A köles a késő bronzkorban jelent meg a mai Franciaországban és Svájc nyugati részén élő emberek étrendjében. Az ellenálló gabona termesztése az Európában akkoriban uralkodó szárazságra adott válasz lehetett. A bronzkort ugyanis klímaváltozás, a népesség növekedése és a kereskedelmi kapcsolatok felvirágzása jellemezte. A Genfi Egyetem és a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem (UPF) régészei Nyugat-Svájcban és a franciaországi Haute-Savoie területén tucatnyi emberi és állati csontváz, valamint növénymaradvány alapján rekonstruálták, hogyan reagáltak az emberek ezekre a változásokra.
A fogak és csontok biokémiai elemzéséből kiderült, hogy míg a kora bronzkorban árpa és búza szerepelt az emberek ételei között, a késő bronzkortól már megjelent a köles is, ez az Ázsiából származó növény , amely főként száraz környezetben növekszik - mutatott rá Alessandra Varalli, az UPF kutatója, a tanulmány vezető szerzője. A nem honos gabona termesztése a különböző kultúrák közötti kereskedelem felvirágzására utal.
Az újonnan behozott gabonafajok gyorsabban növekedtek és ellenállóbbak voltak a szárazsággal szemben. Ez a tudósok szerint fontos szerepet játszhatott az ellátás biztosításában, illetve hozzájárulhatott a népesség késő bronzkori növekedéséhez. A nők, férfiak és gyerekek táplálkozása meglepően hasonló volt, a férfiak nem ettek több húst vagy tejterméket, mint a nők. Meglepte a kutatókat az a felfedezés is, hogy nem fogyasztottak akkoriban halat az emberek, holott Nyugat-Svájc folyókban és tavakban gazdag terület.
