Az olajbogyót először Görögországban, valószínűleg Kréta szigetén termesztették kb. Kr. e. 3500-ban. Észak- Afrikába és Kis-Ázsiába a föníciai kereskedőkön keresztül jutott el. Az egyiptomi királysírokban is találtak belőle. A misszionáriusok elvitték az Újvilágba is. Először Kaliforniában vált ismertté, ahol kb. 200 éves példányok találhatóak az olajfákból, míg Európában nem ritka a 300-500 éves sem. Sőt! Izraelben, az Olajfák hegyén azt tartják, hogy az ott lévő olajfák már Jézus idejében is megvoltak, tehát több mint 2000 évesek. Mindezek ismeretében láthatjuk, hogy az olajfák igen hosszú életűek.
Miért fogyasszuk?
Az olajbogyó, a benne lévő egyszerű zsírsavaknak, a jótékony koleszterinnek és a magas antioxidáns-tartalomnak köszönhető lassítja az öregedést, gyógyítja a reumát, a cukorbetegséget, és javítja az ellenálló képességet is.
A-, D-, E-vitamin- és béta-karotin-tartalmának köszönhetően fontos antioxidáns-forrás. Nyugtató hatású anyagok is találhatók benne, melyek stressz esetén jó hatással lehetnek szervezetünkre. Jót tesz a májnak, a bélrendszernek és az izmoknak, megkönnyíti a szív munkáját.
Népszerű az olajbogyóból előállított zöldessárga, jellemző illatú, kellemes, édeskés ízű, szobahőmérsékleten folyékony növényi zsiradék, az olívaolaj is. Az olívaolaj a szervezet számára esszenciális telítetlen zsírsavakat tartalmaz: linolsavat, linolénsavat és arachidonsavat (F-vitaminnak is nevezik ezeket a zsírsavakat).
Klinikai adatok szerint az olívaolaj fogyasztása védi az érrendszert a meszesedéstől, csökkenti a koleszterinszintet, és megakadályozza a koleszterin lerakódását az erek falán. Emellett gyulladáscsökkentő, antitrombotikus, vérnyomáscsökkentő és értágító hatással is rendelkezik. A népgyógyászatban az olajbogyót és olaját gyomorrontásra, szélgörcsre, gégegyulladásra, idegfájdalomra, légúti hurutokra, valamint gyomorfekélyre alkalmazzák.
Statisztikai adatok szerint a mediterrán országok lakói a legegészségesebbek a világon, és itt tovább is élnek az emberek. Az olajbogyó számukra olyan, mint egy életelixír. Szinte minden étkezéskor fogyasztanak belőle: vagy olajbogyó vagy olívaolaj formájában.
Használjuk változatosan!
Az olajbogyó a mediterrán konyha elengedhetetlen alapanyaga. Nyersen és főzve is használhatjuk ételeinkhez ragukba, köretekhez, salátákhoz, de salátaöntetekhez is kiváló.
Az olajbogyó kihagyhatatlan a görög salátából, de finom csak úgy magában csipegetve is. Töltött formája is igen kedvelt, találhatunk közöttük sajttal, például fetával vagy kéksajttal töltött olajbogyókat, de gyakoriak a jalapeno- vagy pritaminpaprikával, citrommal, naranccsal, fokhagymával , mandulával töltött változatok is. Szokás még húsokkal, különleges sonkákkal, szardellával és lazaccal is megtölteni.
Zöld változata kissé fanyarkásabb, lila és fekete változata édesebb ízű. Utóbbit koktélokhoz is szívesen kínálják.
A béke és a jólét jelképe
Az olajbogyó a Bibliában és a görög mitológiában is sokszor feltűnt, a béke, a megnyugvás és a jólét jelképeként. A Noé bárkájára visszatérő galamb szájában olajfaág volt, a görög Apolló és Artemisz egy olajfa alatt látták meg a napvilágot. Az olívaolaj pedig az olimpiák örökmécsesében, valamint a templomok szent lámpásaiban égett.
