Ugyan a túlsúly világszerte rengeteg embert érint, az adatok szerint Magyarországon különösen rossz a helyzet. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutolsó, 2019-es adatai szerint a férfiak 40,1 százaléka túlsúlyos, 25,1 százaléka pedig elhízott. Nők esetén ez az arány 29,2, illetve 22,7 százalék. Ennél még rosszabb eredménnyel zárult tavaly az Eurostat Európai Egészségfelmérése (EHIS), amely szerint itthon a lakosság 58,3 százaléka túlsúlyos – csupán Csehország, Málta és Horvátország előz meg bennünket. Ez utóbbi tanulmány szerint a magyar férfiak esetében különösen aggasztó a helyzet: 65,3 százalékuk túlsúlyos, szemben az 58,4 százalékos EU-átlaggal.
Mindez komoly közegészségügyi veszélyt is rejt, hiszen a túlsúllyal küzdő emberek körében számos súlyos betegség kialakulásának kockázata magasabb lehet. Gyakoribb közöttük a szív- és érrendszeri betegségekkel küzdők aránya, de komoly rizikófaktort jelent a cukorbetegség, sőt bizonyos daganatos betegségek kialakulásában is. A kockázatokkal sokan tisztában vannak, és a túlsúllyal küzdők rendszerint többféle diétát is kipróbálnak, hogy leadhassanak néhány kilót. Ezekkel azonban nem mindig sikerül elérni a kívánt hatást, a sikertelenség hátterében pedig számos ok húzódhat. Cikkünkben összegyűjtöttük azokat, a tényezőket, amelyek szabotálhatják a fogyókúránkat.
Betegségek állhatnak a fogyás útjába
A túlsúly számos betegség kialakulását elősegítheti. Elhízás esetén nő a zsírsejtek száma és mérete, a zsírsejt termékei módosítják a gazdaszervezetben zajló anyagcsere- és gyulladásos folyamatokat, amelyek egyaránt érintik az agyat és a perifériás rendszereket. Az érzékeny gazdaszervezetben ezek az anyagcsere-változások többek között magas vérnyomáshoz, inzulinrezisztenciához, cukorbetegséghez vezethetnek, de fokozzák az érelmeszesedést is.
Előfordulhat az is, hogy a plusz kilók hátterében bizonyos egészségi problémák húzódnak. Sok esetben például pajzsmirigyzavarok miatt nem sikerül lefogynunk. A szerv alulműködése ugyanis lassítja az anyagcserét, így az érintettek sokszor akkor is híznak, ha egyébként nagyon odafigyelnek az étrendjükre.
Emellett az anyagcserét és az éhségérzetet is befolyásoló hormonok (például a zsírsejtekben termelődő leptin) termelődési vagy működési zavara, illetve érzékenységi problémák is gátat szabhatnak a fogyásra tett kísérleteinknek. Ha tehát szigorú étrendet követve és aktív életmódot folytatva sem sikerül leadnunk néhány kilót, érdemes lehet egyeztetni háziorvosunkkal, aki alaposan kivizsgálhatja a túlsúly mögött álló esetleges betegségeket. A szakember hatékonyabb diétával, vagy valamilyen gyógyszeres kezeléssel is segíthet a felesleg leadásában.
Nem biztos, hogy a génjeinkben van a hiba
A testalkat sokaknál genetikai örökség, vagyis a túlsúllyal küzdő szülők gyermekeinél is nagyobb arányban jelentkezhetnek a plusz kilók. Sok esetben viszont nem csak a gének állnak a családi halmozódás hátterében, hanem életmódbeli tényezők is. A gyermek étrendjét az otthoni tapasztalatok alapvetően meghatározzák, a hibás minta így ez egész életüket végigkísérheti. Vagyis az ízlésünk, sőt akár az étkezési szokásaink is a szülői hagyaték részét képezhetik.
Nemcsak arra érdemes tehát figyelni, hogy milyen ételeket fogyasztunk, de sokat számít az is, hogyan. Nem mindegy, hogy hagyunk-e magunknak elég időt az étkezésre, vagy két értekezlet között csak bekapunk egy falatot. A jóllakottság érzése sem azonnal jelentkezik, kell legalább 15-20 perc ahhoz is, hogy az ezt jelző hormonok felszabaduljanak. Ha tehát habzsoljuk az ételeket, jóval több kalóriát juttatunk a szervezetünkbe, mintha lassabban ennénk – ráadásul az emésztőrendszerünket is jobban kíméljük, ha minden falatot alaposan megrágunk.
Előzzük meg a jojó-effektust
Gyakori jelenség, hogy egy sikeres fogyókúrát követően nagyon rövid időn belül visszatér a felesleg, sőt az is előfordulhat, hogy nagyobb súlytöbblet rakódik le, mint a diéta kezdetén. Ez a jelenség a sokak által ismert és gyűlölt jojó-effektus, amely a szervezet válaszreakciója a fogyásra. Köztudott, hogy az emberi szervezet raktározásra törekszik, de nem mindenki van tisztában azzal, hogy a már korábban megszokott állapotot tekinti a legoptimálisabbnak. Éppen ezért fogyás után a test vészjelzéseket küld, beindítja az éhséghormonokat, hogy visszaállítsa az eredeti súlyt. Ilyenkor sokkal nagyobb az egyén éhségérzete, hiszen a szervezet a kemény munkával megszerzett forma megtartása ellen dolgozik.
Visszatérő hiba továbbá, hogy több energiát próbálunk megvonni a szervezettől, mint amennyi valóban felesleges számára. Hogyha a működéséhez alapvetően szükséges kalóriamennyiséget nem biztosítjuk, azzal raktározásra kényszerítjük a testünket, melynek hatására a száműzni kívánt zsírpárnák is felszaporodnak. A koplalás tehát nem csak nem célravezető, de akár az egészségünket is veszélyeztetheti. Drasztikus megvonások helyett törekedni kell a kiegyensúlyozott és egészséges étrend kialakítására, amely rendszeres testmozgással és megfelelő mennyiségű és minőségű pihenéssel is párosul.
