A felnőtteknél egészen máshogy működik a fogszabályozás, mint gyermekkorban, és bár bizonyos folyamatokat egy életkor felett már nem tudnak vele szabályozni, ez az eljárás felnőttek esetében is kulcsfontosságú lehet az egészség megőrzéséhez.
A fogszabályozó szakorvosokat a felnőtt páciensek közül leggyakrabban a 20 és 30 év közöttiek keresik fel, de sok esetben idősebbeknél is elvégzik , amennyiben a páciens nem küzd fogágybetegséggel vagy állkapocsízületi betegséggel. Sok esetben olyankor lehet rá szükség, ha a fogazati vagy állkapocs-rendellenesség gyermekkori kezelése valamilyen okból elmaradt. Emellett okot adhat idősebb korban történő fogszabályozásra, ha egy korábbi fogszabályozó-kezelés után a rendellenesség visszaállt, vagy ha a fogak elvesztése miatti fogvándorlást kell visszafordítani.
Fogszabályozás felnőttkorban: hogyan történik?
Az egyik legfőbb különbség a gyerekkori és felnőttkori fogszabályozás között, hogy felnőttkorban az állcsontok növekedését fogszabályozással már nem lehet befolyásolni, így a kezelési eszköztár lecsökken. Illetve a felnőtt pácienseknél a fogágybetegségek meglétével, állkapocs-ízületi problémákkal és foghiányokkal is gyakrabban kell számolnia a fogorvosnak.
A fogszabályozás segítségével megoldható például a fogtorlódás jelentette probléma, amely a fogak tisztán tartását is nehezebbé teszi. Amennyiben a fogak rendellenesen helyezkednek el, az az ételek megrágását is nehezíti és elégtelenné teszi, ami emésztési problémákat eredményezhet. Az előreálló fogak pedig nem csupán esztétikai problémát jelenthetnek, de a baleseti sérülések esélyét is növelik.
Felnőttek esetén a fogszabályozó kezelés első szakasza általában egy mindkét fogsorra felhelyezett, "multiband" nevű eszköz segítségével történik, amely fémből, porcelánból és más, áttetsző anyaból is készülhet. Ennek a fogszabályozás első, úgynevezett aktív szakaszában jut szerep, ami a fogazat állapotának függvényében másfél-két évig is elhúzódhat. Ennek során a fogakat addig mozgatják, míg ideális helyüket el nem foglalják. Ezt követően a második, passzív fázis célja a fogak helyben tartása egészen addig, míg az azokat körülvevő fogágy át nem épül új helyzetnek megfelelően.
Sok esetben az állcsontokat érintő, úgynevezett orthognathiai műtét is szóbakerülhet felnőttkorban, amellyel befolyásolni lehet az állcsontok egymáshoz való viszonyát. A műtét utáni finombeállítások szintén fogszabályozó kezelés segítségével történnek.
Fáradtan ébredsz? Töltsd ki alvászavar tesztünket!
Legjobban: