokollok és módszertani levelek véleményezésére is, közreműködnek továbbá a továbbképzések szakmai tartalmának kialakításában és a kötelező továbbképzések témaköreinek meghatározásában, valamint részt vesznek a szakmai, tárgyi és személyi minimumfeltételek kidolgozásában. Részt vesznek továbbá a szakmai képzőhelyek akkreditációjában, a szakképzések minősítésében. A szakmai önkormányzat intézményes részvételének biztosítása érdekében a szakmai kamarák – szakterületüknek megfelelően – tanácskozási joggal rendelkező tagot delegálhatnak a fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi gyógyintézetek kórházi felügyelőtanácsaiba, valamint az orvos- és egészségtudományi egyetemek klinikai központi tanácsaiba.
Egyéb változások
- Újdonságként azt is bevezették, hogy a kamarák évente tájékoztatják majd az Országgyűlés illetékes szakmai bizottságát a tevékenységükről.
- A Magyar Orvosi Kamara véleményezési jogot gyakorolhat a vezetői alkalmasság kérdésében az állami és önkormányzati fenntartású egészségügyi szolgáltatóknál, az egészségbiztosítási szerveknél, valamint az egyetemek orvosképzést és szakképzést végző karainál.
- Az országos szervek és területi szervezetek elnöke azonos tisztségre legfeljebb két teljes választási ciklusra választható meg, azonos tisztséget pedig összesen legfeljebb tízéves időtartamban tölthet be.
