Mi a titkuk a japánoknak? Szakértőt kérdeztünk

Ismét nőtt a várható élettartam Japánban, ahogy a százévesek klubja is egyre bővül, 2015-ben már hatvanezernél több ember ünnepelhetett centenáriumot – olvasható a szigetország egészségügyi minisztériumának tavaly kiadott közleményében.

A tendencia már 1947-től megfigyelhető, akkor a világháború befejeztével, az általános élelmiszerhiány és közegészségügyi krízis miatt alig haladta meg az 50 évet az átlagéletkor. Fél évszázad alatt ennek lassan a dupláját éli meg a japán társadalom: a 2014-es adatok szerint a férfiak átlagosan 80,5 évet, míg a nők 86,8 évet élnek (összehasonlításképpen: a magyar nők átlagosan 78, a férfiak 71 éves korra számíthatnak). A hosszú élet titkát valahol a felkelő nap országában kell keresni, kérdés azonban, hogy életmódjukban vagy génjeikben rejlik-e a csoda?

Hetven évesen még gyermek vagy

„70 évesen gyermek vagy, 80 évesen fiatal, ha pedig 90 évesen őseid magukhoz szólítanak, kérd meg őket, hogy várják meg, míg be nem töltöd a százat” – olvasható a felirat Ogimiben. A kis japán falu annak köszönheti világhírét, hogy a lakosok számának arányában itt él a legtöbb 100 évnél idősebb ember. A település egyébként Okinava szigetén található, amely a kilencvenes évek végéig a leghosszabb életkort megélt emberek lakhelyének számított – a statisztikák csak azután kezdtek el romlani, hogy a szigeten állomásozó amerikai katonák támaszpontja köré kiépültek a nyugati életmód velejárói, a gyorséttermek. Okinava Japán lakmuszpapírjaként reflektál a szigetország társadalmi és egészségügyi helyzetére, amelynek erősségét és gyengeségét is a nyugattal való kapcsolata adja.

Hallgass a kormányra, ha élni akarsz. Japánban ez nem tréfa dolog. Azok a felnőttek, akik a kormánya által javasolt étrendet követték, 15 százalékkal alacsonyabb volt a valószínűsége, hogy 15 éven belül meghalnak, szemben azokkal, akik nem fogadták meg a tanácsokat. Részletek! A tradicionális – rizsre , halra és zöldségekre épülő – japán konyhát először az Európából érkező keresztények reformálták meg a 16. században – magyarázta Kuragane Kei, hazánkban élő Japán-szakértő. Hagyományos ételük, a Tempura elkészítéséhez már használták a portugál hajósoktól megismert növényi olajat. Ugyancsak az általuk „déli barbároknak” titulált kereskedők befolyása nyomán terjedt el a Castella nevű süti. A tojásból, lisztből és cukorszirupból készült sütemény a nevét is Kasztíliáról, az Ibériai-félsziget egykori királyságáról kapta, és máig nagyon népszerű az országban. A másik közkedvelt, ám egészségesnek biztosan nem mondható édesség, a Konpeitó elkészítését is a portugálok mutatták meg a japán embereknek.

Gyorsabb élet, gyorsabb étel

Az elnyugatiasodás modern kori jelképét a gyorséttermek jelentik a szigetországban. Kuragane Kei szerint azonban ezt is, mint minden mást, a japán kultúrához adaptálódott. A felgyorsult mindennapok itt is megkövetelik a gyorséttermeket, a rossz minőségű „junk food” mellett azonban a japán konyha gyors és tápláló menüi jelentenek alternatívát. Ilyen a rizsből és marhahúsból készült Gyūdon, amit a gyorséttermek sebességével szolgálnak fel a szűkös ebédidővel gazdálkodó üzletembereknek, vagy akár a diákoknak. E mellé pedig még mindig kínálják a szigetországban tradicionális Miso levest, amelyet naponta akár többször is fogyaszthat az átlagpolgár.

A Miso a mai napig alapját képezi egy hagyományos reggelinek a szigetországban, összetevői pedig jól tükrözik, miért is olyan egészséges a helyi étrend. Alapleve, a dashi tengeri algából, szardíniából vagy shii-take-gombából készülhet, mellé főtt rizst, főtt halat és párolt zöldségeket fogyasztanak. „A hagyományos japán reggelit sajnos egyre kevesebben fogyasztják, ennek oka pedig az időhiány. Ez a menü igazi ’slow food’, elkészítése akár több mint egy óra is lehet. Ezért aztán azok, akik sietnek a munkahelyükre inkább pirítóssal és kávéval indítják a napot” – mondta el a Japán-szakértő.

Fő étkezéskor nagyon gyakran kerülnek tengeri eredetű ételek – rák, polip vagy kagyló – az asztalra, melyek rendkívül gazdagok omega-3 zsírsavakban. Ugyan olajban és zsírban is sütnek, hagyományos menüik inkább grillezéssel vagy gőzön párlással készülnek. A főszerezéssel csínján bánnak, többnyire csak a végén ízesítik az ételeket, hogy azok esszenciája ne vesszen el a főzés során. Ezek az adagok általában kisebbek az általunk megszokottnál, inkább többször fogyasztanak kevesebbet, mint hogy degeszre egyék magukat.

Kevesebb alkohol, több tea

Mivel az ázsiaiak körében gyakori az alkohol-intolerancia, így szeszes italokat is kevesebbet fogyasztanak. Hagyományosan sörivó nemzet, az ott forgalmazott italok azonban jóval gyengébbek, és a fizetésekhez mérten drágábbak is, mint az általunk megszokott. Helyette több zöld és fekete teát isznak, akár családi és baráti összejövetelek alkalmával. Palackozott zöld teákkal a szigetország legkisebb üzletében is találkozni lehet, fogyasztásuk pedig nemtől és életkortól függetlenül nagy népszerűségnek örvend.

A japán ételek egészséges mivolta a tradicionális konyhához való ragaszkodásukban rejlik. Ugyan nem mindenki követi már a hagyományos étrendeket, zöldség- és halfogyasztásuk jóval az európai átlag felett van, étkezési kultúrájukat pedig a felgyorsult életmód sem tudta gyökeresen megreformálni. Következő cikkünkben a japán társadalom mindennapjait vesszük górcső alá, hogy választ kapjunk a hosszú élet titkára.