Hazánkban a jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a bélelégtelenségben szenvedők parenterális táplálását otthon végezzék. Erre csak a kórházakban, fekvőbeteg-ellátási körben van lehetőség, még akkor is, ha a beteg egyébként családi körben él és munkaképes. A Magyar Mesterséges Táplálási Társaság szerint előfordulhat, hogy valaki éppen az otthoni táplálás hiányába hal bele, mert nem bírja a hosszadalmas és bonyolult kórházi tortúrát.
A Magyar Mesterséges Táplálási Társaság szerint az otthoni táplálás költséghatékonyabb lenne, mint a kórházi ellátás (nagyjából 30 százalékkal kevesebb pénzből meg lehetne oldani az otthontáplálást). Emellett, a beteg életminősége is jelentősen javulna, és humánusabb, biztonságosabb megoldásnak is tartják, mint a kórházi táplálást.
Az otthoni táplálás iránt elkötelezett szakemberek javaslatot készítettek, mely alapján (több szempont figyelembevételével és a feltételek alapos megvizsgálásával) hazánkban is be lehetne vezetni az otthontáplálást. Itt elolvashatja a javaslatot!
A parenterális táplálás azoknak a betegeknek, akiknek a tápcsatornája véglegesen vagy tartósan alkalmatlan a megszokott táplálkozásra, ugyanolyan szükséges az élethez, mint a dialízis a vesebetegeknek. Magyarországon 100-150 olyan beteg van, aki tartós parenterális táplálásra szorul; ennek oka a legtöbbször baleset, vérkeringési zavar vagy születési rendellenesség, amely miatt a belek nagy részét el kellett távolítani, de a Crohn-betegséggel vagy colitis ulcerosával küzdők is ide tartozhatnak. Az otthoni táplálás az Egyesült Államokban és Európa több országában bevett szokás, ám itthon nincs ennek megfelelő jogi és anyagi háttere, sőt, törvénysértő az otthoni táplálás.
A betegeknek még akkor is hetente többször 10-12 órát kell a kórházban tölteni, ha egyébként be tudnák maguknak adni az infúziót (egy 1997-es tanulmány szerint a betegek 83 százaléka elsajátította ezt). A tápláláshoz szükséges oldat és a megfelelő eszközök ugyanis csak a kórházakban hozzáférhetők.
