Baj van a veséjével?
A vese fontos szerepet tölt be testünk anyagcseréjében, folyadékgazdálkodásában, méregtelenítésében: nefronjaival a keringő vérből folyamatosan szűri ki a salakanyagokat és a felesleges folyadékmennyiséget, amelyek aztán a húgyutakon keresztül, fehérjementes vizelet formájában ürülnek ki a szervezetünkből. Ez az összetett funkciójú szerv bizony sérülékeny, számos betegség elérheti, amelyek mind más és más kezelést, elővigyázatosságot, esetleg életmód-változtatást, diétát igényelnek.
Az idült vesegyulladásban, különösen magas vérnyomás észlelésekor a legfontosabb a sószegény étrend bevezetése: a táplálékkal naponta bevitt só mennyisége nem haladhatja meg a 3 g-ot. A cukorbetegség következtében kialakuló, bokaduzzanattal, fehérjevizeléssel, a vérzsírértékek emelkedésével és magas vérnyomással járó nefrózis szindróma esetében a bőséges energia- és fehérjebevitelre kell törekedni, hogy az elvesztett plazmafehérje pótolható legyen. Sokat segíthet a megfelelő diéta az idült veseelégtelenségben is: ez esetben csökkentett fehérje- és foszfortartalmú, vitamindús diétára van szükség. Megint más vonatkozik a művesekezelésben részesülő betegre: ők több fehérjét fogyaszthatnak, viszont törekedniük kell a vitaminok és a kalcium pótlására, a folyadék- és a foszforbevitel csökkentésére.
A veseátültetés utáni étrendet személyre szabottan kell kialakítani, függ az alkalmazott gyógyszeres kezeléstől is. Általában só- és zsírszegény, megfelelő energia- és fehérjetartalmú diétát javasolnak. Vesekövesség esetében legfontosabb, hogy bő folyadékbevitelt, csökkentett fehérje- és sótartalmú étrendet ajánlanak a szakemberek, emellett a kő típusa szerint változik a kerülendő ételek köre. A vesebetegek diétája tehát az adott betegségnek megfelelően különböző, de a legfontosabb, szóba jöhető ajánlásokat minden érintettnek érdemes ismerni.
Kevesebb, de értékesebb fehérjét!
Hogy a beteg vese terhelését, a képződő nitrogéntartalmú salakanyagok mennyiségét csökkentsék, a veseelégtelenségben szenvedőknek fehérjeszegény étrendet írnak elő. Naponta testtömeg-kilogrammonként 0,4-0,5 g fehérjebevitelt ajánlanak. Ilyenkor egyáltalán nem közömbös a táplálékkal bevitt fehérjék minősége sem: a teljes, nagy biológiai értékű fehérjéket, a nélkülözhetetlen aminosavakat tartalmazó élelmiszereket kell előnyben részesíteni, így például a tojást, a tejet és tejtermékeket, halat. Fontos tudni, hogy a fehérjebevitel csökkentése mellett is gondoskodni kell megfelelő kalóriabevitelről, mert energiahiány esetén a szervezet a saját fehérjéit kezdi lebontani.
Csínján a foszforral!
A táplálékokban lévő foszfor mennyisége egyenesen arányos a fehérjetartalommal, így a fehérjeszegény diéta egyben csökkentett foszfortartalmú is. A Magyarországon szokásos mennyiségű fehérjét tartalmazó étrend körülbelül 2 gramm foszfort tartalmaz, a csökkentett, napi 40 gramm fehérjét tartalmazó étrend ezt mintegy 800 mg-ra csökkenti. Ennek ellenére a betegnek ismernie kell, melyek a foszforban leggazdagabb ételek, illetve milyen konyhatechnológiával lehet az ételek foszfortartalmát csökkenteni. Foszfor szinte valamennyi élelmiszerben található, de kiemelkedően magas a foszfortartalma a szárazbabnak, a száraz borsónak, a lencsének, a szójának, a csonthéjasoknak, például a diónak és a mandulának, valamint a máknak. Egyes sajtok, üdítő italok és a tartósított termékek is nagy mennyiséget tartalmaznak belőle. Jó tudni, hogy például a húsok első főzővizének leöntése csökkenti azok foszfortartalmát.
Sótakarékos étrend
A vesebetegeknek ügyelniük kell arra, hogy csökkentsék az ételek sótartalmát, mivel a sok só vizet köt meg a szervezetben és fokozott munkát jelent a veséknek. Az ajánlott napi bevitelt a szakemberek maximum tíz grammban szabják meg. Vigyázni kell arra, hogy a legtöbb élelmiszer tartalmaz sót sózás nélkül is. Apróságokon is múlik a sóbevitel csökkentése, például az asztalra kerülő nyers paradicsomot, zöldpaprikát, salátának való uborkát, retket ne sózza meg: meg fogja látni, hogy visszatérve az ételek eredeti ízéhez is rengeteg gasztronómiai élményt, finomságot talál.
Kevesebb káliumot!
Ha a veseműködés nem kielégítő, akkor vigyázni kell, hogy felesleges káliummennyiség bevitelével se terheljék a vesét. Tanácsos kerülni a magas káliumtartalmú élelmiszereket, így például a gyümölcsök közül a banán, az aszalt gyümölcsök, a zöldségfélék között pedig a levélzöldségek, a spenót és a sóska, a sárgarépa, a krumpli, a paradicsom és a brokkoli, a hüvelyesek, valamint egyéb élelmiszerek közül a kakaó, a csokoládé és az olajos magvak túlzott fogyasztását.
Figyeljen a folyadék-háztartására!
A vesebetegeknek tanácsos kontrollálni a folyadékbevitelüket: a vesekövességre való hajlam esetén különösen fontos a kiürülő vizelet "hígítása", térfogatának növelése. Ha az érintett munkaköre vagy egyéb tevékenysége fokozott izzadással jár, ezt is számításba kell venni a napi folyadékigény megállapításához. A szükséges folyadék mennyisége (2-3 liter naponta) ásvány- és csapvízzel, levesekkel, gyógynövényekből készült teákkal, gyümölcslevekkel fedezhető, természetesen minél kevesebb cukrot tartalmaznak ezek, annál jobb.
Vesekövesség esetén
Általánosságban a vizelet besűrűsödésének megelőzésével, napi 2-3 liter folyadék fogyasztásával, a konyhasóbevitel csökkentésével lehet tenni a vesekő képződése ellen, de ezen túl nem lehet minden esetre egyaránt érvényes diétás jó tanáccsal szolgálni, hiszen a kövek kémiai összetétele sokféle lehet.
Leggyakrabban a kalcium-oxalát kövek alakulnak ki, de kalciumfoszfát-, húgysav-, struvit- és cisztinkövek is előfordulhatnak. Az oxaláttartalmú ételek (sóska, spenót , cékla, rebarbara, csokoládé) kerülését, a kalciumbevitel kontroll alatt tartását, kalciumban szegény, de B6-vitaminban és magnéziumban gazdag ételek (gomba, rizs, krumpli, spárga, zeller, szárazbab, őszibarack, dinnye, szőlő, baromfihús) fogyasztását szokták tanácsolni.
