"Dél-Amerikában nem esznek szendvicset, nem is ismerik, másfél évvel ezelőtt jártam utoljára Európában, azóta nem ettem se kenyeret, se zsemlét, se kiflit" - nyiltakozta Hegedüs Márk, a Riói olimpia egyetlen magyar koordinátora.
Mint mondta, Brazíliában a tápióka az, amit ezernyi formában fogyasztanak, édesen, natúr és sós (inkább kesernyés) változatban. Nagyon sokan ezt eszik, néha omlettként tojással. A másik csoda az acai, ami üveggyöngyhöz hasonló, szőlő szerű gyümölcs. Az reggel, délben, este is kelendő. De a tapióka ami a leginkább elterjedt.
A tápióka természetesen nem kenyér, hanem a manióka nevű gyökérnövény feldolgozott formája. Alapvetően keményítő és legtöbbször gyöngyök (vagy liszt) formájában lehet vele találkozni. 100 grammja 129 kalóriát tartalmaz, ekkora adagban 22 g a szénhidrát. Készítenek belőle pudingot, tortilla-szerű lepényt (amit félbehajtva töltenek meg, nem feltekerve), palacsinta-szerű édes "süteményt-lepényt", de a helyiek mindet tápiókának hívják.
A tapiókát azért lehet szeretni, mert gyors és könnyű elkészíteni, nem hizlal (legalábbis, ha üresen esszük). A manióka gyökeret lereszelve, a kávéhoz hasonlóan, vákumzacskóban árulják Rióban.
A lepénykenyerek brazil változata a szintén tápiókalisztből készülő brazil beiju, a Dél-Amerikában és karibi térségben maniókából készülő casabe, vagy a jamaikai, szintén maniókából készülő bammy, illetve az egész Dél-Amerikában elterjedt, búzalisztből készülő sopaipilla. Északon pedgi a Pao de queijo hasonlít az otthoni péksüteményekre: ez egy kicsi, sajtos ízű, pogácsa- vagy zsemleszerűség.
Magyarországon is találhatunk lepénykenyereket, a khobz, arab lepény például kétféle változatban is elérhető. Hagyományos búzalisztből és Graham-búzalisztből készült lepényeket is találunk a boltok polcain. Nagyon népszerű itthon a pita is, amit legtöbben gyrosszal fogyasztanak.
