Számít, hogy mikor eszünk?

Azt tudjuk már egy ideje, hogy egerek esetében az étkezés idejének csúsztatása hatással van a testsúlyra, illetve az anyagcserére is. Évekkel ezelőtt a Salk Institute berkeiben végeztek egy olyan kísérletet, amelyből kiderült, hogy egészségesebbek azok az egerek, amelyek zsíros ételeket csak egy 8 órás időszakon belül ehettek, mint azok, akik akármikor ehettek a nap folyamán. Ezt a kísérletet megismételték különböző hosszúságú, 12-15 órás napi böjtökkel is, ugyanazzal az eredménnyel: jobban érezték magukat az egerek, ha nem ehettek bármikor, csak egy adott időintervallumon belül.

Az egyik legelterjedettebb elmélet szerint a karcsúság egyik titka, hogy este hat után már semmit nem szabad enni, mert az este elfogyasztott energia "jobban beépül", vagyis könnyebben lesznek belőle felesleges kilók és kellemetlen zsírpárnák. Valóban így van? Az University of Surrey 16 önkéntessel folytatott a közelmúltban egy 10 hetes kísérletet Dr. Jonathan Johnston vezetésével, hogy fényt derítsenek arra: vajon az egereknél tapasztaltak az emberek estében is működnek-e? A kutatók a kísérlet kezdetén feljegyezték az önkéntesek testzsírszázalékát , vércukrát, triglicerid- és koleszterinszintjét, majd véletlenszerűen a kék vagy vörös csoportba osztották őket.

A kékek a kontrollcsoport voltak, a vörösek pedig azok, akiktől azt kérték: egyék reggelijüket másfél órával később, ebédjüket pedig másfél órával korábban, mindez azt jelenti, hogy három órával hosszabb volt az az időszak, amikor gyakorlatilag böjtöltek – az egyes önkénteseknek pedig étkezéseik idejéről és alvásuk időtartamáról külön naplót kellett, hogy vezessenek.

A kísérlet végeztével és az adatok összesítése után kiderült: a vörös csoportba tartozók több testzsírt vesztettek, mint a kontrollcsoport, ráadásul koleszterin -, illetve vércukorszintjük is jóval kisebb lett.

Mindez azért van így, mert testünk sokkal jobban képes feldolgozni a kalóriákat napközben, mint éjszaka – cukros és zsíros ételeket tehát egyáltalán nem tanácsos későn fogyasztanunk, amikor ezek szintje a vérben már így is túl magas.