Ismerjük meg!
Az amaránt (Amaranthus spp.) egy kiterjedt növénycsalád, a disznóparéjfélék tagja. Kultúrnövényként Amerikában volt jelentős, a nagy földrajzi felfedezések előtt: az őslakosok egyik legfontosabb terménye volt, a babbal, kukoricával, burgonyával egyenértékű élelmiszer a számukra.
Azték, inka, maja régészeti leletek, források szerint a termesztése az ottani ősi társadalmakban legalább hatezer éve folyt, zöld növényként (a spenóthoz hasonlóan) és őrölt magjait (kenyérfélék sütésére) egyaránt használták. Európában viszont, ellentétben a többi, hatalmas jelentőségű, Amerikában megismert kultúrnövénnyel, évszázadokig nem terjedt el, sőt, a hódítók egyike, Cortez az őslakosok számára is betiltotta a termesztését.
A biotáplálkozás divatba jöttével fedezték fel újra a hetvenes években, azóta termesztik Európában is, például Németországban. Kétszikű, zárvatermő, egyéves növény, a szél porozza be, ezért sok faja kereszteződött. Szegfűvirágzata többféle színű lehet. Dísznövényként leginkább a vörös virágú fajta terjedt el.
Miért jó?
Ez az "álgabona" számos értékes összetevőt hordoz, a hagyományos gabonafélékkel összehasonlítva kitűnik, hogy szénhidráttartalma kisebb, a fehérje-, zsír-, rost- és ásványianyag-tartalma azonban jóval gazdagabb amazokénál. Táplálkozási értékét növeli, hogy jelentős mennyiségű lizin található benne (ez egy esszenciális aminosav, amely az izomépítésben és regenerációban fontos szerepet játszik, jó hatású érelmeszesedés ellen, és gátolja a rákos sejtek kialakulását).
Biológiailag jól hasznosuló vasból, kalciumból, cinkből és magnéziumból is a búzalisztnek a többszörösét tartalmazza. Bőségesen találhatunk benne vitaminokat is: riboflavin-, niacin- és tokoferol is van benne, sőt, a többi gabonától eltérően a B1 és az E vitaminon kívül aszkorbinsavat (C-vitamint) is tartalmaz. A mag telítetlen zsírsavakban is gazdag, és hasznos, hogy élelmi rostanyaga is jelentős, 7-15 százalékos.
Szerencsés körülmény, hogy az amarántot lisztérzékenyek is fogyaszthatják, mert fehérjéje gluténmentes, nem tartalmaz gliadint.
Hogyan fogyasszuk?
Vannak amarántfajták, amelyeket inkább a leveleiért termesztenek, másokat inkább a magnyerés érdekében, de mindegyik amarántnövénynek a levelei és magjai egyaránt alkalmasak fogyasztásra. Levele a spenóthoz vagy a mángoldhoz hasonlóan készíthető el levesnek vagy főzeléknek.
A magja pedig legalább annyiféleképpen hasznosítható, mint bármelyik kenyérgabonánk: pirított, puffasztott, pattogatott, extrudált termékeket is készítenek belőle, amelyek például müzlibe keverhetők, de melasszal, mézzel magukban is kedveltek. Őrleményéből kását, krémlevest, lisztjéből (magas keményítőtartalma miatt) kenyeret, tésztákat, süteményeket, pudingféléket lehet készíteni. Panírozáshoz is alkalmas. Sósan és édesen is elkészíthető, mivel meglehetősen semleges az íze.
Tippek-tanácsok
Az amaránt többfajta diétás étrendbe is jól beilleszthető, például energiaszegény, súlycsökkentő kúrába, illetve cukorbetegek, lisztérzékenyek számára.
Házi kenyérsütéshez nem kell "tisztán" használni, legszerencsésebb egy-három arányban búzaliszttel keverni az amaránt lisztet. Hasonlóképpen gazdagíthatunk vele gyakorlatilag bármilyen, hagyományos liszttel készülő ételt.
Érdekességek
Egy azték forrás szerint Montezuma, az utolsó azték uralkodó évente 5000 tonna kukoricát és 3700 tonna amaránt magot szedetett be adóba. Birodalmában az amarántnak különleges szerepe volt, ugyanis vallási ünnepeiken az őrölt amarántmagot embervérrel keverve szakrális szertartáson fogyasztották el. Azonban a nagy földrajzi felfedezések nyomán európai hódítók törtek az ősi birodalmakra, akik tiltották ezeket a rituálékat, így magát az amarántot is betiltották, hogy ne szolgáljon ezen szertartások eszközéül.
Cortez 1519-ben betiltotta az amaránt termesztését, így ennek a növénynek az ismerete, fogyasztása több száz évre mintegy elfelejtődött, visszaszorult Dél- és Közép-Amerika eldugott hegyi falvaiba. 1974-ben az Egyesült Államokbeli Michiganben John Robson vizsgálta az amaránt táplálkozástudományi értékeit, és ennek hatására kezdődött meg az amaránt "rehabilitációja". Európában jóval később, hazánkban pedig inkább csak a legutóbbi években kezdik újra felfedezni, ismerni az amarántot, de manapság termesztik is, különösen Németországban és Ausztriában.
Biokertekben, háztáji gazdaságokban ideális a termesztése, mert igénytelen, szárazságtűrő és ellenáll a legtöbb kártevőnek.
Biológiai értékének elismerését jelzi, hogy a NASA az amarántot felvette az űrhajósoknak összeállított élelmi anyagok listájára.
