Ismerjük meg!
Az endívia (Cichorium endivia L) európai származású, növény, amely a fészkesvirágúak családjába tartozik.
Termése kaszat, terjedelmes feje elérheti a 25-30 cm átmérőt is. Az endívia salátakatáng néven is ismert. Egyéves növény, amely meglehetősen fejlett gyökérzettel rendelkezik. A gyökérnyakból kiinduló tőlevelek változatos alakúak és különböző színűek. A levelek vagy szétterülnek, vagy fejet alkotnak. Az öblös alakú levelek többféle zöldárnyalattal bírnak. A levéllemez általában kopasz, bizonyos esetekben fehéren csíkozott. A kemény magszár nyárra 80-100cm magasságot ér el. A virágfészkek a szárak végén, valamint a levelek hónaljában fejlődnek. A fészekpikkelyek két sorban állnak, a világoskék, valamint rózsaszín színű virágai rendkívül dekoratívak, kétivarúak és öntermékenyülők. Őshazája Európa mérsékelt és mediterrán területein található. A görögök és rómaiak már az ókorban is előszeretettel termesztették. A középkorban kezdett Európában elterjedni, s jelenleg Európa számos országában termesztik, de az Egyesült Államokban is nagy népszerűségnek örvend. Hazánkban még nem annyira ismert, és nagyüzemi módon nem is termesztik.
Miért jó?
Az endívia a fejes salátához hasonló ízű salátafaj. Kissé kesernyés ízét a benne található Endívia inulin adja. A növény sok ásványi sót tartalmaz, többek között foszfort, vasat, calciumot, meszet, a vitaminok közül pedig C-vitamint. A növény jelentős, fehérje és szénhidrát tartalommal rendelkezik. Az endívia kiváló étvágygerjesztő, vízelhajtó és hashajtó hatású. Jelentőségét az is nagymértékben elősegítette, hogy mind késő őszi, mind téli fajtája jól termeszthető, így optimális vitaminforrás a téli hónapokra.
Hogyan fogyasszuk?
Az endívia íze enyhén kesernyés, viszont halványítva teljesen elveszíti keserű ízét. E jellegzetes ízét a cikoriin (eszkuletinglukozid) keserű ízű glikozidnak köszönheti. Sokféleképpen fogyasztható, de a friss zöldség elkészítése nagyon hasonlatos a fejes salátáéhoz. Olaszországban, Franciaországban a háziasszonyok közkedvelt alapanyaga: főzeléket és salátát készítenek belőle. Felhasználás előtt a leveles részt a gyökérről le kell vágni majd az alleveleitől meg kell tisztítani.
Tippek - tanácsok
Ha termesztésével próbálkozunk érdemes tudni, hogy nem tartozik a melegigényes zöldségfélék közé. Fényigénye fajtánként változik. Nagy vízigényű növény, kedveli a jó vízgazdálkodású, nedves talajt Télen az enyhe, pár fokos fagyot elviseli, de a keményebb fagyok esetén kifagy. Több speciális fajtáját fejlesztették ki, így van nyári és őszi termesztésű is. Edényekben, cserépben is szépen fejlődik, dísznövénynek leginkább a csipkés változata alkalmas.
Érdekesség
A népi gyógyászatban máj- és epebetegségekre ajánlják, mert a nehezen emészthető ételek mellé salátaként fogyasztva elősegíti a hatékonyabb és könnyebb emésztést.
Nyugat-Európában gyakran téliesítik, vagyis az őszi hónapokban (szeptember-október) kiültetik, majd a hó és a fagyok beállta előtt fóliával lefedik, így a téli ünnepek alatt friss zöldség a "jutalom".
