Vízháztartásunk
A nyári hőség idején különösen érdemes figyelni a szervezetünk vízháztartására. Míg étel nélkül 50 napig is képes életben maradni valaki, víz nélkül legfeljebb 6-7 napig bírja. A szomjúság-érzet jelzi, hogy sürgős folyadékpótlásra van szükség. A tartós szomjazás azonban már nemcsak kellemetlenséget okoz, hanem súlyos következményekkel jár: A szervezet először a 40-45 százalék vizet tartalmazó izmokból vonja el a nélkülözhetetlen mennyiséget, ami miatt fájdalmas izomgörcsök léphetnek fel.
Ha a szervezet víz- és sóháztartása felbomlik, anyagcserezavarok jelentkeznek. Erős szomjazás esetén - ami már bágyadtsággal és szájszárazsággal is együtt jár - a veszteséget a tiszta víznél jobban pótolhatja az enyhén sós tea vagy leves, hiszen a megfelelő mennyiségű sót is biztosítani kell. A folyadékhiányra különösen érzékenyek a gyerekek és az idősek. Hányás, vagy hasmenés után feltétlenül sürgősen pótolni kell a folyadékmennyiséget, nehogy a beteg kiszáradjon. Az idős emberek megfelelő folyadékbevitelére különösen ügyelni kell, mert a szervezetük már nem jelzi olyan sürgető szomjúságérzettel a folyadékhiányt, így a szervezetük kiszáradhat, emésztési zavarok léphetnek fel és növekszik a trombózis veszélye.
A sportolás, a jelentősebb fizikai megterhelés megnöveli a folyadék- és ásványi anyagszükségletet. A verejtékezéssel nátrium,-, kálium-, kalcium- és magnézium távozik, ami bágyadtságot, szédülést, vérnyomáscsökkenést, izomgörcsöt okoz. A nehéz fizikai munkát végzőknek és sportolóknak már az erős szomjúságérzet megjelenése előtt gondoskodniuk kell a folyadékbevitelről, a tevékenység előtt és lehetőség szerint közben is negyedóránként egy-két deci vizet elkortyolgatva. A nyári hőségben az izzadsággal nagy mennyiségű folyadékot, a verejtékben lévő 0,1-0,2 százalékos sótartalom lévén pedig jelentős mennyiségű sót veszít a szervezet.
Szomjas vagyok!
A víz élettani szerepe széleskörű az emberi szervezetben: biztosítja a vérkeringést, lehetővé teszi a tápanyagok oldását, felszívódását és szállítását, szabályozza a szervezet belső hőmérsékletét. A napi vízleadás és vízfelvétel átlagosan 2,4 liter: ennyi víz távozik a szervezetünkből a verejtékezés, a légzés és a kiválasztás során, amit pótolnunk kell. Melegben a folyadékigény ennél is nagyobb: napi 3-4 literre is szükség lehet. Szerencsére a szervezetünk a szomjúságérzettel jelzi a folyadékhiányt.
Nem mindegy azonban, mivel csillapítjuk a szomjunkat, hiszen például a kávé, tea koffeinfélékkel, a szokásos üdítőitalok pedig nehezen leadható felesleges kalóriákkal terhelik meg szervezetünket. Az ásványvizek a legalkalmasabbak a biológiai vízigény kielégítésére. Azokat a tiszta eredetű, természetes, a föld védett rétegeiből származó vizeket nevezzük ásványvizeknek, amelyek gazdagon tartalmaznak táplálkozás-fiziológiailag fontos ásványi anyagokat és nyomelemeket a szervezet számára könnyen feldolgozható és beépíthető formában. Az ásványvizek vásárlásakor a címke tájékoztat a folyadék összetételéről - érdemes tanulmányozni, hogy a pénzünkért egyszerű "szódát", vagyis szénsavval dúsított, palackozott ivóvizet, vagy értékes ásványokat is tartalmazó ásványvizet veszünk-e.
