Amikor
narancsot hámozunk a gyerek uzsonnájához, vagy paprikát szeletelünk a
vacsorához, ritkán gondolunk arra, milyen utat járt be az étel a tányérunkig.
Az utóbbi hónapok élelmiszer-riasztásai azonban arra emlékeztetnek: a globális
kereskedelemben egyetlen hiba is komoly hullámokat vethet. De mit jelentenek
valójában azok a hírek, ami „határérték feletti növényvédőszer-maradékokról” szólnak?
Mennyire kell aggódnunk, és hogyan derül ki egyáltalán, mi van a gyümölcsben?
A
Laborhírek szakmai blog a Hamilton akkreditált
vizsgálólaboratórium szakértőinek bevonásával járja
körbe a növényvédőszerek laboratóriumi ellenőrzésének folyamatát és a
„koktélhatás” kockázatait.
Növényvédőszerek zöldségeken, gyümölcsökön
Néhány napja járta be a hír a hazai sajtót: Romániában több mint 12 tonna, magas növényvédőszer-tartalmú narancsot értékesítettek egy hipermarketláncon keresztül, a gyümölcsök csomagolását és címkéjét megváltoztatva, hogy azt a látszatot keltsék, hogy Görögországból származnak az eredetileg Egyiptomból importált termékek. Az európai élelmiszerbiztonsági hatóságok riasztási rendszere (RASFF) 2025 végén és 2026 elején több más problémás tételt is jelzett a nemzetközi kereskedelemben. 2025 januárjában a holland hatóság vietnámi sárkánygyümölcs növényvédőszer‑maradékok miatt adott ki határérték feletti figyelmeztetést, ugyanebben az időszakban egy másik tételben pyraclostrobin jelenlétét rögzítették, míg 2025 áprilisában thiamethoxam maradékot találtak – ugyancsak friss sárkánygyümölcs‑szállítmányokban. 2025 végén és 2026 elején a Törökországból érkező friss paprikák esetében is visszatérően jelentek meg az EU-ban tiltott peszticidek – írja a Laborhírek. Mindez elsőre ijesztőnek tűnhet. De mit is jelent pontosan?
Mi az a határérték, és miért nem nulla a megengedett mennyiség?
A növényvédőszereket – bármennyire nem hangzik jól – a modern mezőgazdaság nem tudja teljesen nélkülözni. Ha egy ültetvényen nem védekeznének a kártevők és gombák ellen, a termés jelentős része elpusztulna, vagy mikotoxinokkal szennyeződne. A mikotoxinok penészgombák által termelt mérgek, amelyek szintén komoly egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Ezért az Európai Unió úgynevezett maximális maradékanyag-határértékeket (MRL) állapít meg - ezeket komoly biztonsági tartalékkal számolják ki. A határérték nem azt jelenti, hogy az adott szint felett azonnal mérgező az élelmiszer, hanem azt, hogy e fölött már nem tekinthető teljesen biztonságosnak rendszeres fogyasztás mellett.
Mit okozhat a túl magas szermaradvány-szint?
Rövid távon – nagyobb mennyiségű szennyezett élelmiszer fogyasztása esetén – jelentkezhet hányinger, hasmenés, fejfájás vagy szédülés. Ezek hasonló tünetek, mint amikor „elrontjuk a gyomrunkat”, ezért gyakran fel sem merül, mi áll a háttérben. Hosszabb távon, tartós és nagyobb mértékű kitettségnél azonban felmerülhet a hormonrendszer zavarainak, máj- és veseterhelésnek vagy idegrendszeri problémáknak a kockázata. Egyes hatóanyagok esetében a daganatkeltő hatást sem lehet teljes bizonyossággal kizárni – ez volt az oka például annak, hogy több anyagot kivontak a forgalomból az Unióban.
Mit jelent a „koktélhatás”?
A legtöbb minta egyébként megfelel az egyedi határértékeknek. A probléma inkább az, hogy egy gyümölcsben nem egy, hanem akár több különböző növényvédőszer-maradvány is jelen lehet. Ez a „koktélhatás”: amikor az egyenként megengedett mennyiségben jelen lévő vegyületek együtt fejtik ki hatásukat. Olyan ez, mint amikor többféle gyógyszert szedünk egyszerre – külön-külön biztonságosak lehetnek, de együtt kölcsönhatásba léphetnek – magyarázza a szakmai blog. A koktélhatás kérdésével civil szervezetek - például a PAN Europe és a Greenpeace - is foglalkoznak, és több tanulmány hívja fel a figyelmet arra, hogy a kombinált kitettség kockázatait még nem értjük teljes mélységében.
Hogyan derül ki, mi van a gyümölcsben?
A háttérben komoly laboratóriumi munka zajlik. Az akkreditált vizsgálólaborok, mint például a budapesti JS Hamilton munkatársai csúcstechnológiás műszerekkel dolgoznak. Egyetlen mintából akár több száz különböző hatóanyag jelenlétét is ki tudják mutatni. Olyan ez, mintha egy „vegyszer-ujjlenyomatot” készítenének az adott tételről. Magyarországon a hatósági felügyeletet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal látja el, amely rendszeres monitoring programot működtet.
Mit tehetünk mi, magunk?
Bár a rendszer több szinten ellenőrzött, a konyhában mi is tehetünk néhány dolgot:
- Folyó víz alatt alaposan ledörzsöljük a maradványokat.
- Bizonyos termékeknél a héj eltávolítása mérsékelheti a bevitt mennyiséget.
- Érdemes változatosan étkezni, nem mindig ugyanabból a forrásból vásárolni.
A nagy kérdés tehát nem az, hogy „van-e vegyszer az élelmiszerben”, hanem az, hogy a rendszer képes-e időben kiszűrni a kockázatos tételeket. Az élelmiszerbiztonság ma már nemcsak határok hanem bizalom, és öngondoskodás kérdése is.
