Elég érettek-e az európai betegek ahhoz, hogy receptköteles gyógyszerek reklámjaival árasszák el őket? A gyártók és a fogyasztóvédők vitatkoznak, az Európai Bizottság a drákói szigor enyhítésére készül.
Képzeljük el: nemcsak a megfázás vagy a lábgomba ellenszereivel találkoznánk úton-útfélen, hanem a cukorbetegség, az Alzheimer-kór vagy a depreszszió kezelését is szabadon népszerűsítenék plakátokon, tévéreklámokban. Ki nyerne ezzel?
Nos, a válasz attól függ, kit kérdezünk. A vényköteles készítmények reklámozását tiltó EU-irányelvet sokan (elsősorban a gyógyszeriparban) fellazítanák, mondván: a páciensek egyre részletesebb tájékoztatást igényelnek. Sőt, a hirdetések abban is segíthetnek, hogy hamarabb felismerjék a betegségüket, és orvoshoz forduljanak. Az ellenzők viszont azzal érvelnek, hogy a reklámok még véletlenül sem adnak tárgyilagos információkat, inkább a gyógyszerfogyasztást népszerűsítik, ráadásul a megnövekedett hirdetési költségeket a vevőkkel fizettetik meg.
AIDS, asztma, cukorbetegség: az Európai Bizottság egy korábbi javaslata szerint e három betegség esetében felszabadítanák a gyógyszerreklámozást. A jogszabálytervezetet azonban 2004-ben elsöprő többséggel leszavazta az Európai Parlament - csakhogy a brüsszeli bizottság nem adta fel. Új javaslat kidolgozásáról kezdett konzultációkat, és bár a reklám szót immár óvatosan kerülik, nyilvánvaló, hogy erről van szó.
- Óriási a nyomás a gyógyszeripar részéről, és a lobbizással annak ellenére sem hagytak fel, hogy egyszer már elbukott az ügyük - mondta a Népszabadságnak a Health Action International nevű szervezet európai ügyekben illetékes szakértője. Barbara Mintzis úgy tudja, hogy időközben az Európai Parlament álláspontja is változott, ami aligha független a gyártók erőteljes lobbitevékenységétől. - Ön megbízna abban, ha egy üdítőital-gyártó adna tanácsokat az egészséges táplálkozásról? - kérdezett vissza.
Különösen veszélyesnek tartják fogyasztóvédők és betegszervezetek a receptköteles termékek reklámozását, miután az elmúlt években több - utólag ártalmasnak bizonyult - készítményt kellett kivonni a piacról. A legnagyobb botrányt az 1999-ben bevezetett, majd 2004-ben visszavont Vioxx fájdalomcsillapító okozta, amelytől sokan infarktust vagy szélütést kaptak. A cukorbetegek kezelésére szolgáló, de egyeseknél májelégtelenséghez vezető Rezulint már 1997-ben betiltották Nagy-Britanniában, ám az Egyesült Államokban még több mint két évig tovább népszerűsítették.
- Abban biztos vagyok, hogy a jövőben megnő a betegekkel folytatott kommunikáció szerepe. Hogy ezen belül a vényköteles gyógyszerek (nagyközönség felé történő) reklámozásának milyen lehetőségei lesznek megengedettek, azt a jövő dönti el - nyilatkozta lapunknak Závoda Katalin, a legnagyobb európai gyógyszercég, a Chinoint is magában foglaló Sanofi-Aventis vállalati közkapcsolatokért felelős igazgatója. - Megeshet, hogy öt-tíz év múlva elérkezik a pillanat, amikor azt mondjuk: már elég felvilágosító tevékenységet folytattunk a betegségekről, és már eléggé képzett laikus társadalmunk van ahhoz, hogy a gyógyszerreklámot is felszabadítsuk.
Nehéz persze az információáramlást korlátozni az internet korában. Az amerikai gyógyszergyártók honlapjain bárki megnézheti a receptköteles termékek hirdetéseit - arról nem is beszélve, hogy az EU-tagállamokban szintén több adatbázisban hozzáférhetők a készítmények adatai. Akit érdekel, a világhálón magyarul is elolvashatja nemcsak a betegtájékoztatók szövegeit, hanem a jóval részletesebb, szakembereknek szóló alkalmazási előiratokat is. Más kérdés, hogy ettől kedve támad-e éppen azt a gyógyszert választani.