Örvendetes divat
Az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott az ásványvizet fogyasztók száma. Míg 1960-ban az egy főre jutó ásványvíz-fogyasztás mindössze 2,3 liter volt, negyven évvel később, a harmadik évezredbe lépve már majdnem húszszor annyi, 2001-ben pedig már 50 liter fejenként és évente. Megjelentek a dús, a szénsavval enyhén dúsított és a szénsavmentes változatok. A sokféle márka, a változatos kiszerelés garantálja, hogy mindenki megtalálja a számára leginkább megfelelő ásványi anyag tartalmú, a legjobb ízű, a legpraktikusabb csomagolású terméket, akár otthon, munkahelyen, vendéglátóhelyen, autóban vagy másutt, például éppen kocogás közben akarja bár fogyasztani. A hazánkban található természetes forrás- vagy kútvizek fizikai és kémiai vizsgálatát az ÁNTSZ, orvosi vizsgálatát pedig a Balneológiai Kutatóintézet végzi. Minősítésük, a bennük megtalálható ásványi anyagok összetétele és mennyisége alapján sorolják őket forrásvíz, ásványvíz, magas ásványi anyagú ásványvíz és gyógyvíz kategóriába.
Ásványvizek
A forrásvíz a földfelszín rétegeiből nyerhető, ásványi anyagtartalma alacsony. Az ásványvíz olyan forrás- vagy kútvíz, amelynek egy literjében egy grammnál több oldott szilárd anyag van. Ásványvíznek nevezik azt a vizet is, amely egy grammnál kevesebb oldott anyagot tartalmaz literenként, de élettani hatást kifejtő, ritka elemekből (jód, kén, arzén, réz, nikkel, mangán, molibdén, kovasavas vegyületek, rádium, stb.) a nemzetközileg előírt mennyiséget tartalmazza. A legtöbb ásványvíz harminc vagy annál is több különféle elemet tartalmaz.
A kisebb, 500-1000 mg (például az Óbudai Gyémánt) és a közepes, 1000-1500 mg ásványi anyagot tartalmazó vizek (Harkányi, Kerekdombi) a biológiai vízigény kielégítésére korlátlanul felhasználhatóak, míg a jelentős, 1500-3000 mg/l ásványi anyagtartalma miatt a Harmatvíz, a Balfi, az Apenta, a Kékkúti, a Mohai Ágnes, a Bükki és a Borsodi ásványvíz fogyasztása mennyiségi korlátozás alá esik. Az ásványvíz természetes jellegének megőrzéséhez fontos előírás, hogy szigorúan tilos bármilyen vegyi anyagot hozzáadni a szén-dioxidon kívül. Az ásványvíz és a gyógyvíz fogalma nem azonos: gyógyvíznek csak az nevezhető, amelynek gyógyító hatását orvosi ellenőrzéssel igazolták. Ez a csoport orvosi ajánlással fogyasztandó, hiszen a szervezet működésének zavarait mind a túlzott, mind a kevés ásványi anyag bevitel okozhatja.
"Ha nem tiszta..."
Sok olyan kincsünk van, amelyet mindaddig méltatlanul lebecsülünk, amíg rendelkezünk vele, és csak a hiánya döbbent rá az értékére. Ilyen az a nyugalom is, amellyel felhajthatunk egy-egy pohár vizet, és nem kell attól tartanunk, hogy lassú mérget nyelünk szomjunkat oltva. A szennyezett víz fogyasztása, használata hatalmas veszélyt jelent, hiszen sokféle, a fejlett világban már-már elfelejtett betegség, sőt, tömegpusztító járvány kitörésével fenyeget. Ilyen például a hastífusz, a kolera, a malária, a hepatitisz A. Noha Magyarország nem tartozik a vízben szegény vagy a nagyon szennyezett vizű országok közé, mégis ezernél több hazai (kis)településen jelentkeznek vízhigiénés problémák. Elsősorban a víz magas arzén-, nitrit-, nitrát-, vas-, bór-, nehézfémtartalma jelent gondot.
Egyre nagyobb kockázatot okoz az is, hogy a magas vízdíjak miatt sokan visszatértek az ellenőrizetlen, gyakran rossz minőségű ásott kutak használatához. A szennyezett víz nem csak közvetlen fogyasztás során okozhat bajt: a benne lévő szennyező anyagok egy része a locsolóvízből felszívódva, a termesztett növényeken keresztül is károsíthatja az emberi szervezetet. Az ivóvíz sok olyan anyagot tartalmaz (megfelelő mennyiségű fluor, jód, ásványi sók), amelyre szüksége van az emberi szervezetnek. Minimális - egészségügyi határérték alatti - mennyiségben, vagy egyáltalán nem lehetnek jelen benne viszont szennyező, mérgező anyagok, pl. a szulfid, ammónium, arzén, nehézfémek, a növényvédő szerek maradványai, stb. Ennek a követelménynek Magyarország területén a vezetékes vizek legnagyobb része megfelel, csak szórványosan, például az Alföld egy részén vannak olyan helységek, ahol nem tanácsos csapvizet fogyasztani.
