A magyar felnőtt lakosság kétharmada súlyproblémákkal küzd, harmaduk pedig kifejezetten elhízott, azaz testtömegindexe (BMI) meghaladja a 30 kg/m
2-es értéket. A súlyfelesleg hosszú távon számos krónikus megbetegedés kialakulásának kockázatát fokozza, beleértve például az itthon egyaránt népbetegségnek számító 2-es típusú cukorbetegség és magas vérnyomás, valamint egyéb szív- és érrendszeri kórképek veszélyét. Bár a probléma hátterében sokaknál káros életmódbeli szokások is meghúzódnak, egy új kutatás kimutatta, hogy közel sem csak szóbeszéd, miszerint egyeseken azonnal meglátszik, ha csak kicsit is elengedik magukat a konyhában, míg mások bátran hódolhatnak a gasztronómiai élvezeteknek, mert szinte képtelenek a hízásra.
A karcsúság génjei
A Cambridge-i Egyetemen dolgozó Sadaf Farooqi professzor és kutatócsapata kétezer olyan önkéntest toborzott, aki egészséges volt, semmilyen betegségben vagy evészavarban nem szenvedett, viszont a testtömegindexe alapján soványnak számított. Mindenkitől vettek nyálmintát DNS-analízis céljából, valamint kitöltettek velük egy kérdőívet is az általános egészségi állapotukra, illetve az életmódjukra vonatkozóan. A vizsgált csoport 74 százalékánál tapasztalták, hogy a jó általános egészség és a karcsúság visszamenőleg is felfedezhető a családjuk korábbi generációinál. Mindezek után Farooqi csapata közös kutatásba kezdett a hinxtoni Wellcome Sanger Institute-ban dolgozó dr. Ines Barrosóval és kollégáival, hogy összehasonlítsák mintegy 14 ezer személy genetikai adatait, közte a saját felmérésükből származó 1622 vékony önkéntesét, valamint 1985 súlyosan elhízott és több mint 10 ezer normál testsúlyú emberét.
Az emberi DNS négyféle vegyület, így adenin, timin, guanin és citozin alkotta szekvenciákból áll, ezeket hívjuk bázispároknak. A bázispárok húrjai genetikai régiókat alkotnak, amelyek magukban foglalják vagy felépítik a génjeinket. Génjeink biztosítják a kódot, amely meghatározza, hogy miként működjön a testünk. A bázispárokban fellépő változások apró vagy olykor akár drámai változást is előidézhetnek a külsőnkben, kezdve a szemszínünktől és a hajszínünktől például a testsúlyunkig. Vizsgálataik során a kutatók több genetikai variánst találtak, amelyről már korábban kimutatták, hogy szerepet játszik az elhízásban, valamint felfedeztek új genetikai régiókat is, amelyek egy része a súlyos elhízáshoz, más részük az egészséges soványsághoz járul hozzá.
A meghatározott genetikai variánsok alapján ezután kiszámolták annak értékét, hogy az egyes vizsgálati alanyok mennyire hajlamosak a súlygyarapodásra. "Ahogy várható volt, az elhízott embereknél magasabb genetikai kockázatot mutattunk ki, mint a normál súlyúaknál. Mondhatjuk, hogy a genetikai kocka ellenük fordult" - magyarázta dr. Barroso. Szintén fontos felfedezés, hogy a vékony alkatú önkéntesek körében sokkal alacsonyabb pontszámokat mutattak ki, azaz a DNS-ük kevesebb olyan genetikai variánst hordozott magában, amely fokozná a túlsúly rizikóját.
Új súlycsökkentő módszerek jöhetnek
"Kutatásunk elsőként mutatta be, hogy a sovány, de egészséges emberek általában azért vékonyak, mert génjeik kisebb terhet rónak a vállukra, és nem pedig azért, mert morálisan jobbak lennének, mint ahogyan azt sokan vélik. Könnyű ítélkezni és kritizálni másokat a testsúlyuk miatt, de a tudomány is igazolja, hogy ezek a dolgok sokkal bonyolultabbak. Valójában sokkal kisebb kontrollal rendelkezünk a testtömegünk felett, mint gondolnánk" - fogalmazott Farooqi professzor. "Tudjuk tehát, hogy az emberek különféle okokból kifolyólag lehetnek vékonyak. Vannak, akik egyszerűen csak nem szeretik annyira a hasukat, míg mások ehetnek, amit és amennyit csak megkívánnak, mégsem rakódik le rájuk szinte semennyi felesleg. Ha megtalálnánk mindazon géneket, amelyek meggátolják a túlsúly kialakulását, talán felhasználhatnánk ezt a tudást arra, hogy új fogyókúrás stratégiákat alkossunk meg azok számára, akik kevésbé szerencsések genetikai téren" - tette hozzá.
Forrás: cam.ac.uk
