A 19. század közepén jöttek rá a korabeli tudósok arra, hogy a növényeknek szükségük van cinkre a megfelelő fejlődéshez, ám csaknem 100 év telt el, mire az is bizonyítást nyert, hogy az emberi szervezet számára is nélkülözhetetlen ez a nyomelem. Mivel alapvetően kis mennyiségben kell csak fogyasztanunk, a súlyos cinkhiány manapság ritka, ám az enyhe és közepes hiánybetegség az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint több mint 2 milliárd embert érinthet világszerte.
Ennek elsősorban az egyoldalú táplálkozás (például túl szigorú diéta vagy a vegán étkezés), illetve a felszívódási zavarok állnak a hátterében, de az alkoholbetegek körében is előfordulhat, lévén a nagy mennyiségű alkoholfogyasztás rontja a cink felszívódását. A nyomelem szervezetünk valamennyi sejtjében jelen van, legnagyobb koncentrációban az izomzatban és a csontokban található meg - feltéve, ha gondoskodunk arról, hogy elegendő mennyiséget juttassunk belőle a szervezetünkbe nap mint nap. Az elégtelen bevitel következtében kialakuló cinkhiánynak nincsenek jellegzetes, csak rá jellemző tünetei, ám ha az alábbiak közül többet is észlelünk magunkon, érdemes laborvizsgálattal ellenőrizni, hogy kellően fel vannak-e töltve a cinkraktáraink.
Gyakori betegeskedés
A cink fontos szerepet tölt be az immunrendszer működési folyamataiban, valamint a sejtek (beleértve a T-sejteket, valamint a szervezet sejtjeinek védelmező membránját is) egészséges növekedésében, osztódásában. Hiányában természetes védekezőrendszerünk egyik fontos bástyája gyengül meg, emiatt fogékonyabbak lehetünk a vírusos és bakteriális fertőzésekre, sőt egyes krónikus betegségek is összefüggésbe hozhatók a tartósan alacsony cinkszinttel. Ilyen például az Alzheimer-kór, az autoimmun kórképek, az érszűkület és a cukorbetegség is. Ez utóbbit azért is fontos kiemelni, mert a cink része a szénhidrát-anyagcserét szabályozó inzulin hormonnak is (az inzulin két láncát kapcsolja össze), vagyis a megfelelő anyagcsere fenntartásához és a vércukorszint szabályozásához is elengedhetetlen.
Megváltozott szaglás és ízlelés
Bár ez a két tünet az elmúlt több mint egy évben a koronavírus-fertőzés kapcsán került be a köztudatba, érdemes tisztában lenni azzal, hogy ezek a cinkhiány jelei is lehetnek. Az érintettek legtöbbször arra lesznek figyelmesek, hogy tompán érzik az ízeket és az illatokat, nem esnek már olyan jól nekik a korábban kedvelt ételek. Ebben az is közrejátszhat, hogy az elégtelen cinkpótlás gyakran párosul étvágytalansággal is, melynek pontos okát máig próbálják megfejteni a kutatók.
Látásromlás
Cinkre van szüksége a szervezetnek a szem vitaminjaként is emlegetett A-vitamin normál anyagcseréjéhez, valamint relatíve sok cink található a retinában is. Így aztán a különféle látásproblémák, köztük a homályos, zavaros látás vagy a hirtelen jelentkező látásromlás is felhívhatja a figyelmünket arra, hogy nem fogyasztunk elég cinket. Szerencsére a folyamat megfelelő cinkutánpótlással visszafordítható.
Hajhullás, bőrproblémák
Erős hajhullás esetén első körben szinte mindenki a vashiányra gondol, pedig cinkre is szükségünk van ahhoz, hogy dús, ellenálló hajkoronánk legyen. Cinkhiány esetén a hajhagymák meggyengülnek, a hajszálak kiszáradnak és eltöredeznek, pigmenthiány és fejbőrviszketés alakulhat ki. A frizuránk mellett a bőrünkön is meglátszik, hogy elég cinket fogyasztunk-e: mivel részt vesz a kollagénszintézisben és a sejtnövekedésben, a rugalmas, feszes bőr és a gyorsan gyógyuló sebek, sérülések érdekében is szükségünk van erre a nyomelemre. Az alacsony cinkszint egyik szemmel látható velejárója lehet továbbá a gyulladt, pattanásos, aknés bőr.
Lassú növekedés, kései nemi érés
A fejlődésben lévő szervezetnek különösen fontos, hogy hozzájusson a szükséges mennyiségű cinkhez. Ha ez nem biztosított, a gyerekek fejlődése lelassul, akár teljesen le is állhat, a pubertáskori nemi érésük pedig kitolódhat. Ha megnézzük a cinkbevitel napi ajánlott mennyiségét (lásd alább), jól látható, hogy testsúlyarányosan a gyerekek szervezetének több cinkre van szüksége, mint a felnőtteknek. A WHO adatai szerint évente mintegy 800 ezer gyermek veszti életét a cinkhiánnyal összefüggésbe hozható betegségekben, ám ez elsősorban a fejlődő országokban jellemző, a fejlett államokban elvétve akad olyan kisgyermek, akinél súlyos cinkhiányt állapítanak meg.
Terméketlenség
A hormonok szintézisének folyamata sem működhetne tökéletesen kellő cinkellátottság nélkül, így a megfelelő hormonháztartás fenntartásához is szükségünk van erre a nyomelemre. Különösképp a családalapítás előtt álló férfiaknak érdemes ellenőriztetni a cinkszintjüket, ami elengedhetetlen az egészséges spermiumok termelődéséhez. Nemcsak közvetlenül van hatással a képződésükre, de védi is a spermiumokat azzal, hogy semlegesíti a szervezetben esetlegesen előforduló nehézfémeket (például az ólmot vagy a kadmiumot). Ha kellő mennyiségű cinket visznek be a szervezetükbe a férfiak, a hímivarsejtek száma és minősége is javulni fog. Ellenkező esetben azonban akár a teherbeesés sikere is veszélybe kerülhet, lévén a cinkhiány következtében a spermiumok éretlenek maradnak, és kisebb eséllyel jutnak el a petesejtig, hogy megtermékenyíthessék azt. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, számolni kell a kromoszómaelváltozásokkal is, amelyek korai vetéléshez vezethetnek.
Mennyi kell belőle?
A cink egy mikroelem, azaz szervezetünknek csak kis mennyiségre van szüksége belőle ahhoz, hogy jól tudjon működni - ezt azonban kívülről kell bejuttatnunk megfelelően összeállított étrenddel, valamint ha szükséges, időszakos pótlással. A napi cinkszükséglet életkoronként eltérő, egy egészséges felnőttnek napi 9 milligrammra van szüksége, kisgyermekeknek 1-3 év között 5 mg, 4-10 éves korban 6-7 mg az ajánlott adag. A várandósság és a szoptatás idején több cinkre van szükségünk, ilyenkor a nőknek napi 13 milligrammot kell bevinniük belőle. Ezt elsősorban húsok és húskészítmények, belsőségek, tengeri herkentyűk (kagylók, rákok), valamint tejtermékek, hüvelyesek, olajos magvak és gabonacsírák fogyasztásával fedezhetjük. Túlzásba esni azonban nem érdemes vele, mert a cinktúladagolás nyomán vérszegénység és rézhiány léphet fel, emellett kellemetlen gyomor-bélrendszeri panaszokkal (émelygés, hányás, hasmenés, gyomorgörcs) is számolhatunk.
