Gyakran „kismamaagynak”, vagy „terhes agynak” nevezik azt a feledékenységet, mentális ködöt és kognitív változást, amelyet sok nő megtapasztalhat a várandósság alatt. Leginkább a terhesség késői szakaszában válik észrevehetővé, és a szülés utáni időszakban is fennmaradhat, de a szülést követően általában fokozatosan megszűnik. A rövid és a hosszú távú memória egyaránt érintett lehet, beleértve a térbeli, társas és verbális memóriát is: nehézséget okozhat például nevek vagy szavak felidézése, illetve korábbról jól ismert információk előhívása. Kutatók most egy lehetséges magyarázatot is találtak rá – írja a Reuters.
„Nem súlyos és orvosi értelemben nem okoz cselekvőképtelenséget, ugyanakkor hatással van a mindennapi életre és az önbizalomra” – mondta Dr. Zheng Sun, a tanulmány egyik vezető szerzője.
„Tipikus példa, amikor valaki elfelejti, miért ment be egy szobába, nem találja, hová tett valamit, elveszíti egy beszélgetés fonalát, vagy emlékeztetőre van szüksége ahhoz, hogy ne felejtse el a megbeszélt időpontokat. Nagyon elterjedt jelenségről van szó. A várandós nők mintegy 80 százaléka tapasztal ilyen változásokat, ez az adat azonban nagyrészt önbevalláson és szubjektív tapasztalatokon alapul, nem pedig objektív vizsgálatokon” – mondta Sun.
„Fontos hangsúlyozni, hogy a terhességtől valaki nem válik egyszerűen »kevésbé intelligenssé«. A hatások ennél jóval finomabbnak tűnnek, és bizonyos kognitív feladatokra korlátozódnak” – mondta Dr. Yanlin He, a kutatás másik vezetője.
Egérkísérletekkel vizsgálták, mi történik az agyban
A vizsgálat során azonosítottak egy bizonyos agyi áramkört, amelynek működését megzavarhatja a terhességet kísérő, tartósan magas ösztrogénszint.
A kutatók laboratóriumi egereken végeztek kísérleteket, amelyekben a terhesség alatt tapasztalható, tartósan megemelkedett ösztrogénszintet modellezték. Azt találták, hogy ez átmeneti memóriazavarokat idézett elő az állatoknál, miközben a hangulatuk nem változott meg.
Az egereknél mindennek hátterében az állt, ahogyan a magas ösztrogénszint befolyásolta a két agyi struktúra, a hipotalamusz és a hippokampusz közötti idegi útvonalat. Előbbi egyfajta irányító és integrációs központként működik, míg utóbbinak központi szerepe van az emlékek kialakulásában.
A magas ösztrogénszint fokozta a hipotalamusz idegsejtjeinek aktivitását, ami viszont elnyomta a hippokampusz aktivitását, és rontotta a memóriát.
A kutatók többek között tárgy- és helyfelismerési memóriateszteket végeztek. Ezek során tapasztalták, hogy a magas ösztrogénszintnek kitett egerek memóriája rosszabbul teljesített azokénál, amelyek nem kaptak ilyen kezelést.
Amikor a kutatók kísérleti úton kikapcsolták a hipotalamusz és a hippokampusz közötti idegi útvonalat, az egereknél megszűntek az ösztrogén okozta memóriaproblémák. Amikor viszont ugyanezt az útvonalat mesterségesen aktiválták, az állatok memóriája akkor is romlott, ha nem volt jelen magasabb ösztrogénszint.
„Amikor genetikailag eltávolítottuk az ösztrogénreceptorokat ezekből a hipotalamuszban található idegsejtekből, az ösztrogén, illetve a terhesség által kiváltott memóriaproblémák is megszűntek az egereknél. Feltételezzük, hogy egy hasonló idegi áramkör az embereknél is hasonló szerepet tölthet be, bár ilyen invazív vizsgálatokat közvetlenül embereken nem lehet elvégezni” – mondta Sun.
A kutatók az egérkísérleteket egy 70 nő részvételével végzett vizsgálattal egészítették ki. A résztvevők között a terhesség különböző szakaszaiban járó várandós és nem várandós hölgyek is voltak, akiknek hosszú és rövid távú, valamint munkamemóriájukat különböző tesztekkel vizsgálták. Az eredmények szerint a terhesség késői szakaszában jelentkeztek memóriazavarok, amelyek összefüggést mutattak a vérben keringő ösztrogén magas szintjével.
„Fontos, hogy a magasabb keringő ösztrogénszint több, memóriával kapcsolatos mérőszám esetében is rosszabb teljesítménnyel függött össze, még azután is, hogy más lehetséges befolyásoló tényezőket figyelembe vettünk. Ez olyan embereken szerzett bizonyíték, amely összhangban áll az egereknél azonosított mechanizmussal” – mondta He.
„Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy várandós nőknél nem manipuláltuk, és közvetlenül nem is vizsgáltuk ennek a konkrét idegi áramkörnek a működését. Az embereken kapott eredmények tehát alátámasztják a feltételezést, de nem bizonyítanak ugyanolyan szintű ok-okozati kapcsolatot, mint az egérkísérletek” – tette hozzá He.
