Spanyolország és Portugália nagy részén hosszú órákig szünetelt az áramszolgáltatás 2025. április 28-án. A nagy áramszünet néven elhíresült eset fontos tanulságokkal szolgál, tekintve, hogy napjainkban folyamatos és egyre növekvő villamosenergia-ellátásra szorulunk. „...a mai szükségletek mellett egy áramszünet már nem azt jelenti, mint 1987-ben, amikor elment az áram a panelben, és a sötétben eltapogatóztunk a lakás stratégiai pontján elhelyezett gyertyához és gyufához, hogy világosságot csiholjunk. Egy leállás főleg akkor jelent mást, ha nem egy házsort érint, hanem – mint a tavalyi katasztrofális áramkimaradásnál – egész országokat állít le” – fogalmaz a Másfélfok oldalán ma megjelent szakértői cikkében Perger András, az Energiaklub energiaprogram-vezetője.
A spanyolországi és portugáliai áramkimaradás oka
Perger rámutat, az áramkimaradás miatt sokan azonnal a megújuló energiaforrások használatát hibáztatták. Egy közelmúltban megjelent, 470 oldalas nemzetközi jelentés ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy az eseményekért valójában igen komplex folyamatok voltak felelősek. A vizsgálat szerint az áramszünet nem egyetlen hiba következménye volt, hanem több tényező szerencsétlen egybeeséséből alakult ki. A villámgyorsan lefutó eseménysorozat láncolata a következőképpen alakult:
- feszültségingadozásokkal és oszcillációs jelenségekkel kezdődött,
- majd sok erőmű – különösen a napelemrendszerek – inverterei automatikusan leálltak,
- lekapcsolódtak a hálózatról,
- majd a kialakuló túlfeszültség sorozatos további lekapcsolásokhoz vezetett;
- a spanyol rendszer zavara magával rántotta Portugáliát is,
- az Ibériai-félsziget villamosenergia-rendszere levált az európai hálózatról,
- az áramellátás megszűnt.
Az egymással kölcsönhatásban álló tényezők együttesen idézték elő a helyzetet. Az események villámgyorsan követték egymást, gyakorlatilag kezelhetetlen helyzet elé állítva a rendszerirányítást.
Az események lefolyásában a spanyolországi, igen nagymértékű megújulós kapacitás is szerepet kapott. Perger szerint tagadhatatlan, hogy az ingadozó teljesítményű megújulók (nap- és szélenergia) kívánatos és örömteli megjelenése és elterjedése korábban nem látott kérdéseket vet fel a rendszer fizikai működése tekintetében. Sőt, előfordulhat, hogy a megújuló energiaforrások kiaknázásban kissé előreszaladtak Spanyolországban, mivel a hálózat és a rendszer üzemeltetése sem műszaki, sem adminisztratív szempontból nem tartott lépést a fejlesztésekkel. Ezzel együtt a szakértő szerint nem lehet azt mondani, hogy ez lett volna a probléma egyedüli kiváltó oka.
„Öntsük ki a fürdővízzel együtt akkor a gyereket is? Dehogy. Ha a konkrét műszaki okokat, illetve azok együttállását jóformán senki nem is látta előre, az egyáltalán nem meglepő, hogy váratlan helyzetek történhetnek – hiszen ilyenekre minden rendszer esetében sor kerülhet. Épp egy átmeneti korszakban vagyunk: a központi, előre tervezetten termelő nagyerőműves rendszerről állunk át egy, legalábbis jelentős részben, decentralizált, sok kisméretű, gyakran volatilis módon termelő erőművek által dominált rendszerre. Ennek az energiaátmenetnek valahol a harmadánál-felénél járhatunk. Nem csoda, hogy alapos előretervezés, a stabilitás érdekében meghozott intézkedések ellenére is bekövetkezett egy ilyen kiterjedt mértékű esemény” – érvel a szakember.
Lépést kell tartani a megújuló energiával
„A tanulság összességében nem az, hogy a megújulók túl gyorsan terjednek, hanem az, hogy a hálózatüzemeltetésnek, a szabályozásnak és a rendszer rugalmasságának kell lépést tartania az átalakuló energiarendszerrel” – vallja Perger. Hozzáteszi, érdemes figyelembe venni, hogy Spanyolországban az elmúlt években az átlagos áramár bőven az európai uniós átlag alatt volt, ami jelentős mértékben a megújulók (55 százalék körüli arányú) használatának köszönhető. A gazdaságosság mellett pedig a karbonsemlegességre való törekvés is a megújuló energia használatát indokolja. „Tehát a felmerülő problémákat meg kell oldani. Az eseményt kivizsgálók sem tettek olyan javaslatokat, hogy akkor állítsák le a megújulókat, vagy a további terjedésüket Spanyolországban.”
A jó hír, hogy Perger szerint a szükséges megoldások jelentős része már ma is ismert. A feszültségstabilitás javítására rendelkezésre állnak olyan technológiák, mint a statikus szinkronkompenzátorok (STATCOM-ok), amelyek gyors elektronikus szabályozással képesek tompítani a feszültségingadozásokat. Fejleszthető a tárolás, korszerűsíthetők a lekapcsolási protokollok, erősíthető a rendszerirányítási koordináció és az adatcsere, és a termelőegységek szélesebb körét lehet bevonni a feszültségszabályozásba.
Legalább ilyen fontos a szabályozási oldal. Az európai hálózati kereteknek alkalmazkodniuk kell a változó rendszerfizikához, miközben a fogyasztói oldalon olyan piaci ösztönzőkre van szükség, amelyek arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy akkor fogyasszanak, amikor rendelkezésre áll a termelés. „A tanulságokat azonban mindenkinek értenie kell, a következtetéseket komolyan kell venni, és meg kell tenni a szükséges lépéseket a korszerűsítések során, Európában mindenhol, nem csak Spanyolországban” – húzza alá Perger András.
