Nos, részben igen, de a dolog azért korántsem ennyire egyszerű. Amikor eszünk, az étel nem egyszerűen csak belehullik egy zsákszerű valamibe. Először a fundusba kerül, amely a gyomor felső, nyelőcsővel határos részén található. Ez a rész kitágul, ha étel kerül a gyomorba, de a befogadóképessége egyénenként változik. Ha teleesszük magunkat, a gyomor nem tágul ki hatalmasra, majd marad úgy - a mérete visszaáll az eredeti állapotra, amihez maximum négy órára van szüksége. Ez alatt a megevett étel a belekbe kerül.
Valóban összeszűkül?
Ha valaki egy ideig rendszeresen többet eszik a szokásosnál, ráadásul gyorsabban annál, mint hogy a gyomor jelezni tudná az agynak a jóllakottságot, akkor a fundus is kitágulhat. Hogyha pedig egy ideig kevesebbet eszünk, mint szoktunk, - például ha fogyókúrázunk - a gyomor nem feltétlenül megy össze, de nem fogunk tudni annyi ételt egyszerre megenni, mint korábban. Gyakorlatilag minél kevesebbet használjuk, annál kevesebb étel fér bele.
A lényeg tehát, hogy alapvetően nem a gyomor, hanem a gyomor felső része, azaz a fundus rugalmasságán múlik, mekkora adagokat tudunk megenni. A gyomor képes tágulni, és zsugorodni, de összemenni nem. Amikor tehát azt érezzük, hogy összeszűkül, az nem az eredeti méretéhez képest történik, hanem ahhoz a kitágult állapothoz képest, amelyet a korábbi túlevésekkel értünk el. Ezért is van az, hogy a hosszabb ideje diétázók is képesek hatalmas adagokat eltüntetni, ha épp valamiért ahhoz van kedvük.
Forrás: womenshealthmag.com
